Skip to main content

Horn Gyula

Az MSZP halálos egészsége

Hegyi Gyula, aki az MSZP-t képviseli az Európai Parlamentben, a facebookon figyelmeztetett, hogy beteg vagyok. Egy tapasztalt távgyógyász diagnózisát érdemes komolyan venni. Annál is inkább, mert abban, hogy mi az egészséges és mi a beteges, igen nagy többség ért vele egyet.

Kőszeg Ferenc: Horn Gyula és mi magunk

Az alábbi írásnak egy levelezés az alapja. Zolnay János elküldte a Beszélőben megjelent Horn-cikke linkjét, és a véleményemet kérdezte. Lényegében egyetértettem az írásával, de egyetértettem Révész Sándorral is, akinek blogjára Zolnay válaszolt. Ezt írtam meg a válaszomban, hozzáfűzve néhány megjegyzést Horn megítéléséről. Viszontválaszában Zolnay arra bíztatott, hogy írjak a megjegyzéseimből cikket, egyúttal azonban vitatta a levelemben vázolt vélemény néhány pontját. A cikk, amelyet írtam, végül túlburjánzott az eredeti témán, már nem is annyira Hornról szólt, hanem a rendszerváltást megelőző demokratikus ellenzékről és a Szabad Demokraták Szövetségéről.

A Horn-paradoxon – Válasz Révész Sándornak

1 hozzászólás

Révész Sándor szerint a magukat demokratikusnak gondoló politikusok, közéleti személyiségek, publicisták kritikátlan Horn Gyula-siratása túlment a minimálisan szükséges, illetve maximálisan tolerálható mértéken. Ennek pedig az volt az alapvető oka, hogy az egykori kormányfő személye a vállalhatatlan és elhallgatott múlt,

Alkalmazott haláleset

1 hozzászólás

Bonyolult életek értékelésére a halál nem jó alkalom, mert a kegyelet – korlátozván a kritika lehetőségeit – óhatatlanul torzításra kényszerít. Ezért nem most fogom megírni, amit Horn Gyuláról írandó lennék. Most csupán röviden konstatálni szeretném, ami az ő halála nyomán az eddigieknél is világosabbá vált.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon