Skip to main content

Foglalkoztatáspolitika

Erőss Gábor: Alapjövedelem: alap, amelyre építhetsz

Ádám Zoltán írt a Beszélőn a napokban a Párbeszéd Magyarországért (PM) Alapjövedelem-javaslatáról. Dicséri a szándékot, bírálja a koncepciót. Dicséretet nem illik visszautasítani, nem is teszem, de azért annyit pontosítanék, hogy nem pusztán „a legelesettebbek nyomorának enyhítése” a célunk; ha így volna, más javaslattal álltunk volna elő.

Horváth G. György: Az FNA-t bevezetni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem

Kedvenc hipotézisem, amit bizonyítani nem tudok, de mélyen hiszek benne: az ember abban különbözik a környezetétől, hogy társas lény, a szocietas tagja – s így cselekedeteit nem pusztán a fajfenntartás vezérli, hanem képes belátni, hogy érdeke a társadalom hosszú távú fenntarthatósága: beleértve a gazdaságot, környezetet, társas kapcsolatokat, kultúrát egyaránt, amit összefoglalóan közjónak nevezek.

Célok, teljesítmény, elégedettség – boldogság

Kedvenc hipotézisem, amit bizonyítani nem tudok, de mélyen hiszek benne: az ember abban különbözik a környezetétől, hogy társas lény, a szocietas tagja – s így cselekedeteit nem pusztán a fajfenntartás vezérli, hanem képes belátni, hogy érdeke a társadalom hosszú távú fenntarthatósága: beleértve a gazdaságot, környezetet, társas kapcsolatokat, kultúrát egyaránt, amit összefoglalóan közjónak nevezek.

LÉT: nemes szándék, téves koncepció

2 hozzászólás

A LÉT-munkacsoport által egy évvel ezelőtt elkészített feltétel nélküli alapjövedelem-koncepciót felmelegítve a Párbeszéd Magyarországért úgy ha

Krémer Balázs: Mennyire lett kifosztva a társadalom?

A társadalmi többség elbizonytalanítása és „lecsúsztatása”

Az elmúlt években, a társadalmi egyenlőtlenségek alakulásáról szóló társadalomtudományi munkák jelentős része azt igazolta, hogy a szegénység aránya nőtt Magyarországon, és, hogy a szegények helyzete egyre rosszabb lett. Nem csupán anyagi sajátosságaiban (jövedelem, fogyasztás szintje, stb.), hanem kiszolgáltatottságban, megalázottságban, bizonytalanságban is. Jó okkal tették ezt, hiszen a jövedelmi szintek romlása épp a legszegényebbek között volt a legnagyobb.

Az alábbi írás az egyenlőtlenségek növekedését dokumentálja, de nem a szegényekre fókuszálva.

Szabad a pálya Krémer Balázzsal – 2014. június 13.

2014. június 13-án Krémer Balázs szociológus, egyetemi docens a magyar társadalom helyzetéről, frissen elkészült tanulmánya alapján beszélt. Műsorvezető: Mink András és Révész Sándor.

A hanganyag nyers, vágatlan formában érhető el, ezért a műsorfolyam beszélgetésen kívüli elemeit (reklámok, hírek, stb.) is tartalmazza.
 
A beszélgetés az 1. rész 5:50 időpontjában kezdődik, és a 2. rész 26:50-ig tart.

Krémer Balázs: LÉT – és/vagy bér?

A napokban látott napvilágot a Bánfalvi István vezette munkacsoport által jegyzett dolgozat, amely a feltétel nélküli alapjövedelem, a „basic income” hazai bevezetését javasolja. A patetikusan és drámaian blikkfangos LÉT néven becézett, minden Magyarországon élő magyar állampolgárnak nyújtani javasolt szociális támogatás mérlegelés nélkül minden gyereknek 25 ezer, nagykorúnak 50 ezer, terhes anyának 75 ezer forintos havi apanázst biztosítana. A javaslat elolvasható a 255075.hu honlapon.

A szöveg számos igen értékes gondolatot vet fel, sok tekintetben jól számol, és ügyesen keveri a patetikusan fennkölt értékdeklarációkat empirikus adatokkal és a javaslatot kifejtő számításokkal, táblázatokkal. Az ügyes keverés olyan szöveget eredményez, ami „unortodox, és a racionális értelmezést határozottan megnehezíti. De az anyag készítőinek éppen az volt a bevallott célja, hogy a „tudományos” kifejtésnél „ütősebben” provokatívabb, vitára késztető szöveget adjanak közre.

Krémer Balázs: A Negyedik Köztársaság felé

A „nemzet” és a „köztársaság” értelmének elrohadásáról – és értelemmel való újbóli felruházásának esélyeiről

Amikor e sorokat írom, akkor nagyjából egyértelmű az Orbán-rezsim, a Fidesz-kormány válsága: a dolgok így nem mehetnek sokáig tovább. Hacsak nem lesz alapvető politikai fordulat, az ország és a gazdaság az összeomlás felé halad. De mind a csőd, mind a csődelhárító fordulat a miniszterelnök és az eddigi rezsim bukását jelenti. Orbán rendszere szétesett, és nincs többé esély azt legitim módon, erőszak nélkül összetartani.

Mink András, Zolnay János: „A munkaerőpiactól elszakított közfoglalkoztatás reprodukálja önmagát”

Köllő János közgazdásszal Mink András és Zolnay János beszélgetett a kormány új közmunkaprogramjáról, az alacsony képzettségű rétegek foglalkoztatásának problémájáról, és arról, hogy a nagyszabású közmunkaprogram alkalmas-e arra, hogy visszavezesse őket a munkaerőpiacra. A Klubrádió Szabad a pálya című műsorában 2011. július 17-én elhangzott adás szerkesztett változata.

Mink András, Neményi László: „Nem fűlik a foguk a jogszerűséghez”

Krémer Balázzsal Mink András és Neményi László beszélgetett

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon