Skip to main content

Játéktér

Fleck Zoltán: Jogállami intézmények és alakítóik


A közelmúltban az a meglepetés érte a közvéleményt, hogy a jogállam egyik leglényegesebb pillérének számító igazságszolgáltatást is emberek működtetik, akik éppoly gyarlók, mint bárki más. Még az is lehet, hogy annyi előítélet, lustaság, nemtörődömség és intolerancia hordozói, mint az egyéb diplomás foglalkozások képviselői.

Mondhatnánk tehát, hogy minden rendben van: miért kéne e jogászoknak jobbaknak lenniük az átlagnál? Nincs nagyobb baj, mint az, hogy az értelmiség elköteleződése néhány, a modern demokráciákban megszokott alapértéknek még nem elég erőteljes.


Pap András László: Csak az menjen ornitológusnak, aki madár?

Adalékok az etnikai hovatartozás és a kisebbségi regiszter alkotmányos kérdéseihez


A következő oldalakon az etnicitás közjogi értékelése kapcsán felmerülő néhány kérdésről fogok szólni.[1] A téma aktualitását az adja, hogy a kormány novemberben nyilvánosságra hozta a kisebbségi törvény módosításának újabb tervezetét.

Balázs László Kristóf: Új civil bagázs

A civil alapprogramról


„Aki a politikusokat nem szereti, a demokráciát nem szereti.”
Béki Gabriella a
Civiliáda 2003 rendezvényen


Látványosan nyílt jogalkotási előkészítés után a parlament június 23-án elfogadta a civil szféra új támogatási rendszerének létrehozásáról, a Nemzeti Civil Alapprogramról (NCA) szóló törvényt (2003. évi L. törvény). A jogszabály fő célkitűzése, hogy változtasson azon a gyakorlaton, hogy míg a civil szervezetek alapvetően programpályázatokon nyert pénzekből gazdálkodnak, a működési költségeikre sehol sem tudnak támogatást szerezni.

Zolnay János: A mediánszavazó meghódítása

Az elmaradt jóléti fordulatról


A jóléti rendszerváltás szocialista leleménye bizonyos értelemben a Fidesz négy évvel korábbi „több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás” szlogenjére replikázott. De míg a Fidesz az addigi konszenzus felrúgását és a javak újraporciózását ígérte választóinak, a szocialisták békét hirdetve elosztási alkut kínáltak. Ebből adódóan az MSZP kampányjelszava rejtve hagyta a piacra dobott politikai áru, a jóléti újraelosztás legfontosabb dilemmáit, amit nem is nagyon lehet a párt marketingeseinek a szemére vetni.

Kovács Ilona: Kinek kedvez az adócsökkentés?


Kérdések, hiányzó válaszok

Már a klasszikus közgazdaságtan XIX. századi megalapítói, Adam Smith és David Ricardo a gazdaság egyik legfontosabb kérdésének tekintették a jövedelmek eloszlását az akkori társadalmi osztályok, munkások, tőkések és földtulajdonosok között. Elméletük szerint a társadalom fejlődésével, gazdagodásával a földtulajdonosok relatíve gazdagabbá válnak a tőkések rovására. Ezzel szemben állt Marx azzal a nézetével, hogy a gazdasági növekedéssel párhuzamosan a gazdagok relatíve gazdagabbak, a szegények relatíve szegényebbek lesznek.


Marsovszky Magdolna: A kultúrpolitika védelmében


Magyarországon a kultúrpolitika sok helyütt szitokszónak számít, s – tévesen – a mai napig a kulturális értékekbe történő állami, paternalista beavatkozást jelenti. E definíció szerint az állam (illetve az éppen kormányzó pártok) monopolisztikus erőszakkal sulykolják a közönségbe, hogy miről mit kell gondolnia, miben kell tetszését lelnie. A kultúrpolitika fogalomtól való félelem olyannyira erős, hogy maga a jelenlegi kulturális miniszter sem használja, sőt rendszeresen hangsúlyozza, ő nem kultúrpolitikáról, hanem kulturális politikáról beszél szívesebben.

Bárdos Tamás (törzsőrmester): A NATO alulnézetben


Magyarországot a NATO-hoz való csatlakozása során a nápolyi központú dél-európai régióba sorolták be, ezért – bár magyar katonák a Norfolktól (USA) Brüsszelen át Izmírig húzódó bonyolult parancsnoki struktúra szinte minden pontján megtalálhatók – hazánk a legtöbb beosztást értelemszerűen a nápolyi Dél-Európai Regionális Parancsnokságon kapta. A parancsnokság Nápoly egyik, Bagnoli nevű külvárosában található. Egy korábbi árvaház helyén, korszerűtlen épületekben működik: az új bázis építését már régen elhatározták, de az építkezés még nem kezdődött meg.

Pap András László: Ki a zsidó Izraelben és a diaszpórában?


Előzetes megjegyzések

A napokban a magyar kormány nyilvánosságra hozta a kisebbségi törvény módosításának újabb tervezetét. Meg kívánván szüntetni a hatályos szabályozás – gyakran „etnokorrupcióként” emlegetett – anomáliáit, a javasolt szabályozás szakít a közjogilag teljesen kötetlen, szabad identitásválasztás és többes kötődés elismerésének elveivel, és a kisebbségi jogok gyakorlásának, valamint a kisebbségi identitás közjogi státuszának egzaktabb fogalmi meghatározására törekszik.


Kelemen László: Reformok reformja


A Kormány az előzetes ütemezéshez képest némi csúszással a közelmúltban fogadta el a legújabb haderőreform-törekvéseket összegző határozatát.[1] Ezúttal is szinte menetrendszerűen lezajlott az előző kormányzati ciklusokból már jól ismert rítus: a ciklus kezdetén az aktuális miniszter, főnyilatkozó stb. bejelenti, hogy nagy baj van, nem mehet így tovább a honvédelem, mert finanszírozhatatlan, feladatai ellátására képtelen.

Meszerics Tamás: A politikai manipuláció és a mögöttes normák


Kis Jánosnak ajánlva

A weberi értelemben vett politika, a hatalom megszerzésének, megtartásának és felosztásának nagy misztériuma Homérosz óta egyik központi témája az irodalomnak. Shakespeare tragédiái, az Ördögök vagy az Emberi színjáték hőseit és intrikusait a szerelem mellett a másik legalapvetőbb emberi vágy, a hatalom igézete mozgatja. Természetesen a magyar irodalom sem kivétel.


Aktuális lapszám

Beszélő: Búcsú a nyomtatott laptól
Beszélő

Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

tovább →

E-kikötő

Az összetorlódott idő – Második nekirugaszkodás

1. Bevezetés1

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

tovább →

Blogok

Kozák Gyula: Fideszárvák, Fidesz hadirokkantak trafikjai

A trafikpályázatok ügyében ne törődjünk a politikusok kijelentéseivel. Miként figyelmen kívül hagyhatjuk a vesztesek (sértettek) kijelentéseit is. Előbbiek azt állították, hogy a koncessziós pályázatok a lehető legszabályosabban zajlottak, utóbbiak állítása szerint a fideszes rokonok, haverok, köznapi megnevezéssel csókosok nyerték a legjobb pályázatokat. Első közelítésben fogadjuk el...

tovább →