Skip to main content

Játéktér

David Runciman: Az elővigyázatossági elv

Tony Blairről és a kockázati érvelésről


Tony Blair március 5-én a sedgefieldi választókörzetében tartott beszédet: ebben azzal igyekezett iraki fellépését igazolni, hogy a globális terrorizmus eddig soha nem látott veszélyt jelent a civilizált világra. E veszélyt „valósnak és egzisztenciálisnak” nevezte, amivel szemben a politikusoknak nincs más választásuk, mint fölvenni a harcot, „bármekkora legyen is a politikai ára”, mégpedig azért, mert az alternatívát – vagyis azt a lehetőséget, hogy a terroristák tömegpusztító fegyverekhez jutnak – még elgondolni is szörnyű.

Kun István: Pacuha ország


„A családi pótlékot és minden egyéb, gyermekek után járó juttatást ismét és kizárólag rászorultság alapon kell folyósítani” – írja Bokros Lajos „Verseny és szolidaritás” című, 130 pontra tagolt esszéjében (Élet és Irodalom, 2003/51–52 – 67. pont). Azt is megállapítja, hogy a rövid lejáratú népszerűségre törekvő kormánypolitikák számára e reformok, a rászorultság elvének alkalmazásai a legnehezebbek.

Hammer Ferenc: Osztályfényképezés

A szegénység tévés ábrázolása és a társadalmi igazságosság


Az alábbi szöveg egy közeljövőben megjelenő monográfia fejezete.

Arató András: Szisztani kontra Bush: alkotmányozási politika Irakban


Ezeknek a [megszálló] hatóságoknak nincs felhatalmazásuk az alkotmány-előkészítő tanács tagjainak a kinevezésére. Semmilyen garancia nincs arra, hogy ez a tanács olyan alkotmányt alkot, amely megfelel az iraki nép legfőbb érdekeinek, és kifejezi annak az iszlámon és a kiváló társadalmi értékeken alapuló nemzeti identitását. A [z alkotmány-előkészítési] javaslat lényegében elfogadhatatlan. Általános választásokat kell tartani, amelynek során minden választható iraki saját képviselőt küldhet az alkotmányozó nemzetgyűlésbe.

Vincze János: Eurót? Mikor? (De miért is?)


Az euróövezethez való csatlakozás kérdése az utóbbi hónapokban végre médiatéma lett Magyarországon. Érdekes azonban megfigyelni, hogy nem lett igazi politikai vita tárgya. A jegybank elnöke vagy a pénzügyminiszter tesznek nyilatkozatokat a kérdésben, de a pártok nem foglalnak állást. Az euró bevezetése igazi társadalmi-politikai kérdés, a közgazdászok kötelessége az, hogy támpontokat adjanak a vitához, a „döntést” a társadalomnak kellene meghozni. A szakmai álláspontokról sem lehet pontosat tudni.

Kende Péter: „A magyar kihívás”

– Zárókérdések –


Most, hogy áttekintettük Magyarország közelmúltját, történelmi gyökereit, megvizsgáltuk történelme legnyilvánvalóbb meghatározó tényezőit és rejtett rugóit, mit is tudtunk meg az ország és a nép jelenlegi állapotáról, társadalmi és politikai irányultságairól? Sejtésünk szerint hogyan fog megbirkózni azokkal a problémákkal, amelyekkel a közeljövőben Európában szembe találja magát?

E könyvben végig azt próbáltuk megértetni az olvasóval, hogy milyen erősen hat a történelem a jelenlegi ügyekre.


Pap András László: Faj és jog az Egyesült Államokban

Adalékok az etnikai hovatartozás alkotmányos kérdéseihez


Előzetes megjegyzések[1]

A 2001-es magyarországi népszámlálás során 190 ezren vallották cigánynak magukat.


Adam Michnik: Lengyelország Európája


Milyen Európa lenne a legjobb Lengyelországnak? Ilyen pimasz, megalomán kérdést csak egy magamfajta faragatlan szerző tehet föl (egy lengyel, az Önök őszinte híve, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője). Miután azonban már volt képem ahhoz, hogy ezt a kérdést föltegyem, néhány előzetes megjegyzéssel kell kezdenem.

A Gazeta főszerkesztőjeként, de már korábban is, mondhatni egész életemben azzal a váddal illettek, hogy afféle kozmopolita vagyok. Szeretném már a legelején leszögezni, hogy eszem ágában sincs cáfolni azt az állítást, hogy valóban amolyan kozmopolák vagyok.


Funk Sándor: Csernus Imre védelmében

„Leonard Bernstein születésnapjára (08. 25.)”


„A szakemberek nehezen viselik el azokat a társaikat, akik átlépik a közmegegyezéses határokat, főleg, ha sikerrel teszik.

Fleck Zoltán: Jogállami intézmények és alakítóik


A közelmúltban az a meglepetés érte a közvéleményt, hogy a jogállam egyik leglényegesebb pillérének számító igazságszolgáltatást is emberek működtetik, akik éppoly gyarlók, mint bárki más. Még az is lehet, hogy annyi előítélet, lustaság, nemtörődömség és intolerancia hordozói, mint az egyéb diplomás foglalkozások képviselői.

Mondhatnánk tehát, hogy minden rendben van: miért kéne e jogászoknak jobbaknak lenniük az átlagnál? Nincs nagyobb baj, mint az, hogy az értelmiség elköteleződése néhány, a modern demokráciákban megszokott alapértéknek még nem elég erőteljes.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon