Mink András, Révész Sándor: „Megszűnt a 120 éves múltra visszatekintő társadalombiztosítás”
A cikk a Beszélő friss számában olvasható.
A cikk a Beszélő friss számában olvasható.
Nagy Imre ma a forradalom egyik jelképe. Nem félt attól, hogy a róla szóló filmen mindenképpen számon kérik majd a szimbolikussá vált események megjelenítését ugyanúgy, mint a jelképessé vált személy súlyát, nagyságrendjét?Nem. Nem vagyok az az alkat, aki fél. Egyszerűen elhatároztam, hogy milyen történetet viszek filmre. Végiggondoltam, hogy azt a folyamatot úgysem tudom megfilmesíteni, ahogy a forradalom, a megmozdulás sok szálból egybeolvadt s megszületett. Ahhoz egyrészt más forgatókönyv kell, másrészt iszonyatosan sok pénz. Nincs mit hámozni, malmozni: a film pénz.
Bába Krisztina: Az egyik sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, úgy érzi, ez élete legfontosabb alakítása. Sokan emlékszünk feledhetetlen Dosztojevszkij-főhősökre, akiket Krakkóban hosszú éveken át játszott – így különleges jelentősége van ennek a kijelentésnek.
Jan Nowicki: Igen, mindenképp Nagy Imre az egyik legfontosabb szerepem. Egy valódi, sikeres színész – s most nem fogok itt álszerényen mást mondani magamról sem – három-négy igazán jelentős szerepet alakít életében. A többi jelentéktelen munka, vagy közvetlenül kapcsolódik a legfontosabbakhoz.
Nemrég fejezted be új könyved kéziratát, mely a politika és az erkölcs viszonyát elemzi. Ebben a könyvben sokat írsz arról, hogyan demoralizálódhat a liberális demokrácia. A könyv egyik aggasztó következtetése, hogy a magyar demokrácia igen nagymértékben demoralizálódott, nincs közmegegyezés a demokrácia mibenlétében, követendő elveiben és szabályaiban, vagyis nincs megegyezés arról az erkölcsi minimumról, amely a demokrácia működésének egyik alapfeltétele.

Kezdjük a legaktuálisabb kérdéssel, a március 11-ei madridi merénylet várható következményeivel! Főpolgármesterként mit gondolsz, hogyan lehet elejét venni a nagyvárosokban hasonló merényleteknek, milyen elképzelések fogalmazódnak meg, és a városlakók milyen intézkedésekre, milyen változásokra számíthatnak?
Március 11-e óta mi, európai városlakók mindannyian madridiak vagyunk. A merényletek után teljesen új helyzet állt elő a nagyvárosok, köztük Budapest biztonsága szempontjából. A terroristák elsőszámú célpontjai immár az európai metropoliszok.
Osztályidegen kuláklány, aki otthon gyermekkorában katolikus nevelésben részesült, gyanúsnak minősülő osztrák nagymamával… A családban mennyire idegenítették el a rendszertől?
Anyai ágon valóban katolikus polgári családból származom, apai ágon viszont tipikus baloldali gyökereim vannak. Sőt, talán még ennél messzebb is mehetek, a nagyszüleim a szocializmus eszméiben hittek.
Hűséges olvasóink Téged mint a néhai hetilap Beszélő csehszlovákiai, majd szlovákiai tudósítóját ismerhettek meg. Aztán tavaly a szlovák kormány miniszterévé neveztek ki. Nyilván nem azért, mert tudósítottál bennünket. De hogy is lettél újságíróból politikus?
Véletlenül, úgyhogy ma sem érzem magamat igazán profi politikusnak. Hogy tovább növeljem a ködöt: eredeti foglalkozásom villamosmérnök. De nincs ebben semmi rendkívüli, a rendszerváltás időszakában többen sodródtunk bele kívülről a politikába.
Ön a Magyar Atlanti Tanács alelnöke, volt washingtoni nagykövet, végzettsége szerint közgazdász. De mi a polgári foglalkozása?
Tanácsadóként és ügyvezetőként dolgozom különböző cégeknél, tehát a magánszektorban tevékenykedem. Kurátora vagyok a Budapest Fesztivál Zenekarnak, elnöke a Magyar–Amerikai Társaságnak, júliustól egy évre a Rotary Club – Budapest City elnöke.
És a Magyar Atlanti Tanács, amelynek alelnöke?
A Magyar Atlanti Tanács egyik alelnöke vagyok, ugyanis több van belőlünk.
Beszélő: Talán kezdjük a végén. Megjelent Önnek április 11-én egy cikke a Népszabadságban különböző jobboldali csoportoknak az USA-hoz és az iraki háborúhoz való viszonyáról. Ezzel a cikkel került Ön ismét az érdeklődés előterébe, először azóta, hogy az Orbán-kormányt leváltották, és Önt visszahívták a washingtoni nagykövetségről. Ennek a cikknek az előtörténetét nem ismerjük pontosan, de annyit tudunk róla, hogy érdekes.
Jeszenszky Géza: A részemről egészen egyszerű dologról volt szó, de a történetnek van olyan mozzanata, amit máig sem értek egészen.
Amióta nem maga vezeti a cégeit – hiszen jó ideje „főállásban” egy főiskola, az International Business School fenntartója és főigazgatója, és tízmilliárdra becsült vagyonát egy alapítvány működteti –, mennyire áll biztos lábakon ez a vagyon?
A vagyon ilyenkor is működik. Ennek a működésnek egy része most maga az iskola, ami inkább viszi a pénzt, mint hozza, de természetesen vannak olyan befektetéseim is, amelyek hozzák, tehát jövedelmet termelnek, és ez adja a stabilitását a dolognak.