„Bárány János (…) bűnös: a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése által elkövetett bűntettben, számszerűleg meg nem határozható mennyiségű gyilkosság bűntettében, részben mint tettes, részben mint bűnsegéd, részben mint felbujtó, társadalmi tulajdon sérelmére ismételten és bűnszövetkezetben lopás által elkövetett bűntettben. A Fővárosi Bíróság Bárány János ötödrendű vádlottat ezen bűncselekményekért összbüntetésképpen halálra, mint főbüntetésre, bárhol feltalálható vagyonának teljes elkobzására mint mellékbüntetésre ítéli (…)
Bárány János ötödrendű vádlott munkáscsaládból származik. Apja a Csepeli Vasművekben kohász, édesanyja a háztartást vezeti. Vádlott 8 elemi iskolát végzett, 1945-ben lakatostanulónak szerződött. 1948-ban segédlevelet nyert, s azóta a Csepeli Vasműveknél dolgozik mint szakmunkás. Katonaköteles korában 3 évet töltött a belső karhatalomnál, s leszerelése után tovább folytatta szakmunkási tevékenységét. (…)
Bárány János az ellenforradalom előtt nem kapcsolódott be a politikai életbe, közömbösen viselkedett a munkásosztály törekvései és harcai iránt, és csak akkor lépett a politikai élet porondjára, amikor 1956. okt. 23-án az ellenforradalom felütötte a fejét.
Bárány János 1956. okt. 23-án a reggeli műszakban dolgozott, és du. 14 órakor hagyta el munkahelyét, amikor már tudomást szerzett arról, hogy az ellenforradalom pontokba foglalván követelését, tüntetés formájában az utcára is kimerészkedett. Bárány János nyomban csatlakozott a tüntetőkhöz, látta, hogy az ellenforradalom megkezdte garázdálkodását, hallotta az ellenforradalom fennen hangoztatott kívánságait, amely a népköztársaság megsemmisítését, a szovjet csapatok eltávozását és az ellenforradalmi követelések megvalósítását hangoztatta. Bárány János az ellenforradalmi csőcselékkel a Parlament elé is felvonult s majd innen a Rádió ostromához sietett. Megérkezésekor már az ellenforradalmi csőcselék lövöldözött a Rádió épületére, felborították a villamoskocsikat és a Bródy Sándor utcában égtek a gépkocsik. Amikor Bárány János, látta, hogy az ellenforradalom fegyveres támadásba ment át, egy tehergépkocsival Csepelre sietett ki, ahonnan az ellenforradalommal szimpatizáló nagyobb számú fegyveressel tért vissza, akik azután bekapcsolódtak a Rádió elleni fegyveres támadásba.
Bárány János vádlott az éjszaka folyamán, pontosan meg nem állapítható időpontban visszatért Csepelre, de okt. 24-én reggel visszasietett Budapestre, és itt nyomban bekapcsolódott az ellenforradalomba. Az Üllői út környékén csatlakozott az ott összeverődött fegyveresekhez, majd a Tompa u. 10. sz. házba ment, ahol rövidesen átvette az ott gyülekező ellenforradalmárok irányítását, és oly módon viselkedett, hogy a Tompa utcai fegyveresek még ugyanezen napon parancsnokukká választották.
Okt. 24-én vagy 25-én a még akkor működő rendőrség felfigyelve a Tompa utcában garázdálkodó ellenforradalmi bandára, 2 riadóautót küldött ki a Tompa utcába, hogy az ottani huligánokat lefegyverezze. A Tompa utcába beforduló 2 riadóautót Bárány János észrevette, és nyomban parancsot adott fegyvereseinek, hogy a 2 riadóautót meg kell semmisíteni és a rendőrséget le kell fegyverezni. A Tompa utcában tartózkodó fegyveresek a kapualjakban foglaltak el tüzelőállást, és a Tompa utcába behatoló rendőrségi kocsikat tűz alá vették. A 2 rendőrkocsi megállt; mire a fegyveresek megrohanták a kocsikat, a rendőröket lefegyverezték. A tűzharc során több rendőr megsebesült, egy rendőrt, aki fegyverét nem akarta átadni, közvetlen közelről lábon lőttek. Az ellenálló rendőröket elfogták és Bárány János vezetésével elvitték, további sorsuk az eljárás során felderíthető nem volt. A többi lefegyverzett rendőrt elbocsátották.
Okt. 26-án Bárány János hozzálátott az akkor még kisebb létszámú Tompa utcai csoport katonai egységgé való átszervezéséhez. Őrséget alakított, lezáratta a Tompa utcát és dobtáras géppisztollyal irányította a Tompa utcai ellenforradalmárokat. Meglátogatta a Berzencei utcai ellenforradalmi csoportot, szoros kapcsolatba került Angyal Istvánnal, a Tűzoltó utcai ellenforradalmi főparancsnokkal, és intenzíven bekapcsolódott abba a mozgalomba, amelynek célja az volt, hogy a hatalmat a kezébe kerítse, és a nemzetőrség megszervezésének ürügyén az ellenforradalmi csőcselék kaparintsa meg a fegyveres uralmat. Ebből a célból Csongovai Per Olaffal, Angyal Istvánnal és a Corvin közi vezetőkkel tárgyalt. A fegyveres ellenforradalmi csoportot a Tompa utca és Körút sarkán levő házakban helyezte el azzal az utasítással, hogy a rend helyreállítására érkező szovjet csapatokat támadják.
Okt. 27-én reggel a Boráros téren 2 szovjet harckocsi helyezkedett el, s amikor ezt Bárány János megtudta, nyomban a helyszínre sietett és ott utasítást adott arra, hogy a szovjet harckocsikat meg kell támadni. Ő maga is a földszinti ablakban helyezkedett el és megnyitották a tüzet a Boráros téren lévő harckocsikra. A szovjet egység viszonozta a tüzet, amelynek következtében a támadók a helyszínről elmenekültek. A harcok során 5 szovjet katona maradt holtan a helyszínen. (…)
A rend helyreállítására nagy erőfeszítéseket tévő szocialista erők megkísérelték az ellenforradalmárok kezéből a fegyvert kivenni, és a törvényes rendet újból a reguláris katonaság és rendőrség kezébe visszahelyezni. Ebből a célból tárgyalásokba bocsátkoztak az ellenforradalom vezetőivel, akik már ekkor Angyal István, Bárány János, valamint a Kilián laktanya köré csoportosult egyéb ellenforradalmi csoportok vezetőiből alakult ki. Az ellenforradalom vezetősége fondorlatosan hajlandónak mutatkozott a fegyverek letételére azzal a feltétellel, hogy a szovjet csapatok Budapestről kivonulnak. Amikor Nagy Imre egy ilyen értelmű megállapodást kötött Angyalékkal és azt kihirdetni egy híradós kocsi ment a Tompa utcába, Bárány János parancsára a fegyveresek feltartóztatták a híradós kocsit, meggátolták a fegyverszünet hirdetését, Bárány János és egysége megtagadta a fegyverletételt, és a harc továbbfolytatását hirdette. Köztudomású az is, hogy az összes környező csoportok hasonlóképpen jártak el, és mindazok az ellenforradalmi parancsnokok, akik a megállapodást kötötték, az ellenállásra adtak utasítást azért, mert a korábbi megállapodás értelmében mint nemzetőrség kívántak tovább működni és fegyvereiket megtartva a politikai hatalmat magukhoz ragadni. (…)
Okt. 30-án Bárány János értesülést kapott arról, hogy a Budapest területéről kivonult szovjet egységek megálltak, és egyes helyeken megszállták a stratégiailag fontos pontokat. Bárány János ekkor harci egységet szervezett, amellyel vidéki útra indult a szovjet csapatok megtámadására. Ezen vidéki útnak eredménye az eljárás során felderíthető nem volt. (…)
Nov. 4-én a hajnali órákban a szovjet csapatok megkezdték támadásukat az ellenforradalom ellen. Bárány János személyesen vette kezébe az ellenforradalmi csoport harci irányítását, személyesen látogatta végig a Díjbeszedő Vállalat és az azt környező házakban elhelyezkedett harci csoportokat, személyesen irányította és buzdította a harcra az ellenforradalmi fegyvereseket. Ugyanezen napok valamelyikén, még amikor a fegyveres ellenforradalom és a szovjet csapatok között állt a harc, 4 szovjet katona hatott be a Tompa utcába, olyan időben, amikor Bárány János és Mészáros nevű alvezére az utcán tartózkodott. A szovjet katonák láttán Bárányék behúzódtak egy kapu alá, majd a közeledő szovjet katonákra a tüzet megnyitották és mind a négyet géppisztolyukkal lelőtték, a szovjet katonák holttestei 9 napig feküdtek az utcán temetetlenül. Bárány János nov. 4-ét követően közvetlenül a harcokban nem vett részt, hanem Hajnal Klárával együtt meghúzódva, annak lakásán várta be a további fejleményeket.”
- Október 23. [5]