Skip to main content

–inka– [Mink András]

–inka– [Mink András]: Ki nevet a végén?


A hübrisz

Múlt heti cikkünkben ostoba módon prejudikáltuk az Alkotmánybíróság várható döntését a felsőoktatási leépítésekkel kapcsolatban. Úgy ítéltük meg, hogy, ellentétben a televíziót érintő kormányhatározattal, amely ezer fő elbocsátására utasította a Magyar Televízió elnökét, a felsőoktatás ügyében a kormány kellő óvatossággal járt el. Nem határozza meg a leépítések mértékét, pusztán szíves ajánlatot tesz arra, miként lehet a kívánt összeget megtakarítani. Például X fő elbocsátásával. Nos, a kormány mégsem volt elég óvatos.


–inka– [Mink András]: „Clear and present danger”


„Azonnali és közvetlen veszély.” Amikor nincs idő a fecsegésre. A pénteki Magyar Hírlapban közzétett alkotmánytervezet-tervezet X. fejezetének 5. bekezdése: „Gazdasági szükségállapot.” Akkor, ha az ország közellátását belső veszély (úgy mint sztrájk), külső veszély (úgy mint, …jézusmária) fenyegeti, avagy az államháztartás helyzete… stb., olyan rossz, hogy „a szükséges jogszabályok és más intézkedések bevezetése lehet olyan sürgős, hogy az alkotmányos döntéshozatal… stb. stb.”

1946 tavaszán egy bizonyos Rákosi kért különleges „felhatalmazást”.


–inka– [Mink András]: Szerény javaslat


A világtörténelem legszerencsétlenebb országa talán Portugália. Legalábbis egy szempontból bizonyosan: amikor 1808 táján Junot marsall csapatai a Spanyolország elleni hadjárat egyik mellékhadművelete keretében bevonultak Portugáliába, nem ütköztek különösebb ellenállásba. Az éppen hivatalban lévő uralkodó VI. (Braganza) János fogta magát, és családjával átruccant Brazíliába. Napóleon csapatai már rég köddé váltak, amikor a felséges királyi család még mindig Brazíliában múlatta az időt. VI.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon