Skip to main content

–lt [Solt Ottilia]

–lt [Solt Ottilia]: Baracskai távlatok


Kézbesített már ilyen határozatokat a postás kollégáinknak, Kőszeg Ferencnek és Nagy W. Andrásnak is, még 1988-ban, de ők végül is bevonulásuk előtt egy-két nappal futár útján értesíttettek: a büntetés-végrehajtás elmarad. Ne menjenek Baracskára, mert nem engedik be őket! A váratlan fordulat Kőszeg P. Howard-i méretű (ld. Piszkos Fred) pimaszságának volt köszönhető: az elhurcolt, de jegyzőkönyvileg nem hitelesített stencilgépről azt állította, hogy villanyfúró, és el sem vitték.

–lt [Solt Ottilia]: Tessék választani!


Az egyik tábor

1. A frakcióvezető, a visszafogott Pásztor Gyula, aki kulturáltan képes együttműködni a miniszterelnökkel. Itt felhívja a figyelmet arra, hogy Bereczki visszahívása a frakció belügye.

2. Oláh Sándor, aki Torgyán doktorral nem szeret egy akolba kerülni, ismerteti a frakció szavazási arányát: 22-en egy ellenében Bereczki visszahívására voksoltak. (Újabb találós kérdés: ki alkotta az egytagú többséget?)

3. Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője nem hagy kétséget afelől, hogy mit kíván a legnagyobb kormánypárt.






–lt [Solt Ottilia]: Kösz, Demszky!


Lehet persze, hogy rövid az emlékezetem, de én azt hiszem, Demszky Gábor az első nevezetes hazai politikus, aki a legszélesebb nyilvánosság előtt kijelentette: van olyan dolog a világon, amelyben tévedett. Rosszul döntött, és rossz döntését korrigálni akarja.

„Az aluljárók, az utcai árusítás rendjével kapcsolatos döntésemet például korrigálandónak tartom, utólag úgy gondolom, hogy más forgatókönyvre lett volna szükség. Előbb kellett volna az árusítás rendszerén változtatni, árusítóhelyeket kialakítani, s csak utána hozzálátni a rendteremtéshez.


–lt [Solt Ottilia]: Nyolcezer boltból kilencvenöt

Egy kormányprogram kudarca


Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter 1990. augusztus 27-én így fejezte be a kormány ellenőrzött privatizációs stratégiáját megtestesíteni hivatott „előprivatizációs törvény” expozéját: „A törvényjavaslat elfogadásával megnyílik annak lehetősége, hogy a kialakuló piacgazdaság egyik fontos szektorában a mozgékony, a piaci hatásokra gyorsan reagáló kisvállalkozások visszanyerjék az őket megillető szerepet.

–lt [Solt Ottilia]: A Madách téri fogorvosok esete

Túlélők és élniakarók


A Madách téri szakorvosi rendelőintézet az egészségügy utolsó átszervezési koncepcióját követve „integrált” intézmény: a kerület kórházának, a Péterffy Sándor utcai kórháznak a fennhatósága alá tartozik. (Az egyszerű halandók – a betegek – talán nem is tudják, hogy az őket a területi elv alapján kötelezően ellátó kórházak, rendelőintézetek és körzeti orvosok egy szervezetbe integrálódtak, egy közös pénzből gazdálkodnak, és közös csúcsigazgató felél értük.

–lt [Solt Ottilia]: Békés váltás


Míg a parlament asztalán tárgyalásra várva fekszik a törvénytervezet az egyházi ingatlanok sorsáról, a Békés megyei Dévaványán például öntevékenyen megegyezett a helyi református egyház és a helyi önkormányzati testület.

A régi református iskola épülete már nem volt iskola, időközben épült egy új. A régi épületben, ahol idősek klubja s egyéb közösségi intézmények kaptak helyet, a jövő tanévben ismét tanítás lesz: az iskolát – egyelőre első, második és harmadik osztállyal, 25-25 gyerekkel – az önkormányzat és a református egyház közösen tartják fenn.


–lt [Solt Ottilia]: Nyolcvankilencezer-kilencszázötvenből tizenhatezren

– az időközi választások –


Az időközi parlamenti választások közeledtekor az SZDSZ ismét elővette indítványát, amit már a helyhatósági választások előtt is tett: csökkentsük a választás érvényességéhez szükséges részvételi arányt! A tavaszi (történelmi súlyú) parlamenti választások második fordulóján ugyanis feltűnően kevesen mentek el szavazni. Az ország már akkor jelezte: a politikai rendszerváltást az MSZP, a Hazafias Választási Koalíció és a Néppárt, valamint az MSZMP látványos leszavazásával befejezettnek nyilvánítja, a további részletkérdések nem érdeklik.

–lt [Solt Ottilia]: Zűrzavar és kora bánat


Több mint egy hónapja folyik, fortyog a parlamentben a kárpótlási vita. A koalíció pártjai vitatkoznak egymással, miután a kisgazdáknak és az MDF-nek 10 hónapja volt egyezkedni. Miközben a díszteremben a kárpótlási vita dagályos színjátéka zajlik, a kulisszák mögött félig, sőt háromnegyedig megtárgyalt törvények várnak sorukra. Az ország hétköznapi működéséhez nélkülözhetetlen törvények az önkormányzatok kötelező feladatairól, a köztársasági megbízott hatásköréről, a közegészségügy állami ellenőrzéséről – vagyis a tisztiorvosi hálózatról – s a főváros jogállásáról.

–lt [Solt Ottilia]: Magyar feministák


„Ha valaha a nők azon kiváltságoktól megfosztatnak, melyeket azért élveznek, mert őket gyöngébbeknek tartjuk, csak az nap kezdődnék elnyomásuk” – jövendölte Eötvös József a múlt század közepe tájt. A gyöngeség kiváltságától megfosztattak – már amennyiben valaha is volt nekik úgy általában –, s elkezdődött az alávetettség helyett elnyomásuk. Napjaink demokratikusabb viszonyai között megint újfajta elnyomásuk kezdődik, mint annyi más kisebbségnek (mely – tudni kell – nem mennyiségi fogalom, hanem társadalmi).

–lt [Solt Ottilia]: Népfőiskola


Népfőiskolai előadásra hívtak egy zalai faluba. Adtam már elő népfőiskolákon egyszer-kétszer, a korábbiakhoz képest meghökkentő a közönség. Másutt szolidan törekvő fiatal hivatalnokokkal találkoztam inkább, itt viszont kendős nénik, fizikai munkáról árulkodó kezű és barázdált arcú idősebb férfiak gyülekeznek főképp, méghozzá jó sokan: a talán kétezer fős faluból húszan-harmincan. Pedig az este egybeesik a közeli város színházának „bérletes napjával”, s a faluban 50 embernek van bérlete.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon