„Keményebb vagyok, mint a maffia
Én csinálom a törvényt Romániában, mint Szicíliában
Én vagyok mindenki keresztapja
Azért születtem, hogy győztes legyek”
(Florin Cercel: Világszínvonal)1
ŞMECHERIE – kif. finom rafinéria, becsapási módszer felsőbb szintű pénzügyi specialisták között; országos szintű szélhámosság
(Traian Tandin: Az alvilági argó szótára)2
Egy 2011-ben Messing Verával közösen végzett tartalomelemzésünk1 eredményei szerint a legnagyobb közönséget vonzó többségi médiumok hírműsoraiban minden korábbinál jellemzőbb a kriminalizálás. Eltűntek a néhány évvel azelőtt még meghatározó diszkriminációs esetek; és a műsorok azt sugallják, hogy az előítéletesség már csak a szélsőjobboldalra jellemző. A szegénység bemutatásában az okok helyett a normaszegés eseteire helyezik a hangsúlyt. Mindez részben a média – és korántsem kizárólag a klasszikus bulvármédia – általános bulvarizálódásának trendjébe illeszkedik.
Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium megbízásából készített, 2004 nyarán befejezett kutatásunk a roma népesség reprezentatív mintáján felvett adatok alapján[1] elemzi a cigányság szociális, gazdasági és egészségügyi állapotát, illetve az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségét, az esélyegyenlőtlenségek kialakulásának strukturális és emberi okait.
A kutatás alapcélja az egészségügyi, illetve a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyegyenlőségé
Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium megbízásából készített, 2004 nyarán befejezett kutatásunk a roma népesség reprezentatív mintáján felvett adatok alapján[1] elemzi a cigányság szociális, gazdasági és egészségügyi állapotát, illetve az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségét, az esélyegyenlőtlenségek kialakulásának strukturális és emberi okait.
A kutatás alapcélja az egészségügyi, illetve a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyegyenlőségé
A rendszerváltás utáni Magyarországon a társadalmi hátrányokat egyértelműen fejezi ki a lakáshelyzet (Fábián–Kolosi–Róbert, 2000; Hegedűs–Tosics–Kovács, 2000). A lakosság mintegy felét kitevő olyan csoportok, amelyek bevételeinek zöme létfenntartó fogyasztásra megy, lakáskörülményeik szerint differenciálhatók tovább (Kapitány–Spéder, 2004).
Írásunkban összegezzük a 2003 februárjában és márciusában a magyarországi cigány lakosság körében végzett kutatásunknak a romák iskolai végzettségére és előmenetelére vonatkozó eredményeit, és megvilágítjuk, milyen okok játszanak közre abban, hogy a magyarországi cigányok oktatási hátrányai nem csökkentek, egyes területeken egyenesen nőttek.[1]
A korábbi, 1971-es és 1993-as vizsgálatok során a cigány népesség két százalékát vizsgáltuk reprezentatív alapon. A 2003.
2003 februárjában és márciusában felmérést végeztünk a magyarországi cigány lakosság körében. A korábbi, 1971-es és 1993-as vizsgálatok során a cigány népesség két százalékát vizsgáltuk reprezentatív alapon.
A 2003. évi felmérésben csak egyszázalékos reprezentatív minta kiválasztására volt módunk. Ezért ez a felmérés pontatlanabb, mint a tíz évvel ezelőtti volt. A pontosságot egy másik tényező is korlátozta. Az 1993-as felmérésben a minta elkészítésénél az 1992.
A tankönyvek a kanonizált tudás gyűjteményei, amelyek egy-egy történelmi korban a társadalmilag elfogadott, az uralkodó közszellemmel egybecsengő és az érvényesüléshez, a sikeres pályafutáshoz megkövetelt ismereteket és nézeteket fogják egybe. Mint ilyenek, nem egyszerűen tudást adnak át, hanem egyúttal értékeket mutatnak fel, normákat közvetítenek, mintát adnak, mértéket szabnak meg.
Ha ebben a folyóiratban valaki kritikát közöl két kötetről, amelyet a 2001-ben, nagy feltűnést keltve kistafírozott, Elek István nevével fémjelzett Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány Kölcsey Intézete adott ki, azt sokan menthetetlenül politikai motivációjú támadásnak fogják ítélni.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét