Mi a kérdés?
Az elmúlt évtizedekben fokozatosan világszerte növekedett a több állampolgársággal rendelkezők száma,[1] noha a jogi közvélemény előtt nyilvánvaló, hogy sajátos gondok forrása, ha valaki több ország szabályait köteles tiszteletben tartani, míg jogait egyszerre több helyen és életviszonyban nem szükségképpen tudja gyakorolni. Dupla költség, fele élvezet?
Az, „ki a maga vakmerő állításait a való fáklyáinak lenni hirdeti, igenis távol van a felvilágosodásnak azon lépcsőjétől, melyet az ember képes elfogadni. Ő gyűlöli vagy neveti, s kisebb-nagyobb mértékben igazságtalanoknak véli mindazokat, kik értelmétől különbözni fognának”. Kölcsey Ferenc ítélkezik ekképpen a Töredékek a vallásról című, a mainál nagyobb figyelmet érdemlő tanulmányában. „Ismerjük meg értelmünknek gyengeségeit, s engedjük magunkat a szívnél és a relígiónak megtisztult érzelmeinél fogva vezettetni.
Mire való a parlament az internet korában? Elvégre bulvárlap-olvasó képviselők helyett az állampolgárok is meghozhatnák a törvényeket, az internetre kapcsolt számítógép megfelelő gombjait nyomogatva. Van-e még legitimitása a mai képviseleti demokráciának?
Meglehet, Magyarországon a pillanatnyi gond az, hogy nem biztosított az internet-hozzáférés (mégpedig, bármilyen nevetséges, állítólag részben kommunikációs költségek miatt). A változáshoz a közgondolkodásnak utópikussá kell válnia. Az utópia tud csak paradigmaváltásra mozgósítani. A kellő utópizmus egyébként költségkímélő.
„A kábítószerek nagy fenyegetést jelentenek az egész emberiség egészségére és jóllétére, az államok függetlenségére, a demokráciára, a nemzetek stabilitására, valamennyi társadalom struktúrájára…” Ez az idézet abból a deklarációból való, amelyet az ENSZ tagjai fogadtak el 1998-ban. Hogyan és miért jutottak el a világ országai ehhez a megállapításhoz?
A hazai közbeszédben 2002 őszén és idén tavasszal egyaránt téma volt a drogprobléma egésze, illetve azon belül az, hogy milyen érvek és ellenérvek szólnak a kábítószer-fogyasztás büntethetősége mellett és melyek ellene. A tavaly őszi figyelem oka az volt, hogy a kormány többhetes várakozást követően, az októberi önkormányzati választások után végre beterjesztette a drogjogszabályok enyhítéséről szóló, a Btk.-t módosító törvényjavaslatot. A módosításokat tavaly december 23-án fogadta el a parlament, és az új szabályok 2003. március 1-jétől léptek hatályba.
Őszinte megrökönyödéssel olvastam Szentpéteri Nagy Richard személyemet súlyos vádakkal illető, a szerző szakmai inkompetenciájáról tanúskodó írását az európai alkotmánytervezet vallási dimenzióiról folyó vitáról (A preambulum Istene. Beszélő, 2003. július-augusztus).
A közvélemény-kutatási adatok és a feltartóztathatatlan kétpártosodási trend alapján sokan úgy vélik, hogy a közoktatási reform az SZDSZ utolsó markáns ecsetvonása a Magyar Köztársaság politikai portréján. Mindenesetre a Medgyessy-kormány első komoly társadalompolitikai reformcsomagját éppen a szabad demokrata irányítású Oktatási Minisztérium terjesztette elő; a négy SZDSZ-es minisztérium közül eddig az egyetlen, amelynek önálló arca és a szocialistákétól lényeges pontokon eltérő politikája van.
Magyarországon az 1990-es rendszerváltó választásokat leszámítva mindegyik országgyűlési választás egyik központi kérdése volt a korrupció. 1994-ben és 1998-ban a választást megnyerő politikai erők mind tisztább közélet ígéretével szereztek győzelmet.
Így történt 2002-ben is, amikor a jelenleg kormányzó pártok nem utolsósorban az MFB körüli ügyek, a pályáztatás nélküli autópálya-építés, a Defend-ügy, Simicska Lajos és Varga Tamás ügyletei miatt veszítették el a választásokat.
„Restrictive linking policies are stupid in that they claim legal rights that simply don't exist, and they demonstrate an utter lack of understanding about what linking means and how the Web works.”
David E.
Márpedig a megcsontosodottan ráérős közigazgatásunkkal mégiscsak kezdeni kellene valamit. A fortélyos kérdés valójában az, hogy mit. Az 1990-ben meghozott önkormányzati törvény korábban sosem átélhető önállóságot teremtett a helységekben választott testületeknek. Csakhogy van egy, a Kádár-éra emblematikus termékén, az 1957. évi I. számú, az államigazgatásról szóló törvényen szocializálódott adminisztrációnk, amely már az elmúlt évtizedekben is súlyos feszültségek forrása volt. Ma, az Európai Unió kapujában e feszültségek mind jobban felerősödnek.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 8 hét
8 év 34 hét
8 év 37 hét
8 év 37 hét
8 év 39 hét
8 év 39 hét
8 év 39 hét
8 év 41 hét
8 év 42 hét
8 év 42 hét