Skip to main content

Andor bácsi spulnija

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Andor bácsi 1906-ban született – 108 éves lenne épp. A numerus clausus miatt Brünnben végezte el a Műszaki Egyetemet, majd családot alapított, 1939-ben kislánya született. Hosszú katonáskodás, majd munkaszolgálat után hajtották 1945 telén halálmenetben a mauthauseni megsemmisítő táborba. Andor bácsi felnőtt emberként élte meg a vészkorszakot, feleségén és lányán kívül mindenkit elveszített, lakásába nem költözhetett vissza, minden tulajdonától megfosztották. A nulláról kellett újrakezdenie az életét és még így is a szerencsés kevesek közé tartozott.

2005-ben, 99 éves korában készítettem vele élettörténeti interjút. Andor bácsi órákon keresztül, fáradhatatlanul mesélt, még arra is volt gondja, hogy magnóm és mikrofonom zsinórjait kibogozza, s elmagyarázza, miként kell szakszerűen tárolni az ilyen holmikat. Állva búcsúzkodtunk már, mikor a vitrinjében fekvő spulnira mutatott: „ezt egy osztrák paraszttól zabráltam hazafelé”. Az idős férfi arcán kisfiús mosoly jelent meg – mint akit rajtakaptak valami csínyen.

Ez a fénykép nem Andor bácsi 70 éves spulniját ábrázolja. Mikor nála jártam, nem volt nálam fényképezőgép, és eszembe sem jutott elkérni tőle ezt az ereklyét. A spulnit az emlékeim között őrzöm. Amikor kinyitom nagyanyám öreg Csepel varrógépét és keresek egy barna cérnát. Ha ez akad a kezembe, mindig megállok egy pillanatra, aztán tovább kotorászok egy másikért. Hiszen ez Andor bácsi spulnija.

Kovács Éva szociológus, habilitált egyetemi docens. Az MTA TK Szociológiai Intézetének főmunkatársa; 2012 óta a Wiener Wiesenthal Institut für Holocaust-Studien (VWI) akadémiai programjainak vezetője. 1964-ben született, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett. 1994-ben szerzett kandidátusi fokozatot, 2009-ben habilitált. Kutatási területei: a soá története Közép-Európában, társadalmi emlékezet-kutatás, etnikai és regionális tanulmányok. Hat monográfia szerzője, nyolc tanulmánykötet szerkesztője és számos publikációja jelent meg hazai és külföldi tanulmánykötetekben, folyóiratokban is. A 20. század hangja Archívum és Kutatóműhely alapítója.

Az előadáson készült fénykép Dr. Wladimir Fried műve, a VWI "SEMPER-DEPOT "UNG. HOLOCAUST-TAG" 20140416 c. sorozat egyik darabja.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon