Skip to main content

Révész Sándor blogja

Jog helyett Orbán

Orbán Viktor úgy gondolja, joga van betiltatni egy demonstrációt, ha nem tetszik neki. Ez (újabb) merénylet alapvető szabadságjogaink ellen. A sokadik természetesen, és a gyülekezési jog tekintetében sem az első. Az előző kormányoknak is voltak ebben bűneik bőven. De olyan mélyre magyar kormányfő a gyülekezési jogról szóló 1989/III. rendszerváltó törvény megalkotása óta még nem süllyedt, hogy azzal merjen kiállni: utasítást adott egy tüntetés betiltására. Teljesen mindegy, milyenére. Ha az egyiket betilthatja, bármelyiket betilthatja. Be is fogja, mert nem is szívbajos és nem is demokrata.

Bye, bye Táncsics

Na, most döntsem el, hogy döntöttem! Jól vagy rosszul?

Direkte csúnyán becsomagoltam a Táncsics-díjamat (nem mintha szépen is tudnék csomagolni), megcímeztem Balog miniszternek. Urat véletlenül sem írtam a csomagolópapírra. A díjjal járó pénzt meg beadtam a MUOSZ Szolidaritás Alapítványába. Mire mindezzel végeztem, Balog miniszter megírta díjvisszakérő levelét, Táncsics pedig kiszabadult börtönéből, díjunk szégyenének vitrinéből.

Magyar mártír, magyar prosti

Pár hete áttelepült a munkahelyem. Azóta a Corvin mozi mellett visz az utam a szerkesztőségbe. A mozi fala tele van emléktáblákkal. Ezek egyikéről lesz itt szó. Az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség állította 2012-ben. Itt látható

A tábla fölső részén ez áll:

„Magyar lányok, anyák, asszonyok
Emléketeket kegyelettel és hálával őrizzük!
Dicsőség glóriázza örök emléketeket,
mert ’56-ban életeteket áldoztátok hazánk oltárán
népünk szabadságáért!”

Föltevés és ítélet

Amióta Újszínház lett az Új Színházból én még nem jártam benne. Zappe László kollégám annál inkább. A szombati Népszabadságban be is számol a színház első esztendejéről (Horror az Újszínházban). Kollégám botrányosnak véli az új Újszínházra jellemző mindent átható színvonaltalanságot, gondolatszegénységet, esetlegességet, amitől a színház vezetői a saját szellemiségüket is, ha azt annak lehet nevezni, csak kompromittálni, lejáratni képesek.

Ne legyen igazam!

Van az úgy, hogy az ember tudja, kivel szeretne egyetérteni, kivel nem, csak nem tud hozzá érveket. Az ember szeretne szolidáris lenni azokkal, akiket becsül és akiknek hálás; az ember szeretné szétrombolni és leleplezni azok érveit, akiket a legkevésbé sem becsül, akikben a legkevésbé sem bízik, akiknek az ártalmasságáról és rosszakaratáról mélyen meg van győződve. De mi van akkor, ha nem az előbbiek érveit találja meggyőzőnek, hanem az utóbbiakét?

Ez nagyon kellemetlen helyzet. Ilyenkor az a legkevésbé kellemetlen, ha az ember befogja a száját.

Nesztek, ítélet!

Kellett nektek büntethető holokauszttagadás?! Parancsoljatok! Itt az első jogerős ítélet! Az első fokút a nyilvánosság észre sem vette. A jogerőset sem. Hét hét telt el az ítélethirdetés után, mire valaki levette a történetet a kurucinfóról.

Minden bejött, amivel a holokauszttagadás kriminalizálása ellen érveltünk.

Mondtuk: a szólásszabadság ilyetén szűkítésének semmilyen pozitív hozadéka nem lesz, mert a magyarországi rasszizmus, antiszemitizmus mértékét befolyásoló számottevő tényezők közül semmit nem lehet ezen az úton kiszűrni.

Semmik vagytok, minden leszünk!

Az MSZP az ellenzéki összefogás legnagyobb akadálya. Aki a lehetetlen és értelmetlen mértékű összefogást szorgalmazza, az a lehetséges és szükséges mértékű összefogás kerékkötője. Az MSZP abban mesterkedik, hogy a saját képére formálja az ellenzék egészét, miközben egyre kevésbé van neki saját képe.

DTK, az indifferens differens

Olvassuk el D. Tóth Krisztina tóksóvumen búcsúlevelét, pl. itt: http://nol.hu/belfold/d__toth_kriszta_bucsulevele, és rögzítsük a hozzátartozó megfontolásokat. Nem lesz felesleges. Ami elvileg fönntarthatatlan, előbb-utóbb gyakorlatilag is azzá válik, és a gyorsuló bomlás folyamatában szaporodni fognak a dezertáló levelek és személyiségek. Érdemes megfontolni, miként viszonyuljanak ezekhez az érett polgárok, akik nem voltak ott, ahonnan az idők szava dezertálni szólít.

Aktuális lapszám

Beszélő

Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

E-kikötő

1. Bevezetés1

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

Blogok

A trafikpályázatok ügyében ne törődjünk a politikusok kijelentéseivel. Miként figyelmen kívül hagyhatjuk a vesztesek (sértettek) kijelentéseit is. Előbbiek azt állították, hogy a koncessziós pályázatok a lehető legszabályosabban zajlottak, utóbbiak állítása szerint a fideszes rokonok, haverok, köznapi megnevezéssel csókosok nyerték a legjobb pályázatokat. Első közelítésben fogadjuk el...