Skip to main content

Beszélő évek – 1994

Beck László, Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…


Vélemények a médiaháborúról és az újságírók helyzetéről



  • Tovább

    • Turányi Gábor


    Fontosabb megépült munkák:


    Üdülőépület, Badacsonytomaj, 1983

    Lakóház, Budapest, 1983

    Plébánia, Budapest, 1986 (Munkatárs: Vincze László)

    Lovasközpont, Debrecen, 1988


    Lakóház, Budapest, 1992 (Tervezőtárs: Földes László)

    Irodaépület, Budapest, 1992 (Tervezőtárs: Szalay Tihamér, Vörös Ferenc)

    Erdei Iskola, Visegrád, 1994–96 (Tervezőtárs: Földes László)

    Porcelánmanufaktúra, Herend, 1997–99 (Tervezőtárs: Simon István, Göde András, Ignácz Erika, Kalmár László, Klemm Gabriella)

    Villa,


















    Földes László


    Fontosabb megépült munkák:

    Lakóház, Budapest, 1992 (Tervezőtárs: Turányi Gábor)

    Erdei Iskola, Visegrád, 1994–96 (Tervezőtárs: Turányi Gábor)

    Fonó, Zeneház, Budapest, 1997

    Városháza bővítése, Érd, 1997–99 (Munkatárs: Pethő L.)

    Lakóház, Budapest, 1998–2000 (Munkatárs: Pethő L., Korda Zs.)

    Fontosabb pályázatok:

    3 lakóház, Maassluis, Rotterdam, Hollandia, 1999, I. díj (Tervezőtárs: Pethő L.)

    Sport- és szabadidő-központ, Budapest, 1999, III. díj (Tervezőtárs: Göde A., Pethő L., Szokolyai G.)


















    Nagy Bálint: Patakparti iskola

    Turányi Gábor és Földes László visegrádi épületéről


    „Az építész – akarja, nem akarja – szembe kell nézzen az esztétikai kihívással. Másfelől viszont, mivel az épületeket mindenfélére használjuk, véleményt alkotunk arról is, hogy a tér, amiben élünk és ténykedünk, kényelmes-e, lehet-é benne több embernek léteznie, hogy az épület célszerűen lett-é megalkotva. Vagyis az építésznek szembe kell néznie a funkcionális kihívással.

    Varga Balázs: Keresztúton

    Tarr Béla: Sátántangó


    Ha 1994, akkor Sátántangó, számomra ez a választás teljesen evidens, mégis érdemes néhány segédkört lefutni e film hatástörténete körül. Tarr Béla, Krasznahorkai László és Medvigy Gábor alkotása első pillantásra társtalannak tűnik, magányos óriásként magasodik ki az évtized magyar filmjei közül. Ez azonban csak a látszat, mintha a „formátum” eltakarná a lényeget. A Sátántangó egyik legizgalmasabb vonatkozása éppen az, hogy különböző filmtörténeti hagyományok keresztútján áll, ráadásul egyaránt dialógusba lép a magyar és az egyetemes filmtörténet legfontosabb áramlataival.

    Koltai Tamás: Vasziljev: a nem kívánt nagybácsi


    1994 legképtelenebb és legfontosabb színházi előadása A nagybácsi álma az időközben kiszenvedett Művész Színházban. Egy előadás, amely a bemutató estéjén megbukik. Egy előadás, amely fénycsóvaként világítja be a magyar színházi ugar kommersz sivárságát. Egy előadás, amely fölháborítja a szellemileg elkorcsosult nézők és kritikusok jelentős hányadát. Egy előadás, amelyre a hozzáértő törpe kisebbség estéről estére visszajár, míg teheti. Egy előadás, amely idegen test a „Pesti Brodwayn”.

    Peer Krisztián: Vírusgazda


    Napok óta hazudozom a telefonba, a „már összeállt a fejemben”-től eljutottam a „már csak az utolsó simítások vannak hátrá”-ig, bámulom a monitort, hogy belefájdul a szemem, számolatlanul szívom a cigarettákat, a kávé sem segít, a tusolás sem. Reggel kihúzom, amit estig írtam, ha egyáltalán valamit. Úgy látszik, elkaptam. Megfertőzött a Napkönyv. Nem tudok (róla) írni.

    A Napkönyv az írásgörcstől gyötört elbeszélő gyógyulásának története, paradox zárójelentés, „önmagát rajzoló ceruza”.


    Eörsi János: „Kihasználtuk az adódó mozgásteret”

    Demszky Gábor főpolgármesterrel Eörsi János beszélget


    Hogyan értékeled ma, hogy az 1994-ben hivatalba lépő kormány a világkiállítás lemondását kezdeményezte?

    Mai fejjel is úgy látom, mint akkor: a világkiállítás megrendezésének egyedül komolyan vehető akadálya az volt, hogy hiányzott hozzá a költségvetési fedezet.


    Eörsi János: Képtelen magyar expótörténet

    1994-ben lemondták a világkiállítást


    1994: a három évvel korábban elhatározott, s két évvel későbbre, 1996. május 11.–október 4-re tervezett világkiállítás lemondásának esztendeje. A lemondás 27 jelentkező országot érintett.

    Magyarország nehéz pénzügyi helyzetében nem engedhet meg magának akkora közköltekezést, amit a világrendezvény megkövetelne – indokolta parlamenti előterjesztését a kormány. Ígérte ugyanakkor a kapcsolódó fővárosi beruházások befejezését és a honfoglalási millecentenárium megünneplését 1996-ban.


    Hizsnyai Zoltán: 1984 + 10


    Adjunk hozzá Orwell 1984-éhez tíz évet, és megkapjuk 1994 Szlovákiáját. Dióhéjban ennyi.

    Hogy valójában mi mindent takar (s hogy szó szerint is: mi mindent eltakar!) ez a játszi könnyű hasonlat… nos, ennek végére járni – begyűjteni a legfontosabb tényeket, kipréselni belőlük a tanulságokat – nem is olyan egyszerű. A politikai életben ugyanis nem mindig a hozzáférhető tények a legfontosabbak. A hozzáférhető tények sokszor szárazak, nehéz kipréselni belőlük bármit is. És rendszerint még azok közül is csak a nagy horderejűek ragadnak meg igazán az emlékezetben.


    Blogok

    „Túl későn jöttünk”

    Zolnay János blogja

    Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

    Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

    Tovább

    E-kikötő

    Forradalom Csepelen

    Eörsi László
    Forradalom Csepelen

    A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

    A „kieg” ostroma

    1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

    Tovább

    Beszélő a Facebookon