Skip to main content

Nekrológ

Levél odaátra – (Kátai Gábor 1975–2014)

Ádám Zoltán 2014. április 27.

 

Szevasz, Gábor, tegnap mondták, hogy meghaltál, nem valami jó ötlet, de végül is ki vagyok én, hogy megmondjam neked, mikor űzz gúnyt belőlünk, szerencsétlen nyomorultakból. Itt állunk, sopánkodunk, lájkoljuk a nekrológjaidat, emésztjük a hírt, hogy meghaltál 38 évesen, szörnyű és borzalmas, alig elviselhető a tudat, hogy ez bármikor bármelyikünkkel megtörténhet, jó, miattad is szomorúak vagyunk kicsit, de addig is mindenki rohanjon szűrésre, neked persze már nem kell, te már megúsztad, mi meg itt stresszelhetünk és nyilváníthatjuk magunknak a részvétet.

Juca (1920–2014)

Révész Sándor 2014. február 4.

Gimes (Magos) Juca ma beköltözik a dübendorfi temetőbe. Hiába fog ő olyan sokunknak hiányozni, ha ok van is, jog nincs a panaszra. Mit hányhatnánk még a Fennvaló (ha való) szemére, amikor egy évtizeddel tovább éltette őt a svájci nők magas élettartamánál, s túléltette őt nehezen túlélhető korokon? Egyikünk sem készült örökös darabnak. Azt írják az értesítő kártyán, hogy egy gazdag élet után „csendesen elaludt”. Remélem, tényleg így volt. Úgy egy évvel ezelőtt még azt írta nekem, fizikailag jól van, csak lelkileg szomorú. Pár hónappal azelőtt halt meg az idősebb fia.

Gulyás József: Alíz

Egyszer csak megjelent, és ott volt teljes lényével közöttünk, ráadásul közvetlenül mellettem. Mellettem kapott helyet a parlamenti patkóban.

Kende Péter: Litván György ravatalánál

Gyurikám, itt valami tévedés történt. Én voltam az idősebb, nekem kellett volna előbb elmennem. Te egyszer meg is ígérted nekem, hogy amikor meghalok, a ravatalomnál Te mondasz majd gyászbeszédet; s csak azt kérted, hogy ha mégis Te mennél el előbb, akkor én búcsúztassalak. Én erre könnyelműen igent mondtam, s nem gondoltam, hogy szavamon fogsz. Hiszen annyival életközelibb, annyival szívósabb voltál nálam! S persze, komolyan egyikünk sem hitte, hogy az így adott szónak egyszer majd eljön a beváltási napja…

Dalos György: A halálbamenő élettársa


1

Révész Sándor: Mellékhalál…


1960 két és fél ezer öngyilkosságának egyikét május 27-én Dr. Hajdú Lili követte el. A leitmeritzi koncentrációs táborban meghalt id. Gimes Miklós gyermekorvos özvegye, a Nagy Imre-perben meggyilkolt ifj. Gimes Miklós újságíró édesanyja, a magyar pszichiátria „Nagyasszonya”.

F. Havas Gábor, Solt Ottilia: Koszorú helyett, Tánczos Gábor újratemetésére


Ha elmentünk volna március 27-én a Köztemetőbe, amikor szegény barátunk porai végre régi társai mellett kapnak helyet az ’56-osok között, nem lenne Beszélő ezen a héten. Lapzárta, méghozzá olyan, hogy az egész lapot az utolsó percben kell megcsinálni. A korszakos választás eseményei fütyülnek a mi lapzártánkra, a szedések javítása közben még hallgatjuk a rádiót, és toldozgatjuk cikkeinket. Szegény barátunk, nem tudta kivárni ezt. Túl sok vereséget kellett elviselnie. Hamisítatlan magyar, közép-európai bukást.

Ludassy Mária, Vásárhelyi Miklós: Donáth Ferenc síremlékénél


Vásárhelyi Miklós
E sírkőnél megfogadom…![SZJ]

Kedves Barátaim, tisztelt Gyülekezet!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon