Húsz év telt el a rendszerváltás óta, húsz év az ifjúságkutatás rendszerváltozás utáni szociológiatörténetéből. Köztudott, hogy a szociológia mint diszciplína a modernizáció tematizálásával vette kezdetét. A modernizáció és a folyamatosan mozgásban lévő modernitás minden társadalmi csoportot alkalmazkodásra, illetve gyakran védekezési stratégiák kialakítására ösztönzött. Nincs ez másként az ifjúság esetében sem. Ahogy változott a politika tematikája, a fiatal korosztály politikai identitása is újrakonstruálódott. Az alábbiakban az ifjúság politikai projektjeinek értelmezését a modernitás és a globalizáció társadalomelmélete felől kí­vánom megközelíteni, bemutatva ezzel a jobboldali radikalizmus egy új szegmensét.

A négyszáz éves portugál gyarmati uralom, majd az egész országot szinte porig romboló, huszonhét éven át dúló polgárháború után Angola, ha nehezen is, de megindult a fejlődés útján. Olyannyira, hogy – a partjainál felfedezett hatalmas kőolajkincsnek köszönhetően – mára a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdaságát tudhatja a magáénak. A társadalmi és politikai változások azonban lassabban és bizonytalanul haladnak, noha a tavalyi békés és tiszta parlamenti választások, s főleg az eredmények fogadtatása, ha fenntartásokkal is, de biztató a jövőre nézve. 

Bod Péter Ákos volt jegybank­elnökkel, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetőjével Tardos Károly beszélgetett

Merre tovább, iszlám köztársaság?

A 2009. júniusi iráni eseményeket közvetlen közelről szemlélve és tapasztalva, bátran állíthatom, hogy valami tényleg megváltozott az iszlám köztársaságban: egyrészt eddig nem látott társadalmi aktivitás bontakozott ki, százezrek, sőt milliók vonultak a teheráni utcákra, s adtak hangot elégedetlenségüknek; másrészt a forradalmi eliten belüli frakcióharcok korábban nem tapasztalt méreteket öltöttek, az ország jövőjét és a hatalmi pozíciókat illetően komoly csatározás kezdődött a konzervatív vezetésen belül. A vitatott elnökválasztási eredménynek és még inkább az eredményhirdetést követően alkalmazott túlzott erőszaknak köszönhetően a forradalmi rendszer diszkreditálódott, legitimációja pedig erőteljesen megkérdőjeleződött.

Oblath Gáborral, a Költségvetési Tanács tagjával Tardos Károly beszélgetett

Reflexiók Ariel Toaff Véres húsvét. Középkori zsidó rituális gyilkosságok Európában? című könyvéhez

Mikor a cikkíró 2007 februárjában először olvasta Ariel Toaff nevét, a róla való ítéletalkotásnál kénytelen volt hozott anyagból dolgozni. Ha valakiről mérv­adó lapok olyat írnak: „azt állítja, hogy a zsidók ellen a középkorban emelt vérvádnak volt racionális alapja, a Rajna vidékén a 11. századtól a zsidók valóban elkövettek rituális gyilkosságokat, válaszul az átvonuló keresztes hadak zsidóellenes pogromjaira és mészárlásaira. Az így nyert vért Pészachkor, közelebbről Széder estén, az Egyiptomból való kivonulás ünnepén borba csepegtették, illetve maceszba sütötték”1, ott megállhat az antiszemitizmus vádja.