Skip to main content

Játéktér

Mázsa Péter: Irak mint alkalom


A terrorizmus leküzdése Kis János szerint eredendően a demokratikus államok feladata. Ezért úgy lenne helyes, ha a probléma megoldását az Egyesült Államok mint a messze legerősebb állam nem egyedül kísérelné meg. A megoldást a demokratikus államoknak olyan, morálisan megalapozott, azaz demokratikus közösségére kellene bíznia, amelynek ő maga is részét képezi (Kis János: Az iraki lecke. Népszabadság, június 19.).

Kis Jánosnak a világ kívánatos igazgatásáról cikkében felvázolt képe, a demokratikus államok demokráciája rendelkezik előzményekkel a filozófiatörténetben.


Kun István: Az alamuszi napszám

Részlet egy szociográfiából


Nyírmihálydiban a vasút mellett működik a Napkert Kft. konzervgyára. Ez 2003 óta családi vállalkozás, és a céget Berei Mihály vezeti. Tavasszal a CSERFOOD-tól megvették a nyírlugosi konzervüzemet is – amely adásvételhez az APEH-nek is hozzá kellett járulnia, mert az eladónak komoly adótartozása van –, ott most tárolókapacitást alakítottak ki. A gyártás Nyírmihálydiban folyik.

Az üzleti cél zöldség- és gyümölcskonzervek előállítása.


Karácsony Tamás: Új barázdát szánt

SAPARD: életképek a magyar közigazgatás hétköznapjaiból


Az Európai Unió kormányfői az 1997-es luxemburgi csúcstalálkozójukon hozták először nyilvánosságra az AGENDA 2000 nevű dokumentumot, amelyben többek között arról is határoztak, hogy a közismert PHARE-segélyek mellett újabb segélyeket fognak folyósítani a tagjelölt országoknak.

William Totok: Történelmi összefonódások

Szélsőjobboldaliság és revizionizmus Romániában


Az 1945 előtti időkből származó szélsőjobboldali gondolkodás és a nemzeti-kommunista államideológia összefonódása a legszembetűnőbben az 1943-as születésű költő és publicista, Adrian Paunescu által vezetett Flacara-kör[1] nyilvános rendezvényein mutatkozott meg.

A kör az azonos című folyóiratról kapta a nevét, melynek 1973-tól kezdve Paunescu volt a főszerkesztője. Ugyanebben az évben alakította az irodalmi kört is.


Bányai Péter: Pacepa: a történelem bizalmasa


Pacepa újra felbukkant. Rövidesen visszaszerzi tábornoki rangját Romániában (hogy milyen tábornok, nem tudom: katona nem volt, a Securitate, azt hittem, megszűnt), nyugdíjat kap, elkobzott vagyonát is visszakapja.

Cikket írni személyéről, tevékenységéről első látásra felesleges, hiszen hírneve mesterséges úton született, bűnei is, érdemei is – ha egyáltalán léteztek – banálisak.


Sáska Géza: Fogy a magyar: sokba van ez nekünk

A népességcsökkenés és az önkormányzati finanszírozás válságáról a közoktatásban


„Többnyire oly tárgyakról beszélve, melyek nekünk
a legérdekesebbek, untatunk másokat leginkább.”[1]
Eötvös József



A közoktatás másfél évtizede egyenletes növekedési pályára állt: egyre hosszabb ideig maradnak a gyermekek a közoktatási rendszerben, egyre nagyobb programkínálattal állnak elő az iskolák, egyre költségesebb a rendszer. Az iskoláskorú népesség csökkenése oly mértékű, hogy az oktatási szolgáltatás bővülésének üteme napjainkban korlátokba ütközik.


A politika mint erkölcsi probléma

Vita Kis János könyvéről


Az Élet és Irodalom 2004. június 4-én mutatta be Kis János A politika mint erkölcsi probléma című könyvét. Huoranszki Ferenc* bevezető előadása után három további felkért hozzászóló mondta el a véleményét, benyomásait a könyvről: Ambrus-Lakatos Loránd, a Közép-Európai Egyetem Politikatudományi Tanszékének tanára, Miklósi Zoltán, az Eötvös Károly Intézet kutatója és Horkay Hörcher Ferenc, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára.

Borsányi András: A védtelen ország


A felelős magyar biztonságpolitikusoknak egy olyan ütőképes magyar hadsereget kell létrehozniuk, amely hazánk védelmének ellátására is képes.

Az aktuális kormány állandóan a Magyar Honvédségben zajló sikeres reformokról beszél, de a szakértők tudják, hogy a reform elmaradt. Gyakorlatilag el sem indult. Védelmi költségvetésünk felhasználása nem hatékony, Európában egyedülálló módon alig pár ezer fő a bevethető katonák száma, miközben a honvédség lényege elvész egy értelmetlenül hatalmasra duzzasztott vízfejben.


Bányai Péter: Történelemhamisítók és pénzmosók baráti társasága


Talpes, Treptow, Watts – és Tender. Az „Iliescu-korszak” e négy, a titkosszolgálatokhoz meglehetősen szorosan kötődő személyének tevékenykedése révén e korszak néhány fontos jelenségét kívánom bemutatni. Azt a hetvenes évektől szövődő kapcsolati hálót, amelyet a máig élő személyes viszonyok, a bizalom, a barátság, a cinkosság és ugyanakkor a kölcsönös zsarolás tart egyben, és amely nagymértékben befolyásolja a mai hatalmi viszonyokat. Írásomban négyük munkálkodása bemutatásával jellemzem, mennyit ér a diktatúrában (és titkosszolgálati berkekben) kialakult barátság manapság is.

Bakó Dorottya: Trident mindenáron

A Krisztus-ábrázolás hagyománya és Mel Gibson Passiója


Ne csinálj magadnak faragott képet! – Mózes kőtábláján másodikként állt a parancs – megelőzve az ölés és lopás tilalmát –, melyet követve a zsidók soha nem ábrázolták Istent. Hasznos parancs volt, mert ennek következtében a kánaánita népek közé ékelődött zsidóság vallásgyakorlata látványosan különbözött szomszédaiétól. A tilalom azonban akkor is fennmaradt, amikor eltűntek a bálványimádó keleti kultuszok, s amikor a mózesi előírások legtöbbjét már a vallástörténet lomtárába lökték a hívők.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon