Skip to main content

Befejezetlen múlt

Kozák Gyula: Disszidáltam – visszidáltam

(1956. november–december)

Ha bárki azt hiszi, hogy egy 15 éves és 5 hónapos kamasz disszidálása mögött 1956 novemberében bármily politikai megfontolás is volt – az téved. Miként a forradalom napjaiban, különösen az elején, a kalandvágy, a kíváncsiság vezérelt és vezényelt egyik helyszínről a másikra, úgy a harcok csillapodása után is csak azokat az eseményeket kerestem, amelyek mindennapjaimtól, megszokott világomtól eltértek.

Karsai László: Szálasi Ferenc, a tökéletes bűnbak

Kissé talán túlságosan is provokatívra sikerült címválasztásom, úgy érzem, némi magyarázatra szorul. Hogyan lehet „bűnbaknak”, vagyis per definitionem ártatlan áldozatnak nevezni azt a politikust, akinek nevéhez tízezrek halála, fővárosunk történetének legtöbb anyagi és emberi áldozatot követelő ostroma, az ország jó részének romba dőlése és kirablása fűződik? Csakis egy értelemben: ha nevét és rendszerét „megtisztítjuk” mindazoktól a rágalmaktól és vádaktól, amelyeket rá és rendszerére szórtak, és megkíséreljük tisztázni, hogy ő, illetve az 1944. október 15-16-án német fegyveres segítséggel uralomra került rezsimje ténylegesen mit tett, mit követett el.

Ritter László: Tito diplomatája

Vladimir Velebittel Ritter László beszélget


Vladimir Velebit nevét akkor ismerte meg a világ, amikor 1948 nyarán Belgrádban nyilvánosságra hozták a szovjet és a jugoszláv pártvezetés között lezajlott és a két ország szakításához vezető levélváltás anyagát. Ő volt ugyanis az a jugoszláv vezető, akit Sztálin és Molotov először vádolt meg, hogy „angol kém”. Velebit az utolsó ma is élő tagja az egykori Tito-féle partizán vezetésnek. Emiatt szinte már intézménynek számít, akinek genfi és zágrábi lakásán egymást váltják a történészek és televíziós stábok. Ennek ellenére az interjú megszervezése jóval könnyebben ment, mint vártam.

Szilágyi Imre: Velük élő történelem

Irodalom és fasizmus Horvátországban


Mottó: Szembe kell néznünk fasiszta és kommunista történelmünkkel (Esterházy Péter)[1]

Külföldön élő horvátok egy csoportja elhatározta, hogy augusztusban egy Sveti Rok nevű falu templomkertjében emléktáblát állít Mile Budak írónak. Ez a látszólag érdektelen hír a legteljesebb mértékben felkavarta a horvát kulturális, tudományos és politikai élet nyári nyugalmát. A következő hetekben újból napvilágra került a horvát történelem elmúlt hetven évének számos eseménye és traumája.


Tamási Miklós: Forradalom alulnézetből


1956. szeptember 1., Szolnok

Kedves Apa, Anya és Pisti!

Eltelt egy nap, az első nap L. „mérnök szaktárs” életében. Szép nap volt, tanulságos. Sok elvtárssal megismerkedtem, sok mindent láttam egy nap alatt. Munkahelyemről csak annyit, hogy nagyon szép hely, szeretek itt lenni. A berendezés is eléggé új – 4-5 éves – az épület pazar, egy fala például tiszta üvegtéglákból épült. Szobám 4x6 méteres, 3 ablakkal, kétajtós szekrénnyel, fehér, széles csőággyal, kis asztalkával, két székkel. Padlója fehér gumi.




Révész Béla: Dunagate I.

Előzmények és a botrány a sajtó tükrében


„Lényeges, hogy saját eszközeinkkel segítsük elő, hogy az operatív helyzet a konszolidáció felé mozduljon, mert a politikai vezetés jelenleg sajnos nem tud kellő súlyú hatást gyakorolni a társadalmi folyamatokra.”
Horváth József csoportfőnök
1989. november 6.



A (politikai) botrányok sorsa, hogy az újabb skandalumok hírei gyorsan letaszítják a korábbiakat az újságok címoldalairól. A Dunagate-botrány 1989. december végén, azaz tizenöt éve robbant ki.


Eörsi László: Széna tériek a rendszerváltás óta


A felkelők utóélete többnyire szerencsétlenül alakult. A Kádár-rendszerben mindvégig diszkrimináció sújtotta őket és családjukat, majd csalódtak a rendszerváltásban is. Többen gyökeresen megváltoztatták 1956-ban vallott nézeteiket. Ebben nagy „segítségükre” voltak bizonyos „próféták”, akik többnyire annak idején nem vállaltak semmiféle kockázatot, ám a kilencvenes évek elejétől mindinkább a szélsőjobb irányába vezették az ’56-os szervezeteket. Mindez a Széna tériek esetében mutatkozik meg leginkább.

Holtzer Loránt: Mindszenty vitatott hónapjai Veszprémben


„1944-ben Mindszenty folyamatosan igyekezett menteni
a zsidókat a nácik elől. Sokukat a saját házában rejtett el.”
(John W. Mc Cormack szenátor beszéde az amerikai Kongresszusban.

The Hungarian Observer 1954. február–március)

„Mindszenty József bátran ellenállt a náciknak és a magyar
fasisztáknak.



Monori Áron: A szembenézés kudarca

A Haladás „holokauszt-vitája” 1946-ban


Bibó István megállapítása szerint „[a] magyarországi zsidóüldözések számonkérése és jóvátétele első pillanattól kezdve nem tisztázott és nem őszinte feltételek mellett folyt”.[1] Bibó – amellett, hogy megállapítása teljesen igaz – finoman fogalmazott. 1945 után a társadalmi felelősséggel való őszinte szembenézés helyett a magyar zsidóság holokausztot túlélt részének az antiszemitizmus újjáéledésével kellett szembesülnie.

Aktuális lapszám

Beszélő

Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

E-kikötő

1. Bevezetés1

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

Blogok

A trafikpályázatok ügyében ne törődjünk a politikusok kijelentéseivel. Miként figyelmen kívül hagyhatjuk a vesztesek (sértettek) kijelentéseit is. Előbbiek azt állították, hogy a koncessziós pályázatok a lehető legszabályosabban zajlottak, utóbbiak állítása szerint a fideszes rokonok, haverok, köznapi megnevezéssel csókosok nyerték a legjobb pályázatokat. Első közelítésben fogadjuk el...