Skip to main content

A sors és a számla

David Makszimovics Sosztak: A sors és a számla

Symposion a szerelmi szabadságról

Ötödik rész. Égető fájdalom

Hajnalodott, a vendégek menni készültek, már a szamovár is kihűlt. Most azonban Kargunov tartóztatta őket.

– Tudom, hogy nagyon sokat beszéltem – mondta bocsánatkérő mosollyal –, de egy történetet elmondanék még Davidról és Tányáról. A rendes közlekedés úgyis csak fél óra múlva indul meg.

Aztán hogy nyomatékot adjon a kérésének, még egyszer körbe töltötte a vodkát.

David Makszimovics Sosztak: A sors és a számla

Symposion a szerelmi szabadságról

Negyedik rész. „Ez az, amire mindig vágytam”

A vendégeket Kargunov szabadkozása inkább felvillanyozta.

– Három óra van – mondták többen is. – A hajnali buszok úgyis csak fél ötkor indulnak. Ha Ön, Fjodor Fjodorovics, még bírja, szeretnénk meghallgatni ezt a történetet.

– Meg persze, ha Marfa Ivanovna is bírja – jegyezte meg Ludmila Tyesznyeka.

– Persze, hogy bírom, kedveském – felelt Marfa, és szeretettel pillantott Ludmilára. – Igyanak még egy teát, a szamovár nem hűlt ki.

David Makszimovics Sosztak: A sors és a számla

Symposion a szerelmi szabadságról

Harmadik rész: „Hármasban vagyunk…”

Na zdrowie, skol, LeChaim – emelte fel Kargunov a poharát, és beleszürcsölt a vodkás poharába. A töményt mindig apró kortyokban itta, nem szerette, ha kapacitálták, hogy ex-re igya ki. Alekszandr Rogyionov szólalt meg:

David Makszimovics Sosztak: A sors és a számla

Symposion a szerelmi szabadságról

Második rész. Pornó és mimézis

– Különféle felmérések meg a bulvársajtó történetei is azt mutatják – szólalt meg Anna Lenszkaja, a szociálpszichológus –, hogy manapság az emberek sokkal többet olvasnak-néznek pornót, mint régebben. Anna szinte ijesztően sovány, csontos arcú nő volt, de a hosszú, vékony lábával, a nagy, zöldes fényű szemével erőteljes erotikus hatást gyakorolt az erre fogékony férfiakra, sőt nem egy esetben nőkre is.

David Makszimovics Sosztak: A sors és a számla

Symposion a szerelmi szabadságról

Első rész. Önvédelmi hűtlenség

M. kormányzóság székvárosának, azaz B. városának egyik lerobbant, de az átlaghoz képest tágas lakásában véget ért a vacsora. Az asztalon alma, szőlő, pár szelet házi készítésű kecskesajt, az egyik tányéron az előételként feltálalt kaviáros palacsinta maradványai. Az asztal körül ülők lecsíptek egy-egy szőlőszemet, de már mindenki jóllakott, inkább a vodkás- meg a borospoharakat ürítgették.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon