2016. március 22.
A doni hadjárat katonái, tisztjei és a itthoni közvélemény számára is vissza-visszatérő kérdés volt, vajon mit keresünk mi, magyarok a keleti hadszíntéren, 2000 kilométerre az ország határaitól. A korabeli hangulatjelentések és későbbi visszaemlékezések, pl. Sára Sándor Krónika című, az 1980-as évek elején készült dokumentumfilmje szemtanú-szereplőinek egyöntetű véleménye szerint: semmit.
“Magyar olvasóimnak!
2014. november 10.
Havas Gábornak szeretettel, 70. születésnapjára
Előhang
2014. október 21.
A kommunizmus egykori üdvtörténeti narratíváját a posztkommunista korszakban, és különösen (bár nem kizárólag) a jobboldalon felváltotta annak tükörképe, a kommunizmus újbóli kriminalizálása, a kommunista rendszerek összeesküvés-elméleti ábrázolása. A kommunisták egy szorosan össztartó, a nemzeti közösségtől jellemzően idegen, bűnözői mentalitású csoport, amely az idegen megszállók segítségével korlátlan hatalomra tesz szert, amelyet harácsolásra, a nemzet összeroppantására és kifosztására igyekszik használni.
„Az én szívem is tiszta volt
De méreg járta át,
Feledte régi álmait,
A szabadság dalát.”1
2013. október 24.
"Egy zsákba fognak belevarrni bennünket, és úgy kihajítani az ablakon, hogy csak úgy porzik"
Pozsgay Imre az MSZMP PB 1989. január 31-i ülésén
A sámli
Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP legfelső operatív vezető testülete, a Politikai Bizottság tagja 1989. január 28-án a Kossuth Rádió 168 óra c. műsorában a következőket mondta a párt Központi Bizottsága által felállított ún. történelmi albizottság tanulmánya alapján: "ez a bizottság, a jelenlegi kutatások alapján, népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt, egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek." A bejelentés nagy vihart kavart a közvéleményben és a párton belül, noha a reakciók jórészt ellentétesek voltak. A megrendülést nem a minősítés tudományos meggyőző ereje okozta, hanem merőben az, hogy először fordult elő 1956 novembere óta, hogy vezető magyar politikus a nyilvánosság előtt nem "ellenforradalomként" említette 1956-ot.
2013. július 9.
Alig kapott figyelmet a magyar sajtóban az a bő egy hónapja a HVG.hu-n először napvilágot látott hír, hogy a kormány Bíró Zoltán vezetésével, 30 leendő kutató részvételével és 360 millió adófizetői forint költségvetéssel felállítja a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézetet és Archívumot.
2013. február 22.
„Bementünk a szobába, a kürtös kint maradt a pitvarban, rávetette magát arra a vén öregasszonyra. Mi bementünk a szobába, a karosládára ültünk, ott csókolóztunk, mert szerettük egymást. De az ajtót nyitva hagytuk, és minden behallatszott hozzánk, amint a kürtös csürkölte a vénasszonyt. És engem is a láz, engem is elkapott – ha szabad ilyeneket magyarázni –, a hátgerincemből kicsorgott a velő, annyira kívántam, felkaptam az ölembe és belevágtam a szembe lévő ágyba. És hát nem kell itt ezeket már mondani, mert ez már nem illik ide, hanem az illik, hogy akkor megszólalt németül. Itt hökkentem én meg, és jó, hogy éjszaka volt, nem nappal, mert elpirosodtam, hogy hoppá, itt valami baj van, hát honnan tud az németül, hogy „Ich bin Lehrerin”. [Tanítónő vagyok.]”
2013. február 2.
Elhangzott azon az ünnepségen, amelyet Kende Péter 85. születésnapja alkalmából rendeztek barátai, 2012. december 27-én a Fúgában.
Mivel legalább két generációval fiatalabb vagyok, ezért talán vehetem magamnak a bátorságot, anélkül, hogy a jó ízlés határain túllépnénk, hogy szóljak néhány szót arról, mit tanulhattunk ennek a pályának a példája nyomán. Bizonyos vagyok abban, hogy nemcsak a magam nevében beszélek.
2013. január 29.
„ – Gondoljon csak arra, milyen jól az igájukba hajtotta Franciaországot a zsidó Thiers1.
– Thiers zsidó volt?
– Ki nem az?”
Osman Bey és Simonini kapitány beszélgetése Umberto Eco Prágai temető c. regényében. Ford. Barna Imre. Európa Kiadó, Budapest, 2012, 356. l.
Gyöngyösi Márton, a magyar parlamentben helyet foglaló neonáci hajlamú párt, a Jobbik képviselője nagy fölháborodást kiváltó felszólalása a magyar közéletben szerepet játszó „zsidók” számbavételéről2 nyitott kapukat dönget. Ez a lista – ki tudja, mióta – már fent van az interneten és folyamatosan bővül. A listázásban önként, társadalmi munkában igen sok honfitársunk működik közre.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
1 hozzászólás
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét