Skip to main content

négyezernyolcszáz leütés…

Kende Péter: …az erdélyi magyarságról


Az alább következő tűnődések egy rövid erdélyi útból születtek. Nemrég megjelent könyvem erdélyi terjesztői négynapos körútra hívtak, három megállóval, amelyből egyet végül is felszívott a téli köd. Így aztán két nap jutott Kolozsvárra s kettő Csíkszeredára: túl kevés ahhoz, hogy általános érvényű tapasztalatokat szűrjek le belőlük. Attól, hogy vendéglátóim jóvoltából élénk beszélgetésekre nyílt alkalmam mindkét városban, még nem lettem az erdélyi helyzet szakszerű tudója.

Utam időben egybeesett Iliescu elnök budapesti látogatásával. Ez merő véletlen.


Takács Géza: …a kis hazugságtárból


’56-ról mindenki hazudik, nincs közöttünk senki, aki az igazat mondhatná. ’56-tal nem lehet semmit sem kezdeni. Én is hazudok most, hogy szóba hozom így, s hazudnék, ha nem tenném. A forradalom a hazugság-cégére trottyos, szakadt, kivagyi, honját nem lelő nemzetünknek.

Nem azért hazudunk, mintha nem akarnánk. Az igazsághoz, a magunk elveszett, összesározódott, fáradt, kimondhatatlan, félreérthető ’56-os igazságához szeretnénk hazugságokkal átverekedni magunkat a hazugságokon.


Kőszeg Ferenc: …egy magyar enklávéról


Az enklávé szóról manapság Bihac jut az újságolvasó eszébe, a szerb túlerő és a szakadár muzulmánok közé szorult bosnyák terület, amelynek végnapjait fásult szorongással figyeli a világ.

Ezúttal azonban nem erről a tragikus sorsú enklávéról akarunk szólni, hanem arról a magyar enklávéról, amelyet Eigner bíró úr képez két társával néhány száz méterre a parlament épületkolosszusától, az aradi vértanú Nagysándor Józsefről elnevezett utcában.


Petri György: …a II. parancsolatról


Nem hívő létemre is mindig úgy gondoltam, hogy a Tízparancsolat a lehető legtalálóbb és -tömörebb összefoglalása annak, amit mai szekularizált világunkban a társadalmi együttélés normáinak vagy közerkölcsnek szoktunk nevezni. E normák többsége még a normák megszegői számára is magától értetődően érvényes, ha nem szenvednek morális debilitásban, tehát a bűnözők túlnyomó része sem gondolja, hogy lopni vagy pláne gyilkolni dicséretes vagy akár megengedhető dolog. Az I., de főleg a II. parancsolattal azonban más a helyzet.

Kisbali: …vízről és a helikopterről


Csehov egy apró novellájában megörökíti a kisembert, aki összetörve, összezúzva, kötésekbe bugyolálva rohangál ismerőseihez, újságot lobogtatva: nézzétek, benne vagyok az újságban. S valóban ott áll a hír, miszerint baleset történt, egy ismeretlen embert elütött egy lovas kocsi. Én vagyok ez az ismeretlen, kiabálja Csehov hőse, aki úgy érzi, e közleménnyel egy másik világba került. Valóban.

A mai magyar televíziós hírkozmosznak két princípiuma van, a víz és a helikopter, melyek dialektikus viszonyban állanak egymással.


Szabó Miklós: …Pilátus a Crédóban


A tiszteletre méltó emlékű győri püspök valóban úgy került 1944-es tevékenysége kapcsán a római holocaust-megemlékezésen kirobbant botrányba, mint a Szentírásban szereplő római helytartó neve az Apostoli Hitvallás szövegébe. Apor Vilmos boldoggá avatása, amelynek szentszéki eljárása megindult, a legjobb értelemben vett nemzeti ügy. A magyar szentek rangos galériáját a demokratikus utókor is vállalhatja örökségként.

Fencsik Flóra: …a szabadság hegedűjéről


„Én nem tudtam azt kérem, hogy nagy az a zsömle,
Csak kicsinek látszik a szájunkhoz mérve…”
(Bródy János szövege Koncz Zsuzsának, 60-as évek)

„Vártam, míg az épület ingása eléri a holtpontot – ekkor halálos csöndben kiegyenesedtem, kibontottam a trikómat, és kihúztam a hegedűt… lassan és remegve játszani kezdtem a melódiát, amit régen, régen, régen hallottam egyszer zengeni és zokogni a szívemben.”
(Karinthy Frigyes: Cirkusz)

Én nem tudtam azt kérem, hogy fő a nyugalom. Én azt hittem, hogy fő az igazság.







Komáromy Gábor: …a cybertérről


A jövő a komputerrel kezdődött, de a forradalom még várat magára. Ám ha hiszünk a cyberpunkoknak, az elektro-anarchistáknak, Internet-guruknak és az egyre jelentősebb irodalmi-politikai-kulturális „cyber” mozgalomnak, már nem kell sokáig várnunk, mert a forradalmak forradalma elektronikus impulzusok tüzében készül foganni.

Az eszköz már adva van: az Internet. Senki sem tudja, mekkora ez a bolygónkat behálózó komputerhálózat, méretének megközelítéséül is csak A Galaktikus Stopos Kalauza idézhető: „Nagy. Nagyon nagy.


Seres László: …az izgatásról


Jó a mátyásföldieknek. Jó azoknak, akik az Örs környékén laknak. Mondhatni privilegizált helyzetben vannak. Olyan plakátokhoz, információkhoz juthatnak, amelyekhez a lakosság többi része nem.

Váncsa István: …vodkáról, dohányról meg a füstölt heringről


Mint arról a magyar sajtó is kellő terjedelemben beszámolt, egy arhangelszki fakitermelő vállalat dolgozói megkapták a fizetésüket. Ilyesmire korábban is volt példa, megesett már az arhangelszki favágókkal, hogy fizetést kaptak, persze nem túl gyakran, örültek is neki, szívből és őszintén, ahogyan csak az orosz ember tud örülni, ha pénzt kap, és még Szibériába se hurcolják.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon