Skip to main content

Orosz betűrend szerint…

Vissza a főcikkhez →


Az „egyenjogú, független államok integrációjaként” definiált Eurázsia Szövetség a posztszovjet térség biztonságpolitikai és „gazdasági modernizációját” tűzi ki célul: egyszerre funkcionálna „valutaunióként” és „politikai szövetségként”. Minden döntést 4/5-ös, minősített többséggel fogadnának el. A tagság egyik legfőbb általános feltétele az, hogy a tagok egymás területi épségét és határainak sérthetetlenségét tiszteletben tartják, s nem viselnek egymással háborút. A kilépés mikéntje meglepően könnyű: a kilépni szándékozónak legalább hat hónappal a döntés meghozatala előtt be kell jelentenie távozását – de hogy a távozás vonna-e maga után szankciót, nem tudni.

Az Eurázsia-parlament közvetlen választással jönne létre, mely egyebek közt (a máris igen kiterjedt) koordináló apparátust ellenőrizné. Legfőbb irányító szerve az állam- és kormányfői tanács lenne, amelyben 6-6 hónapig elnökölnének az egyes országok államfői – az orosz ábécérend szerint. A hivatalos nyelv ugyancsak az orosz lenne, a szövetség fővárosa pedig mindenképpen Európa és Ázsia határvonalán kapna helyet: vagy Kazanyban, vagy Szamarában.

Az egyes részterületeket – gazdaságot, tudományt, honvédelmet, környezetvédelmet – külön bizottságok igazgatnák. Nem lenne közös hadsereg, csupán közös határvédelmi rendszer. Nem lenne közös pénzegység, csupán az egymás közötti elszámolásokra alkalmas „konvertibilis rubel”. Nem lenne közös állampolgárság („szovjet”), mindenki szabadon választhatna magának államot az EÁSZ tagországai közül. Persze, ha tagállama kilép „alóla”, akkor kezdhet mindent elölről…






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon