Vissza a főcikkhez →

Valdas Adamkus (1926) a családi hagyományokat követve a II. világháború idején bekapcsolódott a Litvánia függetlenségéért harcoló ellenállási mozgalomba, Jaunime, budek! (Légy éber, ifjúság!) címen illegális lapot szerkesztett. 1944 őszén Nyugat-Litvániában harcolt a litván szabadcsapatban a szovjet hadsereg ellen, kényszerű emigrációjáig. A müncheni egyetem természettudományi karán tanult, majd 1949-ben családjával együtt a volt litván elnök, Kazys Grinius közvetlen kíséretében emigrált az Egyesült Államokba. 1960-ban szerzett mérnöki diplomát. A hetvenes évek elejétől az USA Környezetvédelmi Hivatalában (EPA) vállalt munkát, s egészen 1997-ig területi helyettes vezetője, majd hivatalvezetője volt. 1972-től évente több alkalommal is járt a Szovjetunióban, így Litvániában. Az amerikai litván emigráció sok kezdeményezése fűződik az ő, és ugyancsak emigráns családból származó filológus felesége, Alma Adamkiene nevéhez: sport- és kulturális klubot szervezett (1948-ban a Leigázott Népek Olimpiáján maga is két arany- és ezüstérmet szerzett atlétikában), 1957-től egyik vezető személyisége, 1967-től pedig elnöke volt az Santara-Sviesa nevű liberális szövetségnek, de számos más tiltakozó akciót, aláírásgyűjtést szervezett Litvánia szovjet okkupálása elleni tiltakozásul. A számos nemzetközi díjjal és díszdoktori címmel elismert környezetvédelmi szakember 1993 óta vesz részt közvetlenül a litvániai belpolitikai életben. 1998. január 4-én választották elnökké.

• Befejezetlen jelen