Skip to main content

"Mi" és "Ők" – az iszlamofóbiáról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
válasz Zolnay János cikkére
Mészáros István László „Európa válaszúton” című, a Hetek hasábjain megjelent cikkére reagált Zolnay János a Beszélőben. A Beszélő szerzője – álláspontom szerint – igen helyesen mutatott rá nem csak Mészáros, hanem a Hetek c. lapot fenntartó Hit Gyülekezete hónapok óta hangoztatott, menekültellenes, iszlamofób álláspontjára is.
 
Örültem ennek a kritikai hangvételnek. Végtelenül képmutatónak tartom ugyanis, hogy éppen az a vallási szervezet uszít a menekültek/az iszlám ellen a hozzá köthető médiumokban– a Hetektől az ATV-n keresztül a szélsőjobboldali primitív konteós portálok szellemiségét idéző Vigyázó blogig, amelyik, mondjuk úgy, a hazai antirasszista mozgalom élére állt. Aki ezek után részt vesz olyan antirasszista demonstrációkon, amelyeket a Hit gyülekezete szervez – lelke rajta. http://vigyazo.blog.hu/2015/09/06/_100_merfoldes_hosi_gyalogmenet_igy_ha... illetve http://vigyazo.blog.hu/2015/09/29/szoft_porno_abortusz_tabletta_es_moham... ) – Ugyanakkor – véleményem szerint –, Zolnay János írása is tartalmaz számos általánosító és sokszor megalapozatlan állítást, s így nem csoda, hogy a végén maga is „létező iszlám veszélyről” vizionál. 
 
Nem csoda, mert amilyen gyorsan terjednek az iszlámmal kapcsolatos általánosítások a hazai sajtóban, annyira lassan a cáfolatuk, már, ha, egyáltalán. Én például egy antirasszista facebook csoportban szembesültem először azzal a kérlelhetetlen gyűlölettel, de legalábbis lenéző attitűddel, amit korábban csak a romákkal szemben tapasztaltam. Még jóval a „menekültválság” előtt: „Az iszlám csiklókivágó, nőket állatszámba vevő kultúrája”; „az iszlám a világ pöcegödre, ami a pedofílián alapszik” „ilyen agresszív, gyűlöletkeltő vallásnak nincs helye sem a földön” stb. stb.
 
De nem csak a negatív érzelmi viszony az, ami közös a romákkal és a muszlimokkal kapcsolatos kommunikációban. Előfordulnak kifejezetten egybevágó állítások is, amelyekkel romákat, muszlimokat egyaránt illetnek, mint például a túlszaporulatra, az erőszakra való hajlam, kulturálatlanság, piszkosság stb. stb. Ezeket az állításokat persze antropológusok, kutatók sokszor cáfolták, de nagyjából hiába. Sőt. Arról a jelenségről, hogy a magukat balliberálisnak nevezők is rendre belefutnak cigány-, és menekültellenes szólamokba, bővebben itt: https://www.opendemocracy.net/can-europe-make-it/annabel-tremlett/hungary's-future-antiimmigration-antimulticulturalism-and-antiro
 
Természetesen az iszlamofóbia nem ér véget a frusztrációt levezető kommentek szintjén. A médiában – szintén a romákhoz hasonlóan –, a muszlimok is jellemzően negatív kontextusban felülreprezentáltak, azaz, előszeretettel jelenítik meg őket például a bűnügyi rovatokban. Miközben kiderült: az FBI által figyelt, számon tartott amerikai fajgyűlölő fehér, szélső jobboldali kormányellenes csoportok tagjai több amerikait ölnek meg évente, mint az iszlám radikálisok. (Ennek ellenére ez előbbieket szinte soha nem nevezik terroristáknak.) http://www.addictinginfo.org/2015/06/18/if-you-give-a-white-supremacist-a-gun-youre-aiding-a-terrorist/
 
A média, mint propagandaeszköz szerepét nem lehet túlbecsülni: "Alkalmatlanok arra, hogy civilizálódjanak"; "ezek nem szegények, mégis mocsokban élnek generációk óta"; „leginkább az utcán élnek társas életet"; "alig látni olyat, aki hasznos munkát végez, ha mégis, azt nem önszántából teszi", "úgy tűnik, nem szoktak a munkához és nem is szeretnek dolgozni, de ha üzletelni kell, elemükben vannak"; Európa-szerte elkezdtek vándorolni, és sehol sem látták szívesen őket "; „az emberek egyenlőségét hirdető hamis dogma becsapta a nemzet egészséges ösztönét” – ezek az idézetek nem a muszlimokról szólnak. De még csak nem is a romákról. A Der Ewige Jude című, 1940-es antiszemita náci propaganda filmből szemezgettem őket. Azóta volt egy Holokauszt, hétköznapi emberek ellen-nem-állásával, sőt, részvételével, és eltelt 75 év. Ám mintha továbbra sem ismernénk fel a dehumanizálás, démonizálás eszközeit, és a használatuk célját sem.
De nézzünk pár kevésbé ismert tényt az iszlám vonatkozásában. Az interneten is olvasható a téma egyik legjelentősebb hazai szakértőjének, Rostoványi Zsoltnak mintegy 50 oldalas írása "A „totalizáló iszlámtól“ a „szekularizált iszlámig“. Az iszlám civilizáció a retradicionalizáció és modernizáció kettős szorításában" címmel. http://www.grotius.hu/doc/pub/DFVQTU/2010_110_rostovanyi_zsolt.pdf
 
Néhány fontos állítás a szövegből: 
„Megítélésünk szerint sem egységes iszlám, sem egységes iszlám-felfogás nem létezik.
„Iszlám, mint olyan sohasem létezett önmagában, az iszlámot mindig is különböző személyek, vallástudósok, vallásjogi tudósok, szervezetek, mozgalmak, stb. képviselik, illetve jelenítik meg, mégpedig saját interpretációjukban.”
„»Iszlám« nincs egyes számban; csak többféle létezik … »az iszlám világai«.“
„Az iszlámnak természetesen – más vallásokhoz hasonlóan – vannak szent szövegei, tradíciói, korai vallástudósok munkái és értelmezései, jogi és egyéb dokumentumai. Ezek azonban sokkal inkább „à la carte választékot“ kínálnak, irányzatoktól, időtől, egyéntől és kontextustól függő értelmezési, és ezeknek megfelelő cselekvési lehetőségeket”.
 
(Megjegyezhetjük, hasonló következtetésekre jutottak a cigányságot kutató antropológusok is, például a Prónai Csaba szerkesztette „Cigányok Európában” című kötetben több szerző is cáfolja a cigányság, mint homogén közösség mítoszát: " Nincsen tipikus cigány kultúra, és nincsen egyértelműen kívülről definiálható cigány. A sokféleség egysége, a különböző eredetű dolgok egységessé formálása, a különböző nyelvi és kulturális kölcsönzések sajáttá tétele a valódi cigány sajátosság". http://epa.oszk.hu/00400/00462/00013/3.htm )
 
Persze már itt le is zárhatnánk a vitát, hiszen ha nincs egységes iszlám, ha az egyik legszélsőségesebbnek tartott (ennek ellenére szövetségesnek tekintett) Szaúd-Arábia nem hozható közös nevezőre mondjuk Indonéziával, akkor eleve nevetséges az iszlámveszéllyel riogatás. Ám a viták során ilyenkor kerül rendre elő fő érvként a bűvös szó: „Saría” (körülbelül hasonló éllel, mint a „cigánybűnözés” –ami ugye” mindent visz”). Továbbá a nőkhöz való viszony, a genitális csonkítás, tehát mindaz a negatívum, ami az érvelők szerint közös, meghatározó eleme az iszlámnak, legyen annak akármennyi „világa” is. Nyilván nem véletlen, hogy mindezekre Zolnay János is kitért a cikkében.
 
A saríáról Rostoványi ugyancsak említést tesz: 
„A saría az elterjedt vélekedésekkel ellentétben nem egy egységes, az iszlám világ minden részén ugyanabban a formában érvényes, merev és megváltoztathatatlan rendszer. A saría ugyanis „az emberi intellektus“ terméke, amelybe – természetesen figyelemmel az iszlám alapelveire – szervesen integrálódtak az iszlám világ különböző régióiban érvényes helyi szokások, az egymástól gyakran jelentősen eltérő helyi gyakorlatok, vagyis a helyi, egymástól különböző kultúrák.” Valamint: „A közel-keleti tradíciókat magában hordozó iszlám és a helyi tradíciók találkozása egyfajta sajátos szintézist eredményezett: általában a saría alkalmazkodott a helyi feltételekhez, magába építve bizonyos helyi szokásokat, és elhagyva a helyi feltételeknek nem megfelelő közel-keletieket.”
 
Ami a – Zolnay János vikkében is említett, iszlámhoz kötött – genitális csonkítást illeti, erről többek között Reza Aslan professzor tartott lényegre törő kiselőadást a CNN előítéletes műsorvezetőinek: https://www.youtube.com/watch?v=Bwdhib-bZ-s hangsúlyozva, hogy nem iszlám, hanem Afrika egyes részein ma is élő gyakorlatról van szó; e barbár szokás épp úgy megtalálható más vallású – például keresztény vagyzsidó – afrikai közösségekben is. Arról, hogy a genitális csonkítás nem csak iszlám közösségeket érint, itt is olvashatunk: http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1110570413000258
 
Mindezekről azonban mélyen hallgat a hazai sajtó. Akárcsak arról, hogy Európában és az Egyesült Államokban rendszeresen érik rasszista jellegű támadások a muszlimokat, köztük nőket. Holott nem elszigetelt jelenségről van szó, a nyugati sajtó rendszeresen beszámol ezekről az atrocitásokról. Legutóbb Angliában, egy buszon inzultáltak verbálisan két muszlim – köztük egy terhes – nőt. http://www.theguardian.com/uk-news/2015/oct/17/woman-arrested-over-racist-abuse-on-london-bus 
 
Franciaországban ugyancsak nem ritkán éri támadás a muszlim nőket az öltözékük miatt. Erről maguk az érintettek számoltak be:
http://therealnews.com/t2/index.php?option=com_content&task=view&id=31&Itemid=74&jumival=14323 . Egy PhD-ző diáklány egyenesen azt állította, hogy Franciaországban a kendőt viselő nők ugyanolyan problémákkal szembesülnek, mint a „színes bőrűek”, hiszen a ruházatuk a rasszjegyük, a stigmájuk, amely napi szinten vezet inzultushoz. Egy másik nő arról számolt be, hogy többszörösen diszkriminálva érzi magát: nőként, muszlim arabként és kendőt viselőként is.
 
Azzal, hogy Franciaország betiltotta a muszlim nők hagyományos viseleteit, nem csak túllépett a saját szerepén, hanem adta a lovat a támadók alá is. És hát, hol a határ? Nemrég egy 15 éves muszlim lányt küldtek haza az órájáról azért, mert semleges öltözék helyett „hosszú fekete szoknyát viselt”. http://www.theguardian.com/world/2015/apr/28/french-muslim-student-banne... . Éppen ezért kicsit több egy szimpla bulvár hírnél Gisele Bundchen szupermodell esete, aki az egész testet és arcot takaró burkába öltözve ment plasztikai sebészhez, hogy felismerhetetlenné tegye magát. Akkor most, hogyan is állunk a nők önrendelkezésével? http://www.independent.co.uk/news/people/supermodel-gisele-bundchen-mocked-for-wearing-a-burka-to-avoid-being-seen-visiting-plastic-surgeon-10431194.html
 
Míg mifelénk a vallásos öltözetek kapcsán polémiázunk, az Egyesült Államokbeli Alabama városában a popsivillantó bő nadrágok (saggy pants) és a túl rövid sortok betiltásán gondolkoznak. http://www.alternet.org/civil-liberties/alabama-town-ban-saggy-pants-and-short-shorts-after-councilman-prayed-about
Az öltözék kérdése, s benne a nő „szava”, „joga” tehát közel sem olyan egyszerű történet, mint azt sokan gondolják. Erről egyébként itt olvashatunk egy remek, képekkel illusztrált összefoglalót: http://kozelakelet.blogspot.hu/2013/12/burka-csador-es-tarsaik-avagy-muszlim.html
 
"A legtöbb iszlám országban azonban nem írja elő törvény, hogy ki mit viselhet az utcán, sokkal inkább a nő egyéni döntése valamint a szokások és a közösségi norma a meghatározó. Persze nem minden nő dönt szabadon a saját megjelenéséről. Az általam ismert kendős nők többsége büszkén és önszántából hordja a kendőt, a kendőtlen muszlim nők pedig önszántukból járnak fedetlen fővel, de (…) Sok nőre gyakorol nyomást a férje, apja, anyja, tágabb családja, hogy szabályos iszlám öltözékben járjon saját meggyőződése ellenére (…)Olyan nők is vannak, akiket arra kényszerítenek, hogy ne járjanak iszlám viseletben (…) sőt olyat is hallottam, hogy a férj válással fenyegetőzött, amikor a felesége először kendőt kötött. (…) A kendő megléte vagy hiánya nem jelzi tehát pontosan, hogy egy nőnek milyen mértékű beleszólása van a saját öltözködésébe. "
 
A hagyományos viselet tiltása ráadásul nem csak a rasszistákat erősíti, de veszélyeket is rejt: " Fahrad Khosrokhavar (...) jó ideje a radikálisnak is mondott iszlám irányzatok elismert szakértője. (…) Több kollégájához hasonlóan ő is úgy látta, hogy a 2010-ben aztán megszavazott törvényi tiltás, csakúgy, mint a 2004-ban a fejkendő hordását az állami tulajdonban lévő intézmények területén restriktíven szabályozó döntés, a muzulmán gyökerű lakosság integrációjának ellenében hatott, és a radikalizáció szélsőséges formáit is bátoríthatta, illetve nehezebben kezelhetővé teheti." http://vilagterkep.atlatszo.hu/2015/01/20/a-francia-dzsihadizmus-termeszetrajza-igy-nevelkedtek-a-parizsi-verfurdo-tettesei/
 
De, ha már rettegés, akkor legyünk következetesek. Vajon kezdjünk-e rettegni a keresztényveszély miatt, mert bigott katolikus csoportok abortuszt végrehajtó orvosok támadnak meg? Vagy mert egy 11 éves, megerőszakolt kislánynak meg kellett szülnie gyermekét a "mélyen katolikus” Paraguayban, ahol tiltott a terhességmegszakítás? http://hvg.hu/vilag/20150814_Megszulte_gyermeket_egy_11_eves_megerosza Mert Németországban két katolikus fenntartású kórház is megtagadta egy megerőszakolt nő ellátását, és nem írtak fel neki esemény utáni tablettát? Mert egy keresztény szekta tagjai a saját gyermeküket gyilkolták meg, amiért az nem bánta meg bűneit az általuk elvárt módon? http://www.addictinginfo.org/2015/10/15/christian-cult-members-beat-son-to-death-for-failing-to-confess-to-his-sins-video/
 
Persze erre nyilván az a legkézenfekvőbb válasz, hogy egy vallások nélküli világban megoldódna a fanatizmus problémája. De akkor mi a helyzet az oregoni iskolai lövöldözővel, aki egyenesen megvetette a vallásos embereket, gyűlölte a vallásokat, sőt, meggyilkolásuk előtt az áldozatokat is a vallásukról faggatta? Talán rettegjünk az ateizmustól is? http://www.thedailybeast.com/articles/2015/10/01/umpqua-gunman-id-d-as-chris-harper-mercer.html
És, ha már vallások nélküli világ, nem szabad elfejtenünk, hogy a szélsőjobb egyre nagyobb intenzitással és hatékonysággal próbálja „ellopni”, kiforgatni és a demokraták ellen fordítani azokat a szlogeneket/értékeket, amelyek valójában nem valami ellen, hanem valami védelmében születtek eredetileg. A szekuláris társadalom, az állam-egyház elválasztása ma Marine Le Pen számára valójában csak ürügy az iszlám és a zsidók elleni kirohanásokra. Szerinte például Franciaország szekuláris értékeinek ellentmond, s így elfogadhatatlan az is, hogy az iszlám és zsidó vallású gyerekek az iskolában speciális menühöz juthassanak. http://www.independent.co.uk/news/world/europe/french-school-forces-muslim-and-jewish-pupils-to-wear-coloured-discs-a6669396.html
 
Vajon mennyivel vagyunk mi demokratábbak, liberálisabbak Szaúd-Arábiánál, vagy épp Alabamánál, ha állami szinten szólunk bele nők és férfiak ruhatárába? Vajon Szaúd-Arábia jelenti a veszélyt a mi értékeinkre vagy saját magunk, a saját rettegésünk?
 
Vajon, amikor azzal érvelünk, hogy a menekültek/ az iszlám veszélyezteti a kultúránkat/civilizációnkat, mennyiben különbözünk azoktól a fanatikus muszlim papoktól, akik évtizedek óta azzal érvelnek „ellenünk”, hogy a nyugati civilizáció tönkreteszi tradicionális kultúrájukat, hagyományaikat? 
 
Persze azok számára, akik hisznek a kultúrák közötti rangsorban, alá-fölé rendeltségében, a fenti párhuzam a szentségtörés netovábbja. Ugyanakkor jelenleg épp mi magunk kezdjük megkérdőjelezni fogyasztói társadalmunk azon „vívmányait”, amelyekre nemrég még olyan büszkék voltunk, és amelyekhez a lenézett közösségeket – legyenek romák, feketék, indiánok vagy arabok –, igazodni gondoltuk.
 
Tény, hogy vannak, akik a saját identitásukat csak valami ellenében tudják meghatározni. Ez lehetne akár a saját problémájuk is, ha a történelem során nem derült volna ki többször, milyen veszélyes a „mi vs. ők” szembeállítás, azaz, ha nem tekintünk egymásra egyazon történet részeként. 
 
A „mi” és az „ők” (nem pedig: „mi és ti”) szembeállítása előbb-utóbb óhatatlanul csap át dehumanizálásba, démonizálásba: https://www.youtube.com/watch?v=6_KT6UGn5hM. Hiszen lehetetlenné teszi, hogy a másik szemével lássunk. És azt is, hogy a másik megpróbáljon közel kerülni hozzánk, hogy a mi szemünkkel láthasson. Az „ők” ugyanis a távolság maga, az „ők” azok, akik nincsenek jelen, akik nem részei a történetünknek. Amikor az Index megpróbált szélsőségeseket összehozni menekültekkel, jellemző módon egyikük továbbra is „ők”-ként beszélt a menekültekről az egyébként mellette álló menekültnek. Ezzel tartotta a távolságot, mert hát, aki nincs jelen, arról bármi elképzelhető és bármi állítható. http://index.hu/video/2015/09/17/menekult_kommentelo_talalkozik_migrans_talalkoznak/ 
Európa régebbi demokráciáiban már felismerték, mennyire közös érdek a nyitottság, egymás megismerése. Ennek jelei tapasztalhatóak olyan hagyományosan kultúra közvetítő-ötvöző szerepeket is betöltő területeken, mint a zene és a divat. http://tribune.com.pk/story/954928/muslim-girl-in-hijab-unveils-hms-new-collection/
 
Ma már vegyes kulturális háttérrel rendelkező, kifejezetten muszlim fiataloknak szóló internetes oldalak is működnek. A Mozzified például, egyrészt szeretné ledönteni az előítéleteket, másrészt a saját közösségüket is megszólítani. https://www.facebook.com/mozzified/videos/1659776644258273/ Facebook oldalán antirasszista cikkek is helyet kaptak, szóvá téve muszlimok elsősorban a fekete közösség tagjait megcélzó rasszista megnyilvánulásait. 
 
De számos példa van a vallások közötti toleranciára is: Muszlimok szerveztek gyűjtést egy leégett keresztény templom újjáépítésére http://www.addictinginfo.org/2015/07/07/muslims-are-raising-money-to-reb..., máshol egy katolikus érsek segít eligazodni a Korán értelmezésében, az egyenrangúság alapelvéből kiindulva: http://www.npr.org/sections/parallels/2015/04/30/403090790/learning-about-the-quran-from-a-catholic-archbishop?utm_source=facebook.com&utm_medium=social&utm_campaign=npr&utm_term=nprnews&utm_content=20150430
Van tehát választási lehetőségünk, eldönthetjük, hogy a felsorolt attitűdök közül melyik tölt el jó érzéssel, örömmel bennünket. A kirekesztő, ellenségkereső, gyűlölködő, rettegő vagy a megbékélést, a közös pontokat kereső, az egymást egyenrangúnak tekintő.
 
De egyben biztosak lehetünk: bárhogy is döntünk, a döntésünk elsősorban rólunk szól, minket minősít, és nem „őket”.
 
(A fénykép forrása: nol.hu)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon