Skip to main content

Például az USA-ban…

Vissza a főcikkhez →


Az Egyesült Államokban a vagyonadó (szó szerinti fordításban „tulajdonadó”) a legfontosabb a helyi adónemek és harmadik legfontosabb az összes adófajta között. Bár szerepe a korábbi évtizedekben csökkent (illetve az ebből származó önkormányzati bevételek kevésbé nőttek, mint más adóbevételek), 1981-ben még mindig a helyi adók 77 százalékát hajtották be a földek, telkek, lakóházak, kereskedelmi és ipari ingatlanok, valamint a különféle ingóságok tulajdonosaitól. A vagyonadót jórészt ingatlanok után szedik, ezeken belül is – tömeges állományuknál fogva – a családi házak alkotják a legjelentékenyebb adóalapot.

A becsült vagyonértékek megoszlása az USA-ban (1976)


<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> 

(százalék)

Föld és gazdaságok

10,4

Beépítetlen telkek

3,3

Családi házak

43,6

Többlakásos lakóházak

8,1

Kereskedelmi ingatlanok

14,6

Ipari ingatlanok

6,4

Egyéb ingatlanok

0,8

Ingóságok

12,8

Összesen

100,0


Az adatokat Richard és Peggy Musgrave tanulmányából idéztük (Szociálpolitikai Értesítő, 1993/1–2., szerk.: Semjén András). A szerzők észrevételezik, hogy igen nagy a szóródás az amerikai városok, helységek között aszerint, hogy a vagyonadó mekkora érvágást jelent. Ez ugyanis két tényezőtől függ. Maguk az önkormányzatok szabják meg először is a nominális adókulcsot, vagyis azt, hogy a felmért vagyonérték hány százalékát kell fizetni. Másrészt az értékfelmérést is helyben, helyi módszerekkel végzik (Amerika-szerte több mint 75 ezer értékbecslést végző közigazgatási egység működik), és helyben alakul ki az is, hogy a piaci érték hányadrészét tekintik adóalapnak, azaz mekkora a vagyonértékelési együttható. A kettő együtt, határozza meg a valóságos teher, az effektív adókulcs mértékét. Általában vagy a nominális adókulcsot emelik magasabbra, s ekkor a vagyonértékeléskor fog vékonyabban a ceruza, vagy fordítva járnak el. Az effektív teher tekintetében még így is jelentékeny különbségek mutatkoznak. Például két szomszédos államban, de egyként a Michigan-tó partján fekvő városban, Milwaukee-ban és Chicagóban az eltérések a következők (1978-as adatok alapján):

A lakásingatlanokra kivetett adók két szomszédvárban


 

Milwaukee (%)

Chicago (%)

Nominális adókulcs

2,9

9,8

Vagyonértékelési együttható

98

16

Effektív adókulcs

2,9

1,6


Mindennek természetesen történeti okai vannak. Amerikában eleinte kiválasztott vagyontárgyakra – földre, marhaállományra – vetették ki az adót; később, az újabb és újabb tulajdonformák kialakulásával olyan egységes adókulcsot alkalmazó rendszer alakult ki, amelyben az adózó teljes tulajdona után fizetett. Mivel azonban a vagyonok fajtái tovább differenciálódtak, a múlt század végén az általános vagyonadót egy jóval szűkebb megközelítés váltotta föl, a személyi tulajdonban lévő ingóságok jórészt elkerülik az adózást, a pénzügyi aktívák utolérésére pedig kísérletet sem tesznek. Ma már az önkormányzatoknak (és részben az államoknak) kell egyensúlyozniuk az adóbevételek biztosítása és a népszerű(tlen)ség, a behajtás és a méltányosság szempontjai között. Hogy az adókivetést és -behajtást (Angliától eltérően) nem központilag szabályozzák, furcsa helyzetet teremthet. Egy városnak például – a látszat ellenére – nem érdeke, hogy a többitől függetlenül emelje a vagyonadót. Ez esetben ugyanis menekülne a tőke a környékről. Tartósan csak a föld- és telektulajdonosok kénytelenek elviselni azt a terhet, amelyet az adóemelés, következésképp befektetéseik értékvesztése jelent. Ők tehát nem háríthatják át az adóemelést, s mivel jellemzően a gazdagabb, nagyobb jövedelmű rétegekből kerülnek ki, a föld- és telekadó egyértelműen progresszív. Más a helyzet a lakásokkal: itt az adó növeli a lakásfenntartás költségeit (vagy mert maga az adóalany a tulajdonos, vagy pedig mert a háziúr beszámítja az adót a lakbérbe), így azok járnak rosszabbul, akiknek jövedelmük nagyobb részét kell a lakásra költeniük – vagyis a szegényebbek. Ezért a legtöbb állam jövedelemadó-jóváírással segíti az idős háztulajdonosokat, és minden államban adnak ilyen kedvezményt a bérlőknek.

A vagyonadó a legnépszerűtlenebb adófajta Amerikában. Ezt a szerzők részben azzal magyarázzák, hogy ez az egyetlen adó, amelyet évente vagy félévente kell befizetni; ráadásul az ingatlantulajdonosok összehasonlíthatják vagyonbecsléseik eredményét a szomszédokéival, és irritálják őket az eltérések. Az infláció hatása ráadásul előbb-utóbb az ingatlanok magasabb becsült értékében is tükröződik. Az emiatti fölháborodás a 70-es évek végén több államban törvényes vagy egyenesen alkotmányos vagyonadó-korlátozásokhoz vezetett.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon