Kovács Éva: Fekete testek, fehér testek
A „cigány” képe az 1850-es évektől a XX. század első feléig
Roma-dosszié
Feischmidt Margit: A boldogulók identitásküzdelmei
Sikeres cigányszármazásúak két aprófabuból
Szűgyi Jerne: Numerus nullus
Szegregáció és deszegregáció a magyar közoktatásban
A magyar oktatáspolitika egyik leggyakrabban hirdetett törekvése a legszegényebb rétegeket és azon belül is főleg a romákat sújtó iskolai szegregáció felszámolása. Bár ez a jelenség a közoktatás talán legfontosabb hosszú távon ható anomáliája, az ellene folyó harc, a deklarációk ellenére, mindeddig csupán kisebb törvényi változásokat jelent, és csak szerény eredményei vannak.1 Az oktatáspolitika hangoztatott deszegregációs céljaival valójában kevesen értenek egyet, így a megoldás irányába mutató lépések igen erős társadalmi ellenállásba ütköznek. A kialakult helyzetben a pedagógián és pszichológián belüli szakmai, szemléletbeli és ideológiai zűrzavar is segíti a rejtett szegregációs törekvések megvalósulását, és a közoktatásban az eddiginél is ijesztőbb tendenciák körvonalazódnak.
Horváth Kata: „Passing”: Rebeka és a meleg büszkeség napja
A bőrszín diszkurzív korlátairól és lehetőségeiről
Zolnay János: Vákuumfalvak, vákuumiskolák
Kistelepülések, kisiskolák, közoktatási kirekesztés
Az egészségügyi reform és a kormánykoalíció bukása, valamint a sokáig állékony alkotmányos rendszer megrendülése indokolttá teszi, hogy megvonjuk a szabadelvű társadalompolitika két évtizedének mérlegét. Kiinduló állításunk az, hogy a liberális politika két évtizede akkor is rajta hagyta nyomát a magyar társadalmon, ha az SZDSZ kibukik a parlamentből. A párt szabadelvű társadalompolitikájának egy része meggyökeresedett, és valószínűleg túléli a szabadelvű alkotmányos rendszert.
Friss hozzászólások
6 év 33 hét
9 év 7 hét
9 év 10 hét
9 év 10 hét
9 év 12 hét
9 év 12 hét
9 év 12 hét
9 év 14 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét