A Beszélő novemberi számában [Süketek párbeszéde] Kertész Péter a Kínos ügy... c. kötetében megfogalmazott téves állítását némileg visszafogottabb formában, de lényegét tekintve megismétli: „Eötvös Pál, 2011-ben leköszönt MÚOSZ-elnök (...) letöröltette vagy maga törölte le [a MÚOSZ honlapjáról a Kecskési Tollas-üggyel kapcsolatos] szövegeit”.
Kertész Péter sajnos az érveimmel a legcsekélyebb mértékben sem foglalkozik. Nem vesz tudomást arról sem, hogy élesen elítéltem azt az eljárást, melynek eredményeként Tollas Tibor Eötvös Pál elnöksége alatt és többek között Kende Péter közreműködésével a MÚOSZ tiszteletbeli tagja lett. Arról sem vesz tudomást, hogy a tiszteletbeli tagsággal kapcsolatos tisztázó vitát nyomatékosan hiányoltam.
Kedves Dezső!
Szomorúan olvastam a Beszélő 2003/ 12. számában a Ne mán, Mr. Dunkelstein! (A serdültebb ifjúság védelmében) című írásodat, mert több szempontból is riasztó az, amit írsz, és ahogyan írod, s tudom (mert mondták), nem csak számomra.
Dolgozatodban, az általam főszerkesztőként jegyzett Bárka című folyóirat 2003/2.
Érdekes írásába (A Nagy Terv, avagy kik azok a kommunisták) egy kisebb hiba csúszott. Ezt írja: „Kelet-Európa újkori és korabeli kortárs történetének két generáción át leghatásosabb angol politikus-történésze, az idősebb Seton-Watson szintén 1953-ban adta ki a témára vonatkozó alapművét.” Ezt a könyvet nem az idősebb Seton-Watson (R. W. Seton-Watson), hanem fia, Hugh Seton-Watson írta. A cím sem egészen helyes: Nem „historycal”, hanem „historical”.
Eva S. Balogh PhD. (Yale '74), History Department
Érdeklődéssel olvastam Meszerics Tamás „A politikai manipuláció és a mögöttes normák” című tanulmányát (Beszélő, 2003. november). Sajnos a 21. oldalon súlyos tévedést fedeztem fel. A szerző i. e. 100 körülre datálja ifjabb Plinius egyik levelét. Ifjabb Plinius i. sz. 62-ben született és i. sz. 113 körül halt meg, tehát a kérdéses epistola i. sz.
Kun István publicistához méltó sistergéssel ostorozza „megcsontosodottan ráérő közigazgatásunkat” (A tizenkilencedik esélye. Beszélő, 2003. szeptember), és hasonlóképp vehemensen elemzi a tervezett közigazgatási reform lépéseit.
Végkövetkeztetésével, jelesül azzal, hogy ez a reform nem az a reform, egyet lehet érteni. Abban is van némi igazság, hogy ezen a tervezeten kár is lenne hosszabban gondolkodni, hiszen teljes körű elfogadásának nincs esélye. Nem csak az acsarkodó közélet miatt, hanem azért is, mert a lehető legcsekélyebb mértékű szakmai egyetértés sincs mögötte.
Bodó Balázs a Beszélő szeptemberi számában hosszú cikkben bírálja a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének (MTE) az úgynevezett mély (deep) linkelés gyakorlatával kapcsolatban, 2002 decemberében kiadott állásfoglalását.
Lapjuk 2003. áprilisi számában jelent meg Szilágyi Sándor Megáll az idő… című írása, amelyben a szerző személyemmel kapcsolatos állítása nem felel meg a valóságnak. Azt írja: „saját igazgatója megtiltotta, hogy múzeumban kiállítsa a Fényképtár anyagát, mondván: a fotó nem műtárgy.”
A szerző állítását cáfolja, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának anyagából 2001.
„Jóllehet a relígiók históriája nem egyéb, mint az emberi gyarlóságnak és gonoszságnak tükre, melybe a józan soha nem tekinthet elszomorodás nélkül; de csakugyan mégis egy igen méltó tárgya a vizsgálódásunknak, ha azon végtelen fontos következtetéseket nézzük, melyeket a relígiók a világon okoztak és okoznak.” Berzsenyi Dániel kezdte így A relígiók eredete és harmóniája című – végül soha be nem fejezett – tanulmányát 1813-ban.[1]
Buda Péter figyelemre méltó dolgozatában érdekes adalékokkal egészí
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 16 hét
8 év 16 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 19 hét