Skip to main content

–solt

–solt: Akarni kell, ennyi az egész?


Nem értem Bauer Tamást. Persze lehet, hogy csak félreértem. Nem a megfelelő programot kezdem futtatni a fejemben, amikor Magyar Hírlap-beli publicisztikáját (1995. január 10.) úgy olvasom, mint politikai elemzést, vagyis tények számbavételét s ezekből kibontott következtetést. Lehet, hogy nem logikai műveleteket, hanem taktikai megfontolásokat kellett volna keresgélni – néha az ember zavarba jön, amikor gyakorló pártpolitikusok szövegeivel találkozik – s akkor a feladvány egészen más.

–solt: Magyar télben zekét!


(A Böszörményi úton 1993 nyarán graffitik jelentek meg: „Magyar ellenzéket!” A „nép” helyenként átfestette így: „Magyar télben zekét!”)

Nem szeretnénk, ha az MDF elenyészne.

Végigviaskodtuk vele az elmúlt négy évet – na meg részben az azt megelőző kettőt –, le akartuk győzni, mert elpuskázta a megismételhetetlen, prolongálhatatlan történelmi esélyt Magyarország gyors polgári átalakulására. Örülünk annak, hogy kétségbeejtő kísérlete a két háború közötti állami identitás feltámasztására csődöt mondott.




–solt: Én nyerő leszek!

Egy tsz-ből kilépő portréja, színes háttérrel


Az agrárkérdésekben meglehetősen járatlan, ám a társadalmi folyamatok iránt olthatatlan kíváncsisággal megáldott tudósító a – véleménye szerint – ma legfontosabb folyamatok nyomába eredt, s meg sem állt Kisújszállásig. Miért éppen Kisújszállásra vetette a megismerésvágy? Mert ebből a tiszántúli kis mezővárosból üzent egy alkalmi olvasó, még tavasszal, hogy „itt is lenne mit megírni!”. K.

–solt: Hurrá, nyaralunk!


Annak a bizonyos interpellációnak – e sorok írója mondta el – éppen ez volt az utolsó kérdése. Mi az akadálya a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány megszületésének? A szándékot, miszerint a némi stilizálással szakszervezetinek nevezett üdülésre szolgáló épületeknek továbbra is a szerény jövedelmű lakosság üdülési lehetőségét kell szolgálniuk, többször is kifejezték az érdekeltek.

–solt: Szikár tények


Amikor a parlament egy emlékezetes procedúra során 1991. december 12-én szavazott az önkormányzatoknak nyújtandó céltámogatások rendszeréről, az MDF soraiban egy kis zavar támadt. A kormány nyilatkozatával szembeszegülve egyesek meg-megszavazták az ellenzékiek módosító indítványait. 49-51 százalékokkal ment át, vagy vettetett el egy-egy különösen ínycsiklandozó, nyilvánvalóan népszerű indítvány. A kormányelőterjesztés szétzilálódni látszott. Ekkor Kónya Imre frakcióvezető végigment az MDF padsorain, ennek nyomán néhány képviselő távozott átmenetileg.

–solt: A legkevésbé sem földönkívüli

Beszélgetés dr. Szolnoki Andreával


Beszélő: Az ország egészségügyének átszervezése, az évek óta húzódó reform többé-kevésbé megint megfeneklett. Főleg azért, mert nincs rá pénz. De az is látnivaló, hogy az egészségügy szervezetének hajszálnyi változása is óriási ellenállást vált ki, mivel megzavarja az eddig sikeres csoportok érdekérvényesítését. Mit tud tenni a főváros ebben a helyzetben?

Szolnoki Andrea: Lehetetlen helyzetben van a fővárosi önkormányzat, nagyon kevés a mozgástere. Az egészségügy ráadásul soha nem volt sikerágazat sehol sem. Mégis, 1991.


–solt: A gyűlölet gyertyái


Új szokás van kialakulóban, ha nem tévedek. Szabályai sehol sincsenek leírva, ahogy ez már egy szokáshoz illik: valaki(k) csinálnak valamit, mások utánozzák, s egy idő múltán hasonló alkalom esetén megint mások ellenállhatatlan késztetést éreznek, hogy ugyanígy tegyenek. Senki nem tud, és nem is akar válaszolni, hogy miért csinálja. Azért, mert így kell, mert ez a szokás. (Felidézek egy szokást, amelynek kialakulása a szemünk előtt történt: a Ceausescu bukásához vezető nagy bukaresti tüntetésen kivágott közepű román nemzeti lobogókat lengetett a tömeg.

–solt: A beugrató


agent provocateur (e: azsan provokatőr) fr, beugrató titkos rendőrkém – Idegen szavak és kifejezések szótára, szerk. Bakos Ferenc, Bp. Akadémiai Kiadó, 1979.

Surányi György aláírta a Demokratikus Chartát, Surányi György tehát nem lehet tovább a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Régóta húzza már ezt a nótát a népnemzeti fenomén és jeles bankszakértő, Csurka István. De ennél fontosabb, hogy megerősítette Csurka álláspontját Antall József miniszterelnök, a távolságtartó, gőgös úr is.


–solt: Ha a libapásztorlány elnyerte a legkisebb királyfit, akkor még jön az OTP?


Magyarországon 1989–90-ben, az elszegényedés, a pornográfia, az erkölcsi válság stb. kellős közepén még mindig – vagy talán már megint – történnek tündérmesék. Hol, hol nem, a pesti agglomerációban, pontosan Pécelen a nagy politikai pezsgésben és állampolgári újjászületésben összetanácskozott néhány asszony – főleg hívők, különféle felekezetekből, de azt mondják, még olyan is volt köztük, aki régebben benne volt a pártban –, hogy ők most már hogy vegyék ki a részüket a dolgokból?

–solt: Merengés

a nemzetiségi és etnikai kisebbségek jogairól
Ki képviselje a kisebbségeket?


A hazai nemzeti és etnikai kisebbségek kollektív jogainak megteremtése nagyon sok fejtörést okoz még kisebbségieknek és többségnek egyaránt, és nagyon sok kemény érdekütközést hív elő. Először is, amennyire köztudott, hogy a felvidéki és az erdélyi magyaroknak nincs elegendő magyar nyelvű iskolája, annyira nem az, hogy a hazai nemzetiségi kisebbségeknek szinte egyáltalán nincs.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon