Skip to main content

Kölcsön – egyik zsebből a másikba

Vissza a főcikkhez →


Március 22-én a kormány javaslatára módosították az államháztartásról szóló törvényt. Eszerint az elkülönített állami pénzalapok átmenetileg (ez év december 31-ig) a mindenkori jegybanki alapkamat mellett kölcsönt nyújthatnak egymásnak, legfeljebb három évre, az adós alap pedig – eltérő megállapodás hiányában – évenként, egyenlő részletekben törleszthet a hitelező alapnak. Az indoklás szerint a Távközlési Alap 8,9 milliárd forint „átmeneti jellegű szabad forrásának” kölcsönadásával lehetne föloldani „a más területeken jelentkező forrásszűkösséget”. Így aztán a Műszaki Fejlesztési Alap 1,5 milliárd, a Kádár B.-féle Kereskedelemfejlesztési Alap 1 milliárd, a Környezetvédelmi Alap 1 milliárd, a Kisvállalkozói Garancia Alap 2 milliárd, a Területfejlesztési Alap 0,5 milliárd, az Országos Erdészeti Alap 0,4 milliárd, a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap 2,5 milliárd forint „kölcsönt” vehet föl.

A törvény vitája során Gaál Gyula (SZDSZ) rámutatott: ezeket az akciókat csupán az indoklás jelöli meg, és nincs biztosíték az ellen, hogy bármelyik alap bármelyik számára kölcsönt adjon. Az ilyesmi az Országgyűlés költségvetői szerepének korlátozását jelentené, és „rendkívüli mértékben fellazítaná az állami pénzgazdálkodás kívánatos fegyelmét”. Azt sem tudni, folytatta Gaál, miből származnak a Távközlési Alap szabad forrásai: a MATÁV privatizációjából, ahogy azt hinni lehet, vagy koncessziós díjakból, amire a pénzügyminiszter egy „megbeszélés” alkalmából utalt? Mindenesetre a „gazdaságélénkítés” jegyében ugyanazt a pénzt ígérik oda az „adós” és a „hitelező” alapnak, és a következő kormányra hárítják a „visszafizetés”, azaz a visszaosztás felelősségét.

Jelenleg 32-féle elkülönített alap működik, s közülük csak 7-et sorol fel az „egyes elkülönített állami pénzalapokról” szóló törvény (azokat is joghézagosan). Idei költségvetési támogatásuk meghaladja a 40 milliárd forintot (aminek negyede a Szolidaritási Alapnak jut). A vállalkozásoktól az alapok több mint 60 milliárd forint „nem adójellegű” hozzájárulást szednek be a tervek szerint, ami valamivel meghaladja a bankszférán kívül eső vállalkozásoktól beszedendő társasági adó összegét; igaz, a hozzájárulások döntő része a Szolidaritási Alapot illeti meg.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon