Skip to main content

Ottilia 70 a FUGA-ban

Daróczi Ágnes: Kései levél Solt Ottiliának

 

Kedves Ottilia!

Mostanában sokat gondolok rád. Különösen, amikor torkomat szorítja a sírás. Nem, nem magamért sírok, hanem a helyzet miatt, amiben máig van az én árva népem.

Nem a munkanélküliség fáj, hiszen te tudhatod, nem először kóstolom ezt a keserű kenyeret: Politikai tisztogatás áldozata nem először lettem, hiszen már 1974-ben párthatározatot hoztak ellenünk – mondván, „nacionalista, újbaloldali elhajlók” vagyunk –, bár soha nem voltunk semmiféle pártnak tagjai...

Lengyel Gabriella: A szociális munka 33 éve a Kemény-iskolában

Három időszakkal foglalkozom: a kezdetnek tekintett 70-es évekkel, a SZETA-val a 80-as évek elején, és a Wesley-vel a 90-es években.

A Kemény-iskola kialakulását mások már ismertették, így előadásában Havas Gábor, valamint Győri Péter, aki Hajnal Istvánra is utalt, mint Kemény szemléleti kiindulópontjára.

Havas Fanny: Tánc- és illemtanórák a Wesley-ben

1995-ben nem sokkal a Beszélő hetilap megszűnése után egy alkalommal a Wesley szociális munkásképzéséről beszélgettünk, amikor Ottilia váratlanul azt mondta: Fannika, te leszel a tánc- és illemtanár! Csak néztem rá, mint borjú az új kapura. Fel nem foghattam, mire gondol. Látva elképedésem, felnevetett, és részletezte, miről van szó. Azon gondolkozott, hogy milyen jót tenne a szociális munkás hallgatóknak, ha általában a kultúrával, a művészetekkel, valamint önmagukkal is közelebbi ismeretségbe kerülnének, ha valamiféle érzékenyítésben részesülnének.

Halmos Károly: Társadalomtörténet a segítők képzésében

Előadás a Solt Ottilia születésének 70. évfordulójára rendezett megemlékezésen

Az egész egyszerű oktatási feladatként indult, és végül nyárspolgárias életem egyik nagy kalandja lett belőle.

Farkas Mária: Nem egy érdekes kurfli volt csupán

Őszintén szólva beszélgetésre készültem, ugyanis egy hónappal ezelőtt fölhívott Matern Éva, és azt mondta, hogy összejövünk Ottilia emlékére. Persze megrohantak az emlékek, és rögtön azt mondtam neki, hogy ez nagyon jó lesz. De úgy gondoltam, hogy nem fogok papírból olvasni vagy előadást tartani. Viszont nagyon inspirált az, hogy vissza lehet emlékezni erre az időszakra, ami az én pályámon egy nagyon-nagyon különleges időszak volt, és azt szeretném megosztani Veletek, Önökkel, hogy ez miért van így. Úgyhogy ez egy szubjektív, nem is tudom, mi lesz, elmefuttatás – röviden.

Breitner Péter: „Jelentős történelmi (politikai) események hatása Lakatos Kálmán életútjára”

Ennek a mondatnak az egyperces-szerűsége valószínűleg nem egészen a véletlen műve. Hiszen Örkény egyperceseinek (egyik) jelentősége pont abban rejlett, hogy a szanaszét tekergőző, körmönfont és lényeget elfedő mondatfüzérek világában a (két pont közötti, lehető legrövidebb) rákérdezés a valóságra már-már a groteszk műfajába hajlik.

Losonczi Ágnes: A harcos-angyali gyógyító

Kedves Éva!

Nagyon sajnálom, de le kell mondanom az előadásomat. Elolvastam a programot, és rájöttem, hogy most is, mint máskor, amikor igyekszem úgy tenni, mintha a 86 év és a velejáró nehézségek elhanyagolhatóak lehetnének, túlbecsültem képességeimet azzal, hogy elvállaltam a szereplést.   

Ottilia 70 – Megemlékezés Solt Ottiliáról a FUGA-ban: Hangfelvétel – IV. blokk

2014. február 8-án megemlékezést tartottak Solt Ottiliáról, aki most lenne 70 éves. A program negyedik blokkjában Breitner Péter, Farkas Mária, Halmos Károly, Havas Fanny és Lengyel Gabriella hozzászólásai hangzottak el. Moderált: Zolnay János.

solt.jpg

Solt Ottilia: Miért nem vagyok szociáldemokrata…

Miért nem vagyok szociáldemokrata a nyolcvanas évek végén Magyarországon? Vagyis – pontosabban – miért nem szociáldemokrata pártot csinált a „demokratikus ellenzék”-nek elkeresztelt laza mozgalom 1988-ban? Miért kerültek a hangsúlyok egyre inkább a liberális vonásokra a Szabad Demokraták Szövetségében, míg az kikötött a szociáldemokratáktól jól megkülönböztetett „liberális pár” öndefiníciónál?

Demszky Gábor: Ottilia „beavatkozó szociológusként” a bűvkörébe vont

„Ottit”, ahogy a családjában nevezték, 1976-ban ismertem meg. Egy cigánykutatás kapcsán, a mélyszegénység iránt érdeklődő, „kezdő szociológusként” Kozák Gyula egyenesen egy bankfalui cigánysorról vitt el hozzá. Az első pillanatban elvarázsolt Ottilia lakásának atmoszférája. Kopott bútorok közt ismerősök, ismeretlenek, gyerekek, kutyák, macskák nyüzsögtek, Ottilia pedig folyamatosan és párhuzamosan beszélgetett és tevékenykedett.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon