Skip to main content

Befejezetlen múlt

Levelek


„1933 februárjában mint párttagot s volt vöröskatonát kineveztek a Pologa-Janyenka falu Molotov-kolhozának elnökévé, 1932-ben az összes gabonát elvitték, az utolsó szemig. 1933-ban, a gabonabetakarítás megkezdéséig az 1932. évi lakosságnak mindössze 47%-a maradt életben. A többiek éhen haltak. Éhen halt feleségem atyja, fivére, nővére, és mi semmivel sem tudtunk segíteni, hogy életben maradjanak. Volt a falunkban egy Zrazsevszkij nevű férfi, aki megölte a feleségét, hogy ne haljon éhen. Még a szülei is ettek meggyilkolt menyük, Odarka húsából.

Részletek az ukrajnai OGPU 1933. május 22-i titkos parancsából


Részlet az ukrajnai OGPU [Egyesített Államvédelmi Hatóság] 1933. május 22-i titkos parancsából:

„Minthogy az érvényben lévő büntető törvénykönyv nem rendelkezik az emberevés bűnét elkövető személyek büntetéséről… minden vádlottat haladéktalanul át kell adni az OGPU helyi szerveinek. Ha az emberevést a 142.


Jurij Scserbak: „Éhínséggel és döghalállal”

Emlékek és dokumentumok az 1933. évi ukrajnai katasztrófáról – I. rész


És láttam: íme, egy hullaszínű ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és adatott nekik hatalom a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által.
(A jelenések könyve, 6,8)

Az 1933-as ukrajnai éhínséget 1848-ban gondolták ki.



Pap János


1925-ben született Kaposváron. 1946–49-ig az Ajkai Erőmű vegyésztechnikusa. 1949–56-ig a Magyar Dolgozók Pártja Veszprém megyei bizottságának ipari-közlekedési osztályát vezeti, közben elvégzi a Pártfőiskolát. 1957-tól az MSZMP Veszprém megyei bizottságának első titkára, 1961-től belügyminiszter, 1963-tól miniszterelnök-helyettes. 1965-ben ismét Veszprém megye élére kerül vissza, ezúttal húsz évre.

Közben 1958-tól egészen 1985-ig folyamatosan országgyűlési képviselő, a honvédelmi bizottság elnöke, 1959–85-ig az MSZMP KB tagja.


Szabó Miklós: Pap János


A volt Veszprém megyei első titkár nevét rendszerint együtt emlegették a Kádár-korszak hírhedtté vált megyei kiskirályaiéval: Komócsin Zoltánnal (Csongrád), Cservenkánéval (Pest), Hári Bélával (Győr-Sopron). A közvélemény úgy tudja, hogy Pap kegyetlen ötvenhatos megtorló magatartásának köszönhette azt, hogy 1962–1963-ban belügyminiszter volt. Ismereteim szerint azonban – bár mindez nem érinti a Brusznyay-ügyben játszott szerepének megítélését – nem ez volt az ok.

Amit ennek a belügyminiszterségnek az igazi hátteréről tudni, ún. háttérinformációkon alapszik.


Szabó Miklós: Gyurkó Lajos

Adalékok egy ellenforradalmár pályaképéhez


Az 1956. december 12–13-i egri sortűz, amelyet a kádárista karhatalom adott le a tüntető lakosokra, ismertté tett egy nevet, amelyről korábban kevesen hallhattak. Egy katonatiszt viselte ezt a nevet, az, aki a karhatalmat tűzparanccsal harcba vetette.

Jelen sorok írója azon kevesek közé tartozik a vele egykorú értelmiségiek között, aki előbb ismerte meg Gyurkó Lajos, mint Gyurkó László nevét.


Kun Miklós: Az orosz parlament tündöklése és bukása


Az 1917. októberi bolsevik hatalomátvétel után, az első hetekben az oroszországi lapokban még gyakran felbukkant egy nagybetűs szalagcím: Rövidesen megkezdi munkáját az Alkotmányozó Nemzetgyűlés! A kormány – a Népbiztosok Tanácsa – említésekor az újságírók többnyire nem mulasztották el odabiggyeszteni az „ideiglenes” jelzőt. A végleges kormánylistát ugyanis az Alkotmányozó Nemzetgyűlés küldötteinek kellett volna jóváhagyniuk.

Eörsi László: Egy megvádolt áldozat

Pongrátz Gergely, Renner Péter és a bécsi Magyar Forradalmi Tanács


Renner Péter 1932-ben Brnóban született, értelmiségi családban. Édesanyja zsidó származású volt, családját a nácik elpusztították Dachauban. A háború utáni magyarellenes diszkriminációs intézkedések miatt az apa és a fiú Magyarországra jött, az anya Csehszlovákiában maradt, majd Angliában telepedett le. Renner Péter az érettségi után két évig térképészetet tanult a Földtani Intézetben.

’56. október 23-án ott volt a tüntetéseken, részt vett röplapok készítésében. 24-től 29-ig az ORFK-n, a Jászai Mari téren fogva tartották, bántalmazták is.


Heiszler Vilmos: Engedtünk a hatvannyolcból


’93 augusztusa – eltekintve az egyre szentebbé váló István-napi megemlékezésektől – újabb évfordulóval késztet visszatekintésre, számvetésre: 25 éve annak, hogy Prága irányában feldübörögtek a Varsói Szerződés testvéri tankjai. Mit is jelenthet ma, ’93 augusztusában ez az évforduló, amikor Európa-szerte megmosolyogják ’68 tavaszának és nyarának demokratikus szocializmusért lelkesedő aktivistáit?

Fejtő Ferenc: Huszonöt éve történt

A szovjetek bevonultak Prágába


Az 1968. augusztus 21-i esemény, a szovjet hadsereg bevonulása Csehszlovákiába, a Varsói Szerződés tagállamába, egy szövetséges államba – az 1956-os magyar felkelés eltiprásához hasonlóan – a háború utáni Európa egyik legelképesztőbb tette volt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon