Skip to main content

Afrika-kikötő

Pál Attila: A kiszáradó világ

Ahogy napfény vagy levegő, úgy víz nélkül sincs élet. A H2O talán a legfontosabb vegyület a számunkra, a legértékesebb természeti kincsünk. Az úgynevezett civilizált világban erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hiszen elég megnyitni a csapot, s a kívánt hőmérsékletű tiszta, iható víz folyik belőle, amennyi csak kell. De ez egyrészt korántsem volt mindig így, másrészt a világ nagyobbik részén ma sincs így. Sőt a jelek szerint meg vannak számlálva az évtizedeink, amíg ez így lesz akár a fejlett országokban is.

Pál Attila: Elszalasztott választások

Közhely, hogy a déli népeknek semmi sem sürgős. Petőfi („ej, ráérünk arra még") és Moldova („nicht ugribugri, aber langsam spazieren") „igazsága” az északi szélességi fokok csökkenésével egyenes arányban erősödik. Az viszont még a Szaharán túli Afrikában is szokatlan, hogy egy parlamenti választás az eredeti kiíráshoz képest hat évet késsen.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon