Skip to main content

Befejezetlen múlt

Kun Miklós: „Deportálni kell őket!”

És mindez már megtörtént egyszer…


1942 nyarán Joszif Sztálin az Észak-Kaukázusba küldte Nyikolaj Bajbakovot. A politikusnak bármilyen áron meg kellett akadályoznia, hogy az előrenyomuló német hadvezetés kezébe jussanak a térség olajkútjai és finomítói. „Ha csak egyetlen tonna olaj a németek kezébe kerül, főbe lövetem magát.

A félelem völgye


„Kolka még néhány bizonytalan lépést tett, és megállt, nem vette le ikertestvéréről, Szaskáról tágra nyitott szemét.

Szaska hóna aljánál felakasztva lógott a karókerítés hegyein, hasából egy csomó sárga kukoricacső meredt ki, a csövek haját lengette a szél. Egy cső, fele a szájába volt tömve, vastagabbik vége állt ki, szörnyen torzzá, sőt bárgyúvá tette Szaska arcát. Kolka tovább ült. Különös idegenség lett úrrá rajta. Mintha ő nem is ő lett volna, ugyanakkor mindent megjegyzett, mindent látott.


[Prisztavkinról]


„Moszkva mellett születtem egy Ljuberci nevű kisvárosban. Anyámat nagyon korán elvesztettem, apám a frontra került, harcolt a Kaukázusban is. Én az egész háborút végigkóboroltam: voltam Szibériában, a Kaukázusban, több tucat menhelyen, kolónián fordultam meg. Amikor nem volt mit enni, loptam. Tizenkét éves koromban mentem először dolgozni, egy Moszkva melletti repülőgépgyárban sebesültek kötözéséhez való síneket csináltam, aztán Aszinovkában egy konzervgyárban üvegeket mostam… 15 éves koromban kerültem Moszkvába, a Zsukovói repülőtérre, innen küldtek a repülőgép-ipari technikumba.

Anatolij Prisztavkin: Izzó parázs

És mindez már megtörtént egyszer…


51 éve történt, amit A félelem völgye című könyvemben leírtam, de a nyolcvanas évek elején, amikor elhatároztam, hogy papírra vetem mindazt, amit megőriztem emlékezetemben, még nem sejtettem, mekkora tragédiát élt át valójában a Sztálin akaratából a jéghideg szibériai és kazahsztáni tajgára száműzött csecsen nép. Mind a mai napig nem tudni pontosan az áldozatok számát, de azt állítják, hogy a közel 640 szerelvényen elszállított félmillió embernek alig fele tért vissza a Kaukázusba.

És mindez már megtörtént egyszer…


1944. február 23-án, a Szovjet Fegyveres Erők ma is ünnepelt napján indították meg Sztálin utasítására „a németekkel való kollaborálással” vádolt csecsen nép deportálását. Sokan vélnek felfedezni bizonyos párhuzamokat a „bűnös népre” kirótt akkori büntetés, illetve a most folyó, „megtorlással” felérő katonai akció mögött. Az 1944-es csecsen tragédiát egy szemtanú, Anatolij Prisztavkin orosz író A félelem völgye című megdöbbentő regény szerzője idézi fel a Beszélő felkérésére írott esszéjében.

Az Olvasótáborról


Az Olvasótábor máig élő civil kezdeményezés. Leginkább 10-12 napos táborok formájában. 1972-ben indult az Olvasó népért mozgalom védőernyője alatt Varga Csaba kezdeményezésére. Az „életmódkísérlet hátrányos helyzetű gyerekeknek” gondolat jegyében elsősorban kiscsoportos beszélgetés keretében, fiatal értelmiségiek, főleg 10-14 éves gyerekeket próbáltak segíteni önismeretük elmélyítésében, értékrendjük és jövőképük formálásában; inkább partneri, baráti, mint pedagógusi szerepben.

Tánczos Gábor


1928. április 2-án született Budapesten. Baján nőtt fel, itt is érettségizett a Cisztercita Gimnáziumban. 1944-ben, mint zsidót deportálták. Hazatérése után Baján belépett a Kommunista Pártba, ifjúsági vezető lett. Budapestre jött, és a Győrffy Népi Kollégium egyik legfiatalabb tagjaként gyarapította tudását. 1951-ig funkcionáriusként a Diákszövetségben és a DISZ-ben tevékenykedett, ekkor az éberségi kampányban lecsaptak rá, és eltávolították az apparátusból. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen filozófia szakot végzett, majd tanári diplomát szerzett.

Kamarás István: Szabadságepizódok Bakonyoszlopon


A színhely a Veszprém megyei KISZ-bizottság felségterülete, továbbképző tanfolyamoknak helyt adó sajátos épületegyüttes Bakonyoszlop falutól két kilométerre északnyugati irányban: a pompás faépület, a Dreher család vadászkastélya már egy évtizede nem volt látható a cseszneki várból az eléje épített szocreál betonépület miatt.

Urosevics Danílo: Emlékeim a barcsi és a sárvári táborról


Jugoszlávia elleni, mindössze tíz napig tartó háború után a szerbek, elsősorban a dobrovoljácok és a telepesek súlyos helyzetbe kerültek. A katonai közigazgatás bevezetésével hamarosan elkezdődött az üldözés, mindenekelőtt az ideiglenes táborok létrehozása: „Mindazon szerb, boszniai, montenegrói és cigány nemzetiségű személyek, továbbá a zsidók, akik 1918. október 31. előtt nem rendelkeztek községi illetőséggel Nagy-Magyarország területén (Horvátország nélkül)… kötelesek három napon belül elhagyni az állam területét, az 1941.

Súlyosbító körülmény: értelmes


– Mennyit kaptál?
– Hat évet.
– Mit csináltál?
– Semmit.
– Na ne hülyéskedj, azért csak 3 évet adnak!

„A bíróság a lefolytatott tárgyalás alapján a vádlottak azon védekezését, hogy a nemzeti bizottságon belül magatartásuk nem irányult a népi hatalom megdöntésére, és hogy a rendet kívánták fenntartani, elfogadta. Éppen ezért a vádlottak cselekményét a vádtól eltérően minősítette.

Nem fogadta el a bíróság a vádlottak azon védekezését, hogy izgató kijelentéseket vagy egyéb izgató magatartást nem tanúsítottak.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon