Skip to main content

Beszélő évek – 1959

Bán Zoltán András: Az első Ottlik-vita


Az Iskola a határon 1959-ben jelent meg először. Szinte minden kritika fontos könyvként üdvözölte, bár a regény valódi jelentőségét csak a hatvanas évek közepétől ismerték fel. Volt azonban egy érdekes, de mára elfelejtett vita a regény kapcsán, ezt fogom most ismertetni. A disputát Hermann István kezdte az Élet és irodalom 1960/25. számában, jó sokáig várt, hiszen a támadásához ürügyet szolgáltató cikk (Kéry László kritikája ugyane hetilapban, 1959/49. szám) már legalább fél éve megjelent.

Kérynek tetszett a könyv: fölényes nyelvkezelés, briliáns írói megoldások.


Az 1959-ben bemutatott nagyjátékfilmek


Ház a sziklák alatt (Makk Károly – készült 1957/58-ban)

Tegnap (Keleti Márton – forgatták 1958-ban)

Felfelé a lejtőn (Gertler Viktor)

A 39-es dandár (Makk Károly – forgatták 1958-ban)

Álmatlan évek (Máriássy Félix)

A harangok Rómába mentek (Jancsó Miklós)

Kard és kocka (Fehér Imre)

Bogáncs (Fejér Tamás)

Játék a szerelemmel (Apáthy Imre)

Bolondos április (Fábri Zoltán)

Szerelemcsütörtök (Fejér Tamás)

Akiket






















Bikácsy Gergely: Lőmesterek

Tegnap, 1959


Tegnap történt? Vagy tegnapelőtt? Vagy még régebben? Végre megszületett a Kádár-rendszer első igazi filmje ’56-ról.

Végre Tegnap!

„A Tegnap és párja, a Virrad Keleti pályájának legjobb darabjai közé tartoznak. A film puszta elkészítése is bizonyítéka a politikai vezetés eredményeinek. Három-négy évvel a viharosan válságos politikai események után nézők milliós tábora elé vinni a mindenkiben elevenen élő eseményeket annak a jele, hogy ma már nyugodtan merjük a dolgozó nép okos gyülekezete előtt meghányni-vetni száz bajunk.




Na druzsbu nasih narodov

Dokumentum


„Senkitől sem kértünk bűnbánatot, de talán éppen ezért néhány jelentős írónk szükségét érezte, hogy maradandó emlékezetű szavakkal szóljon a világ nyilvánossága előtt a szocialista társadalomhoz fűződő eltéphetetlen kapcsolatáról.Ezen maradandó emlékezetű szavak legmaradandóbb emlékezetű példájaként idézi fel Aczél György húsz évvel később Németh László moszkvai pohárköszöntőjét.[1]

Németh László nem tartozott bűnbánattal.


Kopjások


1959-ben jelent meg a Zrínyi Katonai Kiadónál Berkesi András (az 50-es évek elejéig a katonapolitikai osztály, majd az AVH főtisztje, később sikeres regényíró) és Kardos György (szintén a katonapolitikai osztály tisztje, majd a Magvető Kiadó igazgatója) közösen írt regénye, a Kopjások, amely mindmáig talán a legsikeresebb és legtöbb kiadást megélt hazai ponyvaregény. (Utolsó kiadása, a kilencedik 1986-ban jelent meg a Magvető gondozásában.

Révész Sándor: Mintaszabók


1959. június 30-án, kedden, délután hatkor Magyarország új otthonra talált a Lapály utca 27/B-ben. Az ország új otthonát a Kossuth rádió gombja nyitotta. Ez volt a népet összefogó tömegkommunikációs abroncs akkor, amikor még nyolcvan rádióelőfizetőre jutott egy tévétulajdonos, s a tévé hetente mindössze 13-15 órás műsort adott négy napra elosztva huszonötezer előfizetőnek.

A Szabó család bűnügyi politikai tanmesének készült.


Makfalvi Gábor: Román kisebbségpolitika: a fordulat éve, 1959


A cím első látásra talán megtévesztő, hiszen a fordulat évének 1948-at szokás nevezni a volt szovjet blokk országaiban. Hogy írásomnak mégis ezt a címet adtam, azt a román kisebbségpolitikában 1959-ben bekövetkezett látványos fordulat indokolja.

A változás előzményei 1956-ig nyúlnak vissza: ekkora magyar kisebbség körében a magyarországi eseményekkel kapcsolatosan széleskörű szimpátia-megnyilvánulások voltak tapasztalhatóak, helyenként különféle szervezkedésekre, „összeesküvésekre” is sor került.


[Interjúk]


„Akkor mi hajnalban már odamentünk a Kozma utcához, és ott lestük, hogy mikor hozzák ki, mert annyit hallottunk, hogy állítólag lovaskocsival viszik ki. Messziről lestük, valóban hozták, délelőtt volt, egy lovaskocsival. Négy doboz, láda volt a lovaskocsin, akkor tudtuk, hogy ezek biztosan ők.

Szigorúan titkos

Dokumentumok


„A tartalék”

„Talán a legmegdöbbentőbb, hogy ki mindenki nem is kerülhetett szabadlábra, mert egész idő alatt szabadlábon volt. Sok olyan ellenforradalmár, terrorista, horthysta elnyomó szervek véreskezű hóhéra élt Magyarországon, aki minden felelősségre vonást elkerült. A magyar igazságügyi szervek az ellenforradalom felszámolása után 1958–59-ben vonták felelősségre kommunisták megkínzóinak és gyilkosainak, a hírhedt csendőrnyomozóknak egy csoportját.


Kronológia – 1959


1959. január Mikojan San Franciscó-i hivatalos látogatása során Pongrátz Gergely vezetésével magyar emigránsok tüntetnek a Szovjetunió ellen.

Több kispapot kizárnak a Központi Szemináriumból, mert megtagadják, hogy részt vegyenek a január 23-i országos papi békegyűlésen.

1959. jan. 1. Győz a kubai forradalom.

1959. jan. 2. A Szovjetunióban fellövik az első űrrakétát.

1959. jan. 22. Kivégzik Szirmai Ottót, a Tűzoltó utcai felkelők egyik vezetőjét.

1959.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon