Csak egyetlen forrás... – Emlékezés a magyar holokausztra

2014. május 24.

2001. óta április 16-a a holokauszt magyarországi emléknapja. 1944-ben e napon kezdődött meg a magyarországi zsidók gettókba zárása. Nem ez volt azonban az első deportálási hullám Magyarországon. 1941. július végén, augusztus elején a magyar szervek 16–18 ezer zsidót szállítottak át a határon a németek által megszállt keleti területekre. Augusztus végén többségüket Kamenyec-Podolszkijnál agyonlőtték. A zsidó munkaszolgálatosok közül 1941 és 1944 között 25–40 ezer zsidó férfi vesztette életét.

• Tovább

Frojimovics Kinga: Egy kinevezés – A bécsi magyar főkonzulátus jogtanácsosa 1938 és 1945 között

2014. május 24.

1896. szeptember 16-án születtem a Bécs melletti Badenben az egykori kapitány, báró Othmar von Ettingshausen és felesége, Marianne von Wasserburger fiaként.

Öt év általános iskolai tanulmányok után gimnazista lettem. Nyolcadikos voltam amikor kitört a világháború, és én önkéntesnek jelentkeztem. Érettségim után a Bécsben állomásozó Harmadik Dragonyos Ezredhez vonultam be.

• Tovább

K. Horváth Zsolt: Egy munkaszolgálatos fényképre

2014. május 24.

Mérei Ferenc (1909–1986) pszichológust, pedagógust 1942-ben belföldi munkaszolgálatra hívták be. Előbb Hárosra, utóbb Szentkirályszabadjára vezényelték, ahová néhány, a minisztériumba beérkezett panaszlevél nyomán kiszálltak raportra, s a szemlére állított muszosoktól megkérdezték, hogy ki írta a panaszlevelet. Természetesen senki sem lépett ki, nem vállalta a felelősséget. Kis idő múlva Mérei mégiscsak kilépett, s azt mondta: „a levelet ugyan nem én írtam, de én elmondanám, hogy itt milyen az élet”. Majd még páran kiléptek, s ugyanígy beszámoltak a tábori körülményekről.

• Tovább

Horváth Rita: Egy jegyzőkönyv

2014. május 24.

Egy évfordulós emlékkonferenciára készülő tanulmánynak kettős célja van: a Holokauszt mint történeti esemény kutatása és a megemlékezés. Az évfordulók kapcsán születő kutatások esetében a megemlékezés és a kutatás kapcsolata sokkal tudatosabb, sokkal látványosabb mint általában: a kutatás megemlékezés funkciója kerül előtérbe, s ezzel párhuzamosan az emlékezés a kutatásban betöltött szerepe is sokkal egyértelműbbé válik.¹

• Tovább

Kovács Éva: Andor bácsi spulnija

2014. május 24.

Andor bácsi 1906-ban született – 108 éves lenne épp. A numerus clausus miatt Brünnben végezte el a Műszaki Egyetemet, majd családot alapított, 1939-ben kislánya született. Hosszú katonáskodás, majd munkaszolgálat után hajtották 1945 telén halálmenetben a mauthauseni megsemmisítő táborba. Andor bácsi felnőtt emberként élte meg a vészkorszakot, feleségén és lányán kívül mindenkit elveszített, lakásába nem költözhetett vissza, minden tulajdonától megfosztották. A nulláról kellett újrakezdenie az életét és még így is a szerencsés kevesek közé tartozott.

• Tovább

Laczó Ferenc: Következményekről és megelőlegzéseikről – (a magyar holokauszt hetvenedik évfordulójára)

2014. május 19.

1943 végén a magyar zsidóság számos tagja értetlenül és egyre kétségbeesettebben figyelte a kortárs eseményeket, saját sorsát illetően ugyanakkor immár bizakodóbban várta a háború szemlátomást közelgő végét. A második világháború legvégső fázisának kezdetén még úgy tűnhetett, hogy Magyarország viszonylag szerencsésen megúszhatja az erőszaknak az első világháborúnál is kiterjedtebb és szélsőségesebb európai fellángolását. Volt esély arra, hogy a kelet-közép -európai régió éles kivételeként az országnak sikerül a globális konfliktus perifériáján maradnia, és nem válik a brutális náci-szovjet háborús összecsapás és a népirtó politika központi színterévé. A magyar politikai elit reménykedett az ország viszonylagos épségének megőrzésében és a szovjet megszállás elkerülhetőségében, akárcsak a néhány évvel korábban visszaszerzett területek megtarthatóságában.

• Tovább

Szécsényi András: Életmentő linóleum

2014. május 19.

A 2014 nyarától a Holokauszt Emlékközpont Gyűjteményében lévő „linóleumnyomda” története a vészkorszak néhány aspektusába enged bepillantást. Az unikális tárgy-együttest és a hozzá kapcsolódó fotókat, iratokat használójának lánya, Káldori Zsuzsa ajándékozta a múzeumnak.

Bevezetés

• Tovább

Csősz László – Fritz Regina: Egy jegyzőkönyv

2014. május 19.

1944. május 8-án, közel két hónappal a német megszállás után a debreceni közigazgatás vezetői megbeszélésre ültek össze a városházán. A napirend csak egy pontot tartalmazott: a gettósítás lebonyolításának lépéseit kellett megvitatni. Az értekezlet jegyzőkönyve az eddigi kutatások szerint egyedi dokumentum. Valószínű, hogy más városokban nem rögzítették az elhangzottakat, illetve ha készültek feljegyzések, azokat központi utasításra megsemmisítették. Debrecenben a vékony másolópapírra, sebtében készített 11 oldalas jegyzőkönyv alighanem más iratok közé keveredve, véletlenül őrződött meg.

• Tovább

Ádám István Pál: A tanár úr megsebzett önbecsülése

2014. május 19.

A Holokauszt áldozatainak szenvedéseiről beszélve legtöbbször éhezést, megalázó motozást, az otthonokból való kiűzetést, marhavagonokba zárást, a hozzátartozók elvesztését említjük. De volt a szenvedésnek egy egészen más dimenziója, kevésbé fizikai, mint inkább mentális jellegű: a nehezen kivívott társadalmi rang elvesztése, az embertársak megbecsülésének hirtelen fellépő hiánya okozta fájdalom. Ritkán beszélünk erről, pedig a források ilyen típusú szenvedésről is tudósítanak, mégpedig minél magasabb státuszú egyénről legyen szó, annál fájdalmasabb tünetekkel.

• Tovább

Konferencia résztevevők rövid életrajzai

2014. május 17.

• Tovább