Skip to main content

Ioszif Brodszkij – Kublanovszkijról

Vissza a főcikkhez →


Egy nagy költő megjelenésének egyik legfontosabb következménye mindig az, hogy fölül kell vizsgálnunk a költészet egész történetéről való tudásunkat… Jurij Kublanovszkij művészete ebben az értelemben rendkívül jelentős esemény: hatásával az orosz poézisnek még évtizedekig számolnia kell. Nem csupán azért, mert Kublanovszkij még viszonylag fiatal (e sorok írásakor 35 éves), hanem mert eddigi munkássága alapján is fölmérhetjük, mennyire erős az orosz szentimentalizmusnak az az ága, melyet még Batyuskov indított el. Kublanovszkij érdeme mindenekelőtt az, hogy képes volt egyensúlyt teremteni a líraiság és az értelmi elem között: az állam történetéről éppúgy tud lírikusként szólni, mint az állampolgár személyes érzületéről. Formai eszköztára lenyűgözően gazdag: költői szótára Paszternak után talán a legbőségesebb. A technikai tökély azonban nála egyáltalán nem puszta formakérdés, hanem etikai tét. A versforma számára nem maszk, nem önvédelem, épp ellenkezőleg: láthatóvá teszi a tartalmi minőséget. Kublanovszkij – Ahmatovát parafrazálva – tisztán, „kitárulkozva áll a kortársak előtt…

Kublanovszkijra egyáltalán nem jellemző a mai neofiták körében oly tipikus „tegező viszony” a Mindenhatóval: ezért is lehet mentes az ő lírai hőse a vallási narcisszizmusnak még az árnyékától is. Annál nagyobb erővel dicséri a létezés neki adatott csodáját, tömjénnél ékesebb bizonyságot nyújtva a Teremtőről. Az ő verse végül is ugyanolyan mechanizmussal működik, mint az ima: legfeljebb értetlen fülnek egyhangúság benne a könyörgés refrénje…

(Részlet az 1983-as párizsi Kublanovszkij-kötet utószavából)






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon