Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2. szám, Évfolyam 5, Szám 2

Orbán János Dénes: Képeslap Stuxnak

Kisbali László: Az Akasztottakról

Rádai Eszter: „A miniszterelnök nem érti ezt...”

Gaskó Istvánnal, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnökével Rádai Eszter beszélget

: Jogvédő szervezetek állásfoglalása a rendőri jogsértésekről

Miklósi Zoltán: A rendszerváltás útvesztőiben

Tölgyessy Péter politikai gondolkodásáról

Dobrovits Mihály: Szerep és tudós

Tamás Gáspár Miklós történelmi esszéiről

Zádori Zsolt: Egy megrögzött önarcképkészítő

Bayer Zsolt publicisztikájáról

: Litvánia

Vilana Pilinkaite: „Makacsul ragaszkodom hozzá”

Valdas Adamkusszal, Litvánia köztársasági elnökével Vilana Pilinkaite beszélget

: Életrajz

Edmundas Ganusauskas: A szovjet megszállás éjszakája

: Dokumentumok a litvániai puccskísérletről

Kukorelly Endre: A torta

Révész Sándor: 1991

: Kronológia – 1991

: Válogatás a Beszélő 1991-es évfolyamából

Kovácsy Tibor: Az algériai tragédia

Jevgenyij Popov: Ócska vicc

: Szovjet megszállás Moszkvában

Mihancsik Zsófia: Azóta sem sikerült…

Hankiss Elemérrel beszélget Mihancsik Zsófia

: Média-kronológia

Zoltán Gábor: Rossz közérzet a Teremtésben

Nánay István: Csehov és Gulág

Jeles András Kaposváron

Liszka Tamás: Kozmikus élvezeti cikk

Nagy Bálint: Egy francia Pesten

Georges Maurios Fő utcai épületéről

: Georges Maurios fontosabb munkái

Beck László - Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…

Bazsányi Sándor: „Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között”

Babarczy Eszter: Elveszett unalmak

Varró Dániel: Unalmas őszi vers az únalomról

Hazai Attila: A smároló gyilkos unatkozik

Király Levente: Ballada a Hercegről,

ki magát ezeddig gumicsizmás kandúrnak tartá, s oly hevesen veté belé magát a kultúrának tanulmányozásába, hogy hitvesi kötelmeit is gyakran elhanyagolá

Peer Krisztián: Magam sem tudom, honnan hová, de naplónak tördelem

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon