Skip to main content

Jacek Kuroń

Anna Bikont: Jacek Kuroń öröksége

1998 őszén Jacek Kuroń1 újabb súlyos műtéten esett át. Ekkor már egy évtizede műtétek sorozatát hajtották végre rajta, melyek szinte folyamatos szenvedéssé tették az életét. A műtét közben, amellyel az egyik nyaki verőér elzáródását próbálták kiiktatni, súlyos szívrohamot is kapott, a szíve egy időre leállt.

Amikor magához tért a kómából, nem tudta, hol és mely időben van. Hallucinált: azt hitte, hogy börtönben van, ahol a titkosszolgálat, az őrök és az orvosok összesküvése nyomán megkínozták. Egyik barátjának, aki a kórházban meglátogatta, bonyolult történetet adott elő. 

Jacek Kuron, Karol Modzelewski: A baloldal legyen megfontolt és romantikus

A baloldal halhatatlan (ez persze azt jelenti, hogy a hozzá képest másodlagos jobboldal sem tűnik el). E halhatatlanság záloga az az ősrégi erkölcsi intuíció, amely minden ember abszolút értékét hirdeti. Baloldalinak lenni annyi, mint a szívünkre hallgatni: kiállni az üldözöttek, megkínzottak, éhezők mellett, olyan világot építeni, ahol emberibb módon lehet élni. Nem az a cél, hogy rosszul járjanak a gazdagok, hanem közösen kell szembenéznünk a kor kihívásaival.

Tischler János: Lengyelország – 1989

Külföldön


Az 1981. december 13-án bevezetett hadiállapotot 19 hónap után, 1983 nyarán, a július 22-i kommunista ünnepre időzítve oldották fel. Az internáltak többségét hazaengedték – utolsó csoportjuk az 1986-os amnesztiával szabadult. Ekkor az állambiztonsági szervek létszáma meghaladta a sztálini időszak „csúcsát”: 40 ezer funkcionárius szolgált a „cég” kötelékében, akik gyakran még a verésektől, kínzásoktól, sőt a gyilkosságoktól sem riadtak vissza, Jerzy Popieluszko atyán kívül ennek több áldozata volt.

Takarítás a széleken

Pályi András: A KOR és kora

A Munkásvédelmi Bizottság az időben


Az a sztrájkhullám, amely 1976 júniusában végigsöpört Lengyelországon, nem az első és nem az utolsó ilyen esemény volt a lengyel szocializmus közel fél évszázados történetében; a közvetlen kiváltó ok sem számított újdonságnak: Jaroszewicz miniszterelnök június 23-án a szejmben megszavaztatta az élelmiszerárak adag 46%-os felemelését. A lengyel családok akkori költségvetésében – tekintettel az alacsony bérekre és a nyomorra – az élelmiszernek súlyponti szerepe volt, az embereket tehát elfogta az elkeseredés és a reménytelenség.

Jacek Kuron: Mi mást tehetnénk?

Válasz a Beszélő kérdéseire[SZJ]

Jacek Kuron: A magyar forradalomról – harminc év távlatából


1956 nemzedékünknek nagyon is élő emlék, hiszen többek között óriási hatással volt a lengyel októberre is. Jól emlékszem – aktív részese voltam az eseményeknek – a tehetetlenségnek arra a szörnyű érzésére, amikor értesültünk a forradalom bukásáról, és hogy tankok vonulnak a budapesti utcákon. Az emberek virágot vittek a magyar követségre, vért adtak, mindenfelé a házakon kitűzték a magyar zászlót, a gyűléseken is látni lehetett a magyar trikolórt – később már gyászszalaggal. Az eseményekről pontosan értesültünk, mivel néhány kiváló újságíró tudósított Budapestről.

K. J. [Kis János]: A Szolidaritás hosszú menetelése

Lengyelország a december utáni magyar szamizdatban


Wojciech Jaruzelski brumaire 18-ája.

  • Tovább
  • Varsói kerekasztal-beszélgetés

    Válság közepén – választás előtt


    LITYNSKI: Olyan helyzetbe jutottunk, melyből nem láthatjuk a kiutat. Szemünk láttára hullik szét a gazdaság és az állam. Vitatkozhatunk arról, hogy ez az államapparátus tudatos vagy félig tudatos szabotázsának a következménye-e, vagy annak, hogy az augusztusi tiltakozómozgalom óta az apparátus magatehetetlen. A Szolidaritás meggyorsította ezt a széthullási folyamatot, megbénítván a kormány működését. Úgy látszik, a kompromisszum stratégiája, mely feltételezi, hogy a hatalom kilendül dermedt mozdulatlanságából, sikertelen stratégia.

    Blogok

    „Túl későn jöttünk”

    Zolnay János blogja

    Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

    Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

    Tovább

    E-kikötő

    Forradalom Csepelen

    Eörsi László
    Forradalom Csepelen

    A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

    A „kieg” ostroma

    1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

    Tovább

    Beszélő a Facebookon