Skip to main content

Roma-dosszié

Fleck Gábor, Virág Tünde: „A szegénységről sokat tudnék mesélni”


A Géza-telepen születtem, egy icipici kis kunyhóban. Két telep van itt, a Géza-telep, meg a Varga-telep. Az egyik Milus Géza bácsiról kapta a nevét, aki a bíró volt a faluban, a másik meg a Varga Jani bácsiról lett elkeresztelve, aki a tanácselnök volt. A Varga-telep az erdőn innen van, a Géza-telep az erdőn túl. Volt még egy harmadik telep a falu másik végén, de csak egy-két kunyhóval, tudomásom szerint nem is volt neve. Ez itt, a mienk, gyönyörű szép telep volt, rendezett, nem úgy, mint most. Eredetileg egyetlen ház volt itt, a Kovács Juli nénié, de az már összedőlt.

Egyre kisebb...


Az 1994-es választások után megszületett kisebbségi önkormányzati rendszer lehetőséget teremtett arra, hogy a romák intézményes formában képviselhessék érdekeiket. A jogalkotó szándéka szerint a kisebbségi önkormányzati rendszer elsődleges célja a kulturális autonómia biztosítása, valamint a kisebbségi érdekek érvényesítése. Ugyanakkor a kisebbségi törvény csupán körvonalazza azoknak a tevékenységeknek a körét, amelyeket a kisebbségi önkormányzatok folytathatnak: „27.

Zádori Zsolt: „Miért, mit vártál? Hiszen roma a lelkem!”


Milyen címmel írnának önéletrajzot, ha újszülött korukban tejfehér bőrű, angyali szőkeségű anyukájuk a fekete bőrüktől elborzadva addig dörgölné mosólúggal az arcocskájukat, amíg merő vér nem lesz? Ha lépten-nyomon azt hallanák a „többségtől”, hogy bármennyire igyekezzenek is, csak cigányok maradnak? Ha „emezek” meg közben azt hánynák szemükre, hogy elfelejtették a „testvéreiket”, fönnhordják az orrukat, és a gádzsókhoz törleszkednek?

Molnár Emilia: Atyáskodás és kiszorítósdi

Helyi intézmények, cigányok, kisebbségi önkormányzatok


„A helyi cigányoknak nincsen kultúrájuk. Ezeknek a világon semmi. Egyedül a kést meg a villát ismerik, amivel enni lehet. A lopás, a verekedés, az ivás, az ő kultúrájuk” – foglalta össze véleményét egy szaládi pedagógus, feleslegesnek nyilvánítva egyszersmind a kisebbségi kultúra őrzésére és érdekvédelemre irányuló összes intézményt és erőfeszítést.

Gyukits György: Tüdővészhelyzet

Tbc: a szegények „gyógyíthatatlan” betegsége


A tbc, a tuberkulózis vagy a gümőkór talán egyidős az emberiséggel: kimutatták az i. e. 3700-ból származó egyiptomi múmiák csontjaiban, és az Újvilágból származó leletek alapján bizonyítást nyert, hogy a történelem előtti időkben is létezett. (Duin Nancy – Dr. Jenny Sutcliffe: Az orvoslás története az ősidőktől 2020-ig. Medicina. Budapest, 1993, 110.

Ladányi János, Szelényi Iván: Van-e értelme az underclass kategória használatának?


A Beszélő 2001. július-augusztusi számában Michael S. Stewart „Depriváció, romák és az underclass” címmel cikket jelentetett meg. A cikk később egy angol nyelvű tanulmánykötetben is meg fog jelenni. Az írás nemcsak arról tanúskodik, hogy kollégánk kiváló kutatója a magyarországi és kelet-európai romák helyzetének, hanem arról is, hogy sikerült elsajátítania az errefelé szokásos társadalomtudományi viták stílusát is.

H. Szilágyi István, Loss Sándor: A „cigány per”


Kutatásunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon a cigányság rendelkezik-e olyan sajátos kulturális mintákkal, amelyek befolyásolják a joghoz való viszonyát. A kérdést a „cigány bűnözéssel” kapcsolatos hazai kriminológiai kutatások eredményei[1] és a kortárs jogantropológiai, illetve összehasonlító jogtudományi irodalom megállapításai között mutatkozó ellentmondások inspirálták.

Durst Judit: A bordói „nem igazi cigányok”

Esettanulmány a parasztcigány identitásról


Bordó és Lápos: két aprófalu az ország egyik legelmaradottabb, munkalehetőségekben legkevésbé bővelkedő megyéjében, Borsod-Abaúj-Zemplénben, a Bódva völgyében, egymástól tíz kilométerre. De míg Láposról a helybéliek zöme is úgy véli, hogy „erről a helyről jobb elmenni”, addig Bordó, lakói szerint községük „szép, kiterjedő” falu.

Lápos 560 fős lakosságának ma már 75 százaléka cigány. (Ez az arány a helyi önkormányzat „minősítésén” alapul, amely cigánynak azt tartja, aki cigány származású.


Michael S. Stewart: Depriváció, romák és „underclass”


A kelet-európai cigány népcsoportok siralmas helyzetéről sok szó esett az 1989-es rendszerváltások óta eltelt időszakban – elsősorban az anglo-amerikai mintájú NGO-közbeszédben. Ennek a fellendülésnek az első hullámát az 1990-es évek elején a Human Rights Watch megfigyelő csoportjainak egymást követő emlékezetes jelentései jelentették, amelyeket még számos további, a roma kisebbségek gyakran elviselhetetlen helyzetével kapcsolatos jelentés és beszámoló követett (l. legújabban Zoon, 2001).

Visszaemlékezések


Dr. K. P., egykori megyei tiszti főorvos (1947–78)

1940-ben felállították azt a zászlóaljat, amelyik később bevonult Erdélybe. Két katona kiütéses tífuszos lett. Rettenetesen megijedt a hadsereg. Engem hívtak ki járványorvosnak. Körbevették fegyveres katonasággal a kiskundorozsmai cigánytelepet. Megmondták, hogy aki éjszaka szökni próbál, és az első kiáltásra nem áll meg: élesen lőjenek! Nincs mese, élesen lőjenek. Megvolt a fegyelem. (...) Mind félig földbe ásott putrik voltak, 120-150 ember lakott ott.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon