Skip to main content

Beszélő évek – 1989

Szilágyi Sándor: Adalékok a Nagy Imre-újratemetés történetéhez

Dokumentumok


Az alábbi két dokumentum, melyeket annak idején én fogalmaztam, bizonyára nem a legfontosabb adalék e korszakos nap történetéhez, de azért szerintem nem érdektelenek. Az egyikből az derül ki, amiről a visszaemlékezésekben nemigen esik szó, hogy ti. az előkészületek elég komoly személyi súrlódásokkal is jártak. Ennek persze nem a személyes oldala az érdekes.

Aczél György, Révész Sándor: Egy Kádár-portré töredékei

Dokumentumok


Aczél György kézirathagyatékának egy része ez év tavasza óta kutatható a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában. Itt vannak azok a feljegyzések, vázlatok, műhelyinterjúk, illetve különböző mértékben kidolgozott szövegek, szövegtöredékek, amelyek Aczél tervezett könyvéhez készültek. Nem tudományos értékű forrásmű készült, de ami elkészült, az a tudomány számára értékes forrás.

A könyv jellegére, szerkezetére, címére és kiadására vonatkozólag különböző elképzelések születtek, haltak el és éltek egymás mellett 1988 őszétől 1991 nyaráig.


„Az idő nem nekünk dolgozik”

Magyar és szovjet pártdokumentumok
Dokumentumok


„Szimulálják a peresztrojkát”


Az SZKP Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának Jakovlev részére készített emlékeztetője, 1989. január

Lengyelországban és Magyarországon az események a pluralizmus irányába tartanak, a kormányzás koalíciós, parlamentáris formáinak megteremtése felé. Ilyen körülmények között a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) és a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) kizárólag politikai szövetségek keretei között őrizhetik meg pozíciójukat. Sok függ attól, hogy az ellenzékük egy részével lehetséges lesz-e a konstruktív együttműködés.



Petri György: A 301-es parcelláról

Itthon


Maradjon úgy minden!
Az állatkerti dögökkel együtt?
Igen. Miért, hát különb sors jutott nekik?
A kötél szelídebb, mint az elaltatás?
Én nem felejtek (nem fenyegetőleg
mondom ezt: ilyen a természetem:
nem tudok felejteni).

Másrészt mit is kívánnék magamnak,
ha – ha-ha! – halott lennék,
és visszalátogatnék ide, mint kővendég?
Hogy hagyjanak már békén.
A kegyeletre szarok. Az élőkkel
kellett volna irgalmasabbnak lenni
(élni hagyni őket).














Tamás Gáspár Miklós: Három könnyű darab

Itthon


Az új társutazókhoz

A hála Istennek múlófélben lévő huszadik századnak jellegzetes figurája volt az útitárs* értelmiségi, a baloldali kávéházi mozgalmár, aki jól tudta ugyan, hogy a szovjet rendszer borzalmas és gyűlöletes, még azt is esetleg, hogy szűk szocialista-marxista szemszögből gyalázatos árulás, de tartózkodott a Komintern és a Kominform bírálatától, mert egységfrontot akart a fasizmus ellen, mert nehezére esett elismerni, hogy a szocializmus rosszabb lehet, mint a kapitalizmus, mert saját ellenfeleinek zöme egyben antikommunista volt, mert pas d’ennemi à


Barabás János, az MSZMP KB titkára nyilatkozata


„A nemzet televízióját a kormány irányítja. Ezért a kormány érdekeinek nagy szerepet kell tulajdonítani. A kormány a nemzet kormánya ugyanis, s ha nem a nemzet érdekeit fejezi ki, akkor majd leváltják a választásokon. Amíg viszont nem váltják le, addig a kormány érdekeit, értékelkötelezettségeit, hangsúlyait nem sértheti a nemzet televíziója.”

„Még nem kampányidőszak van, ezért a kormány szempontjait, a kormány irányítását tartom lényegesnek.


A pártatlan tájékoztatás alapelvei


„A Magyar Távirati Iroda, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió – mint nemzeti, közszolgálati intézmények – biztosítják, hogy

1. Pártatlanul ismertetik a magyar politikai élet eseményeit, a társadalmi, politikai, gazdasági folyamatokat;

2. Egyenrangúként kezelik a különböző politikai erőknek, ezek képviselőinek fellépéseit és állásfoglalásait;

3.






Haraszti Miklós: A kiegyezés két taktikája

Út a négy igenhez
Itthon


Korunk és az emlékezés

Az elkésettség némi bűntudatával idézem fel a történteket. Tíz évvel a pártállam tárgyalóasztalhoz kényszerítése után ismét pártpropaganda fogságába estek az elemi tények. Ezúttal kétpártrendszerű történelemkisajátítás folyik. Horn Gyuláék „hazaküldtem a németeket”, Orbán Viktorék „kizavartam az oroszokat” zászló alatt monopoliznak a múlt asztalán. A tét kimondatlanul a rendszerváltás szerzősége. Ide jutottunk, kedves hallgató volt ellenzékiek.


Mihályi Péter: Tízéves az Indulatos röpirat

Itthon


Kornai János 1989. augusztus 25-én a Kopint-Datorg kutatóintézet meghívására előadást tartott kormányzati vezetők, állami vállalati menedzserek és ellenzéki politikai pártok szakértői számára. Az ott jelen voltak visszaemlékezése szerint már az előadás utáni vitából érezni lehetett: a Kornai által pengetett húrok nem leltek kedvező visszhangra egyetlen meghívott érdekcsoportban sem. Az előadás anyaga pár hét alatt könyvvé terebélyesedett, s azt a HVG könyvkiadó rekordgyorsasággal még 1989 novemberében piacra dobta.

Kis János: 1989: A víg esztendő

Itthon


Szilveszterkor, amikor az óra elüti az éjfelet, a rádióban és a televízióban hagyományosan felhangzik a nemzeti himnusz. „Balsors, akit régen tép, / Hozz rá víg esztendőt.” Kire is? Az emberek általában nem a hazára gondolnak ilyenkor; maguknak és szeretteiknek kívánnak víg esztendőt. 1988 szilvesztere más volt. Aki az idő tájt odafigyelt a politikára – márpedig akkor szinte az egész ország politizált –, tudhatta: ez az év el fogja dönteni az ország sorsát.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon