Stux, maga vérbeli párizsi lett,
kinek a lét csak egy kvázi-zsilett.
Úgy sétál élén mint Champs-Elysée-n,
Stux, maga kedves, kedves izém!
Stux, hogy a franc marná széjjel a torkát,
ha este a Rouge-ba’ benyalja a tortát,
és nem gondol arra, hogy Balkeleten
mennyire vékony a létszeletem.
Stux, maga vérbeli párizsi úr lett,
akit vacsorára ma kúr le a szubrett,
s nem gondol arra, hogy este az artom
cukros és könnyes teába ha mártom.
Képzelje, voltunk ma künn a Ligetbe’,
hárman barátnék, és nem tudta egy se,
hogy ősz van-e, tél van-e, nyár-e, tavasz?
Nem tudtuk, kedves Stux, maga fasz!
Na és a ligetből elhoztam a kóbor
kiskutyát. Van még egy fél üveg óbor.
Még abból. Stuxom, azt mind megiszom,
s elmegyek hidat avatni, bizony!
Jót mosolyoghat e női izén,
Stux, maga vámpír, párizsi rém!
Ó, Stux, maga kedves, kedves izém,
sétáljon csak, mint Champs-Elysée-n,
a kvázi zsiletten s a Szajna vizén.
- Vers [5]