Skip to main content

–lt [Solt Ottilia]

–lt [Solt Ottilia]: Kinek a jogállama?


Budapest úttörő XIII. kerülete után tavaly (1989–90 telén) a IX. és a IV. is megkezdte az úgynevezett önkényes lakásfoglalók módszeres kilakoltatását. A jogállam megteremtése ugyanis nem 1990. május 2-án kezdődött. Hamarabb: amikor az állam- és párthatalom már nem tudott annyi húst adni a dolgozóknak, mint a kádári béke fénykorában. Ám mire kezdték törvények felváltani a titkos és nyilvános rendeleteket, töredékére zsugorodott a lakásépítés.

Az utcára pakolást a a IX. és a IV. kerületi lakásosztályok aktahalmazainak rendezése előzte meg.


–lt [Solt Ottilia]: Ki mit szeret?

(Quod libet?)


Szokatlanul szelíd természetű, derűre hajlamos házigazdámmal és kedves kiskamasz fiával ülünk a televízió előtt az Öböl-háború harmadik napjának estéjén. A magyar híradónak vége, a gyerek kapcsolgat – egymás után jönnek be az állomások. (Házigazdáimnak van parabolaantennája.) Szinte minden csatornán az éjszakai közel-keleti égbolt: a fantasztikus amerikai rakéták, felderítők és bombázók (vagy micsodák). Mintha minden adó tudományos-fantasztikus filmet sugározna.

–lt [Solt Ottilia]: Mérlegelés


Az Újpesti Családsegítő Központ – mely ad szakmai becsületére mint a létminimum-számítás egyik tekintélyes hazai műhelye – még nem vállalkozik arra, hogy bármit is mondjon az 1991-es várhatóról. Még nem tudjuk igazán, mi lesz. Nem tudjuk, miféle mélységeket rejteget a lakbérnövekedés, hol, milyen helyi adót vetnek ki az önkormányzatok, s hogy kígyóznak a szabad árak.

Talán megbocsátja nekünk az Újcsakö, ha tőlük kölcsönzött tollakkal ékeskedünk, s az ő adataik bázisán számolgatunk mégis egy kicsit. Alighanem sok család foglalatoskodik most valami hasonlóval. Segítünk.


–lt [Solt Ottilia]: Kedves olvasóink és barátaink!


Első legális évfolyamunk utolsó számához érkeztünk, s mi tagadás, magunk is csodáljuk, hogy tudta parányi stábunk hétről hétre megcsinálni a lapot. (Ha nem is olyan jóra, mint szeretnénk, s majd fogjuk, de talán nem egészen hiába.) Ez az elementáris csoda, hogy minden héten elkészültünk valahogy, mindenekelőtt Fekete Évának és Havas Fannynak köszönhető, akik a hős asszonyok mitikus erejével préselték ki a szövegeket a fegyelmezetlen többiekből – mindenekelőtt, pontosabban mindennek után szeretett főszerkesztőnkből.

–lt [Solt Ottilia]: Isten hozta, Roszik elvtárs!

Albániai úti beszámoló


Beszélő: Hogy került sor erre az utazásra?

Mózs József: Még a nyáron – mikor Albániában megrohamoztak néhány követséget, köztük a magyart, s albán menekültek kerültek Magyarországra – spekulálni kezdtem, hogyan segíthetnénk az albán reformfolyamatokat. Úgy gondoltam, hogy ha a magyar Országgyűlés felvenné a kapcsolatot az albánnal, az semmiképpen sem értékelhető a konzervatív kommunista rezsim támogatásaként. Elvégre nyitott külpolitikát hirdettünk meg. Végül félhivatalos delegációt küldtünk az ősszel kinevezett albániai nagykövetünkhöz, Póka Ferenchez.


–lt [Solt Ottilia]: Mi újság a vízlépcső körül?


A múlt hét végén megint felkavarodott egy kissé a vízlépcső körüli csöndes állóvíz. A vízlépcső kormánybiztosa, Sámsondi Kiss György kezdeményezte titkárságvezetőjének, Szántó Györgynek az állásából fölmentését. Mindez nem sokkal az után történt, hogy a kormánybiztos megállapodott osztrák vízlépcsőépítő partnereinkkel a fizetendő kártérítés összegéről (2,65 milliárd schilling). Közben olyan hírek is keringenek, hogy a vízlépcső munkálatai nem álltak le igazán.

–lt [Solt Ottilia]: Fel, Országréme-választásra!


A Cavinton-klubba tömörült zalaegerszegi fiatalok Zalarémét választottak múlt szombaton. „Magabiztos kanok” jelentkezését várták a nemes vetélkedő meghirdetői, olyan halálmegvető bátrakét, akik nyilvánosan hajlandók bolondot csinálni magukból. Nem mindenki képes erre. Sőt. Ismerjük be: legtöbben kínos pillanatokban ráeszméltünk már, hogy bizony idétlenek vagyunk egy kicsit. Olykor elszégyelljük magunkat, hogy mily alkalmatlanok vagyunk egy szerepre. Ilyenkor elpirulunk, s igyekszünk sürgősen odébbállni méltóságunk romjait szedegetve.

Nem így a magabiztos kanok Zalaegerszegen!


–lt [Solt Ottilia]: A gazdátlan társadalombiztosítás újabb kalandjai


A tb pénzére legújabban a munkaügyi tárca vetett szemet. Miután az előző kormány rásózta az egészségügyi ellátást, a mostani belőle szeretné kiszivattyúzni azt a pénzt, amivel a meredeken növekvő munkanélküliséget lehet finanszírozni. Láthatóan a kormányt – de úgy látszik, mindegyiket – sokkal jobban foglalkoztatja az a probléma, hogy a költségvetés kiadásait milyen trükkel csökkenthetné, mint a két és fél millió nyugdíjas állampolgár sorsa.

–lt [Solt Ottilia]: A Petőfi Kör utolsó vitája


A hálátlan utókor hajlamos megfeledkezni a Petőfi Kör utolsó, egészségügyi vitájáról. Pedig ez sem volt érdektelen, csak éppen elsodorta emlékét valami más. Ugyanis már hónapokkal előbb 1956. október 23-ra jelölték ki a szervezők. Köztük dr. Prágay Dezső, a budapesti Orvosegyetem fiatal oktatója, a Petőfi Kör vezetőségi tagja. A szervezők elmentek a Petőfi-szoborhoz, a pesti egyetemek közös tüntetésére, de ott kellett hagyniuk a megindult menetet, hogy 18 órára a Gólyavárban legyenek.

–lt [Solt Ottilia]: Arculcsapatás jogállamban


Hanák Katalin szociológusnak vasárnap reggel 9 órakor a lakása ajtajában egy ismeretlen fiatalember egyetlen szó nélkül, szíjjal belevágott az arcába, majd a háttérben álldogáló társával együtt elfutott. A támadás híre igen gyorsan szétfutott, megírta a hétfői sajtó, és nyilatkozott a kerületi rendőrkapitány a rádió Déli Krónikájának.

Könnyű testi sértés, ismeretlen tettes. Magánvádas ügy a Btk.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon