Skip to main content

A sors és a számla

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Symposion a szerelmi szabadságról

Negyedik rész. „Ez az, amire mindig vágytam”

A vendégeket Kargunov szabadkozása inkább felvillanyozta.

– Három óra van – mondták többen is. – A hajnali buszok úgyis csak fél ötkor indulnak. Ha Ön, Fjodor Fjodorovics, még bírja, szeretnénk meghallgatni ezt a történetet.

– Meg persze, ha Marfa Ivanovna is bírja – jegyezte meg Ludmila Tyesznyeka.

– Persze, hogy bírom, kedveském – felelt Marfa, és szeretettel pillantott Ludmilára. – Igyanak még egy teát, a szamovár nem hűlt ki.

Kargunov vodkát vagy bort töltött a poharakba, hátradőlt a székében, kereste a fájós dereka számára a legkényelmesebb testhelyzetet.

– Davidék házassága végképp csődöt mondott – kezdte Kargunov –, Anyeszka elköltözött, David egyedül maradt a lakásban. Pontosabban nem, illetve nem soká maradt egyedül, régi barátja Ivan Dimitrijevics Kondrasin, aki tudott Anyeszka távozásáról, néhány nap múlva felhívta, hogy beszélni szeretne vele. Kondrasin bejelentkezése mindig azt a benyomást keltette, hogy valami rendkívüli horderejű ügyet kíván szigorúan bizalmas körülmények között megbeszélni, David többnyire kételkedett vagy az ügy horderejében, vagy abban, hogy képes-e érdemben hozzászólni a kérdéshez. Ezúttal azonban az ügy valóban megfontolást igényelt, és a döntés Davidon múlott. Kondrasin kijelentette, kettesben egy barátjával kibérelnék dolgozószobának David lakásának egyik szobáját. David meglepődött az ötleten, úgy tudta, Ivannak van hol laknia, de arra sem volt oka, hogy nemet mondjon: már korábban is lakott nála egy-egy barátja. Így beleegyezett, hogy a két fiatalember szinte jelképes összegért kibérelje az eléggé szeparált szobát, amelyet David úgysem használt. Néhány nap múlva megjelent a bérlőtárs, Jurij Nyikolajevics Brodszkij, de hát róla már beszéltünk a mai este kezdetén. Említettem, hogy akkoriban Jurij volt ennek az egyetemről néhány éve kikerült, ott összeszokott társaságnak a vezére. Egy-két nap alatt a lakásban is átvette az uralmat, a saját szobáján kívül is belakta a lakás valamennyi szobáját, ha délután lefeküdt aludni, kikapcsolta a telefont. David munka után, hetente kétszer-háromszor, betért az Arhangelszk kávéházba, amely hivatala épületének földszintjén működött. Az egykor legendás irodalmi kávéházba a hajdani hírességek helyett, akiknek tréfás torzképe a falakon függött, jobbára már csak részeges novellaírók jártak, legfeljebb a drága alagsori étteremben foglalt helyet néhány komolyabb író. David tisztában volt vele, hogy fölöslegesen tölti az idejét az Arhangelszkben, ahol az ember egész este vár valamire, amiről tudja, hogy úgysem következik be, és közben sem érzi jól magát. De nem tudott mit kezdeni magával, hazamenni nem volt kedve, inkább fűzni próbálta az asztalhoz telepedő lányokat, többnyire sikertelenül. Az Arhangelszk legfőbb hozadéka David számára az volt, hogy itt ismerkedett meg Martina Szablinával, akivel, kölcsönösen úgy érezték, mindenben nagyon hasonlítanak egymásra, és akivel a barátságuk, néhány tétova és sikertelen szerelmi kísérlet után, életük kanyarulatai és fordulópontjai során mindig fennmaradt. Odaköltözésekor Jurij bevonta a társaságába Davidot, bár David Jurij barátainál négy-öt évvel idősebb volt, és négy-öt év harminc körül még sokat számít. Davidot az tette némileg érdekessé, hogy nem abból az egyetemi közegből jött, amelyből Jurij barátai, de fogékony volt a fiatalabbak gondolkodásmódjára, viszont Jurij vezéri pozícióját a legkevésbé sem veszélyeztette. David számára az új barátai révén hirtelen kitágult a világ. Egy-két nap elég volt hozzá, hogy megértse, miért volt szükség a közös, valójában inkább csak Jurij által használt dolgozószobára. Ivan Dimitrijevics elfogadta Jurij Nyikolajevicset falkavezérnek, Jurij Ivant legbizalmasabb apródjának. Ezt a kölcsönös kötődést pecsételte meg Ivan és Maja Cserkaszova hirtelen kibontakozó szerelme. Maja Ivanhoz költözött, Jurij pedig elhagyott férjként ott maradt Maja szüleinek a lakásában. Az abszurd helyzetet kellett Ivannak megoldania, erre kellett a „dolgozószoba”. Az alkalmi célú bérlői jogviszony mondhatni egy életre kijelölte David pályáját: ha akkor nem kerül kapcsolatba Jurij baráti körével, élete valószínűleg egészen másképp alakult volna. A hermészi alkatú Ivan mindenféle célzatosság nélkül, mintegy véletlenül gabalyította össze emberek sorsát, de hiszen ilyen gabalyítás volt nemcsak Jurij és David, de David és Tánya összehozása is. Ivan Maja ötlete alapján új párt akart kommendálni a magára maradt Davidnak, ez a közvetítés azonban nem jött be. Ellenben amikor Tánya Lozsinszkaja egy nehezen beszerezhető könyvet keresett, a mindentudó Ivannak eszébe jutott, hogy Davidnál látta azt a könyvet. Minden távlati szándék nélkül rábeszélte Tányát, hogy keresse meg Davidot.

David némi izgalommal, de egyúttal szorongva várta Tányát, akiről semmit sem tudott. Izgalommal, mert minden újonnan megismerendő nőbe beleképzelte a kaland lehetőségét. De szorongva, mert, ha a nő nem adott erre valami felszólító jelzést, többnyire nem tudta, hogyan fordítsa át az általános társalgást fűzésbe. Aztán amikor a nő távozott, magát barmolta le, hogy megint milyen gyáva, mulya volt. De még ennél is rosszabb volt, ha olykor mégis rámenős próbált lenni, a nő azonban felháborodva vagy gúnyosan kikosarazta. Akkor némi verbális rámenősség még nem számított szexista zaklatásnak, mint manapság, az újprüdéria szent századában.

Néhány fiatalabb nő tiltakozni akart Kargunov szexista megjegyzése ellen Fjodor azonban rendületlenül folytatta: – Amikor Tánya belépett a szobájába David fellélegzett: a lány a fekete keretes szemüvegével, az előre ugró orrával egyáltalán nem tetszett neki. Úgy érezte fel van mentve a fűzési kötelezettség alól. David átadta a könyvet, Tánya akár el is mehetett volna, David azonban udvariasan tartóztatta, és Tánya maradt. A lány időnként indulni akart, a férfi marasztalta, és Tánya maradt. „Ez most már örökre letanyázott itt nálam?” kérdezte magában David. „Nincs ennek a pasinak semmi dolga, hogy ilyen kétségbeesetten kéri, hogy maradjak itt?” morfondírozott Tánya. Persze az elhallgatott gondolataikat csak jóval később cserélték ki. Akkor azonban egész jól elbeszélgettek. Így telt el vagy három óra, akkorra már Davidnak egészen megtetszett Tánya. Néhány hét múlva, egy szombat délután, eszébe jutott, hogy már rég vissza kellett volna kapnia a könyvet, felhívta Tányát, az pedig beleegyezett, hogy most nyomban visszaviszi a regényt David lakására. Megismétlődött, ami David hivatali szobájában történt: Tánya maradt és maradt, holott Davidhoz megérkezett egy régi barátja, akivel hosszú ideje nem találkoztak, és akit láthatólag zavart, hogy a beszélgetésben egy ismeretlen nő is részt vesz. David tudta, hogy Tánya férjnél van, vajon a férje nem várja haza szombat este? Akkoriban szokássá vált, hogy szombaton David lakásán időnként összegyűltek Jurij barátai. Az egyetemen Tánya is ehhez a társasághoz tartozott, David meghívta, hogy a következő szombaton ő is jöjjön el. Tánya későig maradt, másnap az egész társaság együtt készült moziba menni. Egy ritkán játszott, ironikusan kritikus szellemű filmet vetítettek – ez a társaság nem moziba járt, hanem vetítésre. A mozi után, miután a társaság szétoszlott, David megkérdezte Tányát, nincs-e kedve feljönni hozzá. A lány szabadkozott, hogy haza kell mennie, de azért kicsit felmegy.

Egy kapcsolat elején mindig az első mozdulat a legnehezebb. Tánya meg David ültek a mély fotelban, iszogattak. Valamit kezdeni kellene, gondolta David, de idétlennek érezte, hogy felálljon, lehajoljon a lányhoz, és ebben a kitekert testhelyzetben kezdjen csókolózni vele. Tánya felállt, az ablakhoz lépett, a szobának háttal nézte az utcát. Ez egyértelműen felhívás volt. David kiment pisilni, ha, gondolta pisilés közben, mire visszamegy, Tánya még mindig az ablaknál áll, odalép hozzá, és magához öleli. Észre sem vette, hogy közben átment a másik szobába, a díványról lepakolta a díszpárnákat. Visszatérve a pisilésből Tánya ugyanúgy állt az ablaknál, David odament hozzá, átölelte, egy perc múlva meztelenül feküdtek a díszpárnáktól megszabadított díványon.

Az ígéretes kezdet ellenére Tánya és David kapcsolatának jövője hosszú ideig bizonytalan volt. A helyzet ijesztően emlékeztetett az Anyeszkával való kapcsolat kezdetére. Az is alkalmi lefekvésből alakult ki, néhány hónap múltán azonban Anyeszka iszonyatos cirkuszokat rendezett, hogy maradjanak együtt, házasodjanak össze. Amikor aztán minden célját elérte, gyors egymásutánban reménytelenül beleszeretett két férfiba, elköltözött Davidtól, majd néhány nap múlva vissza akart költözni hozzá. David érzékelte, hogy alakul ki Tányában is ez az öngerjesztő hisztéria. Ez nem a nagy szerelem jele, gondolta. Inkább olyan, mint amikor a gyerek fuldokolva sír, mert ebéd közben nem játszhat az asztalon a búgócsigájával. Jurij társaságát belső törésvonalak szaggatták. A népesebb társaság Jurij körül gyűlt össze, a kisebbik a Jurijnál idősebb Belinszkij köré. Jurij nem tűrte, hogy bárki mindkét körbe beletartozzon: el kellett hitetnie önmagával és a követőivel is, hogy a másik falkavezér erkölcsileg méltatlan a szerepére. Tánya régebben beletartozott a még szét nem szakadt társaságba, a férje azonban valaha Belinszkij tanítványa volt, vele tartotta fenn a kapcsolatot, így Tánya is kiszorult ebből a társaságból. David időnként azzal ugratta Tányát, hogy az érdeklődés iránta meg a nagy szerelem voltaképpen csak arra szolgál, hogy az ő révén kerüljön vissza Jurij körébe. Való igaz, amikor híre ment, hogy Tánya Daviddal jár, a férje pedig elköltözött tőle, Tánya nyomban meghívást kapott Jurij barátainak egy szűkebb körű társaságába, ahová David is eljárt. Valójában David sem gondolta komolyan, hogy Tánya csak a régi társadalmi pozíciójának a kedvéért ragaszkodik hozzá. Inkább az zavarta, hogy megismétlődik, ami Anyeszkával történt: élt egy kaland lehetőségével (ilyen lehetőséget nemigen hagyott ki), és máris beleragadt a kapcsolatba, mint légy a mézbe. Olyan nőt akart, akit ő választott, akiért meg kellett dolgoznia. Csak amikor az Anyeszka-történet abban a vonatkozásban is megismétlődni látszott, hogy Tánya beleszeretett egy Davidnál jóval fiatalabb férfiba, és lehetségesnek tetszett, hogy elhagyja Davidot, David akkor jött rá, mennyire ragaszkodik Tányához. Ez azonban évekkel később történt.

Egy délelőtt, amikor David még hálóköntösben eszegette a joghurtját a konyhában, csöngettek. Egy alacsony lány állt az ajtóban, Jurijt kereste. Jurij nem volt otthon, hamarosan kiderült, hogy a lány, Nágya Morozova, Jurij titkos barátnője. Csakhogy David tudta, hogy Jurij már Dunykával jár, és őt Maja bosszankodása ellenére sem hajlandó titkolni. Elég valószínűnek tetszett, hogy mindezt Nágya is tudja, azaz Jurijt, aki feltehetőleg este jön haza, csak David vendégeként várhatja meg. Nágya vékonysága ellenére, kissé tenyeres-talpas benyomást keltett. De Davidot nem is a külsejével fogta meg, hanem a beszédének a szürreálisba hajló kanyarulataival. Az embereknek abba a nem egészen ritka csoportjába tartozott, akik adottnak veszik, hogy beszélgetőpartnerük mindenkit ismer, akit ők ismernek, és egy név a másik számára ugyanazt jelenti, amit az ő számukra. Ráadásul Morozova a székvárosi egyetem filozófiaszakának végzős hallgatója volt, így elbeszélésében a David számára ismeretlen ismerősök személye összemosódott ismert vagy kevésbé ismert filozófusok személyével. Néhány óra múlva azonban David előtt kirajzolódott egy világkép, amelyben a sötétség, a gonosz princípiuma állt szemben a világosság, a jó princípiumával. A jót Szergejeva Tyihomirova, a sziporkázó szellemű történész képviselete, vele David már találkozott Jurij barátai között, a gonoszt a keleties szépségű Eszter Bahmanova. Ezek a mitikus lények azonban nem önmagukban képviselték a világ pólusait, mindkettőjük mögött ott állt egy-egy klasszikus filozófus. A gonosz Bahmanova filozófus-megfelelője Hegel volt, a jó Tyihomirováé Schelling. David filozófiai műveltsége távolról sem volt elégséges ahhoz, ezeket a kijelentéseket értelmezni tudja, de egyre fokozódó belső vidámsággal hallgatta Nágya szenvedélyes csacsogását. A beszélgetés egy ideig a konyhában folyt, majd egy fél üveg külhoni tömény társaságában a szobában, végül pedig az ágyban. Közben Nágya elmondott valamit, ami nem illett bele az önfeledt beszédfolyamba, viszont realisztikus hátteret adott a lány Bahmanova-képéhez. A némileg töredezett elbeszélésből az derült ki, hogy Nágya korábban terhes volt Jurijtól. Tudta, hogy Jurij semmiképpen sem akar gyereket, ugyanakkor azonban azt remélte, hogy a gyerek megszületése mégis hozzá köti a férfit, így a terhességét csak akkor vallotta be, amikor már jócskán túllépte a harmadik hónapot, amelyen belül a terhesség-megszakítás megengedett, sőt mindennapos volt. Amikor a terhesség és a hozzá kapcsolódó számítás kiderült, Jurij éktelen haragra gerjedt, és lényének minden agresszivitásával támadt rá a lányra, hogy nem szülheti meg a gyerekét. De a dühkitörés semmit sem ért volna, ha Bahmanova nem beszéli rá az édesapját, aki valamilyen fegyveres testület vezető orvosa volt, hogy lépjen közbe az ügyben. A fegyveres testület kórházában spontán vetélésnek álcázva végrehajtották a terhesség-megszakítást. Nágya sírógörcsök és gyűlöletrohamok között mondta el a történetet. Az elbeszélésnek nem volt minden mozzanata érthető, de Davidnak úgy tűnt, hogy a terhesség-megszakítás végrehajtása előtt a magzatot a méhen belül meg kellett ölni. Ez olyan vérlázító volt, hogy David hirtelen mély részvétet érzett a lány iránt. Pedig közben egyre nyilvánvalóbbá vált a számára, hogy az egész napos műsor főképp arra szolgált, hogy Nágya bosszút álljon Jurijon, aki már bejelentette, szakít vele. David barátnőjeként Nágya mintegy a ház asszonya lett abban a lakásban, amelyben Jurij formálisan albérlőként lakott.

Nágya az államvizsgájára készült, egész nap tanult, és így egyáltalán nem hagyta el a lakást. Ennek ellenére a szekrényben rejtélyes módon szaporodtak a ruhái. Jurij kérdésére olyan homályos válaszokat adott, mintha a ruhákat is holmi elemi szellemek szállítanák a lakásba, amelyek vélhetőleg a jó princípiumának a szolgálatában állnak. Egy délelőtt, a konyhai reggelizés közben halk kaparászás hallatszott az ajtón. Nágya felugrott, kiment a folyosóra, néhány szót váltott valakivel, majd egy szatyorral tért vissza. David kérte, hívja be a barátnőjét, nyilvánvalóan kollégiumi szobatársnőjét, aki a ruhákat hozza, Nágya azonban határozottan kijelentette, hogy az illető már nincs jelen. Hangsúlyából úgy tetszett, a ruhákat és az egyéb szükségleti cikkeket szállító szolgálóját Nágya maga is inkább valamiféle dzsinnek tekinti, mint emberi lénynek.

Jurij nem tudott napirendre térni a sérelem felett, hogy elhagyott barátnője, mintegy magasabb státuszban, visszacsempészte magát a környezetébe. Davidnak háromszor egy héten be kellett mennie a munkahelyére, Nágya otthon tanult, Jurij otthon dolgozott, és ahogy megszokta, az egész lakást belakta. Amikor David hazaért, Nágya rendszerint hosszú panaszlistával fogadta. Jurij kikapcsolta a telefont, hogy ne zavarják a délutáni álmát, rátámadt, mert zuhanyozás után nem törölte fel a fürdőszoba kövét, vagy mert rendetlenül hagyta a konyhát. David igyekezett szelíden arra kérni Jurijt, ne gyötörje távollétében a lányt, Jurij azonban a maga lehengerlő módján sorolta, hogy mindenben igaza volt. David szégyellte, hogy nem bírja megvédeni a kedvesét, de közben Jurijjal sem akarta elrontani a viszonyát, akit szellemi vezérének tekintett. Ez az állandó feszültség is aláásta David és Nágya kapcsolatának a talán sosem létezett érzelmi alapjait: másfél hónap alatt kiderült, hogy a kapcsolat nem lehet tartós. Nágya többször beszélt a filozófiai szakdolgozatáról, amelynek címe ugyancsak a jó és a gonosz harcát jelképező filozófusokat idézte.

A cím arra a közismert mondásra utalt, miszerint a majom anatómiájának a kulcsa az ember anatómiája. „Hegel dialektikájának kulcsa Marx dialektikája: Schelling” – így hangzott a címe a sokat emlegetett szakdolgozatnak, amelyet David egyébként sosem látott. A cím azonban és különösen a kettőspont, annyira lenyűgözte Davidot, hogy régi barátjának, Pjotr Petrovszkijxsnak is eldicsekedett vele. Petrovszkij Davidnál sokkal olvasottabb volt. Elismerő bólintás helyett nagy szemekkel nézett Davidra.

– Arról van szó, hogy a későbbiből kell megmagyarázni a korábbit, a magasabb rendűből az kezdetlegesebbet – magyarázta David, és az eredeti mondásra hivatkozott az emberrel és a majommal.

– Ez világos – felelte Petrovszkij –, de hogy kerül ide a kettőspont és Schelling.

Erre David nem tudott válaszolni.

– A majom anatómiájának a kulcsa – mondta Pjotr – az ember anatómiája. Kettőspont: a krokodil.

Ettől, talán a krokodil képzetétől Davidot percekig tartó röhögő görcs fogta el. Még évtizedek múltán sem tudta megállni röhögés nélkül, ha a kettőspont meg a krokodil az eszébe ötlött.

Nágya beköltözésével David és Tánya kapcsolata megszűnt. Találkozni azonban a szűk körű társaság heti összejövetelein rendszeresen találkoztak. Miután a viszonyuk véget ért, Davidnak egyre jobban tetszett Tánya, aki a szerelmi bánattól még vékonyabb, még inkább őzikeszerű lett, és ahogy közeledett a nyár, egyre rövidebb szoknyát, egyre vékonyabb trikót hordott. Az összejövetelek után hosszan sétáltak kettesben, a kölcsönös szemrehányások korszaka lezárult, és ők úgy mentek egymás mellett, mint egy kezdő szerelmespár. Egyszer Tánya hazáig kísérte Davidot, Nágya észrevett őket az ablakból, és derekas cirkuszt rendezett. Ez is siettette a kapcsolatuk végét.

Krasinszkij, aki már találkozott Nágyával, szemrehányást tett Davidnak, miért nem hozza be a lányt egy hármasba vagy négyesbe. Grigorij, mint említettem, mindig arra gyanakodott, hogy egyes pasiknak csak arra kell a csoportszex, hogy így jussanak, az ő révén, új nőkhöz, de maga a csoportszex eszméje nem lelkesíti őket kellőképpen, és a meglévő nőiket önző módon kizárólag maguknak akarják megtartani. Davidra talán különösen gyanakodott, részint mert az egyéb férfipartnerei elég primitív alakok voltak, akikkel a szexen kívül nemigen tudott miről beszélni, részint mert önmagát (joggal) Davidnál sokkal jobb képű, sokkal vonzóbb férfinak tartotta, viszont azt is látta, hogy Davidnak, vele ellentétben, nincsenek potenciaproblémái. Eredetileg David maga is rá akarta beszélni Nágyát a csoportszexre, de ahogy a szerelem hűlni kezdett, elment a kedve tőle, hogy a barátnőjét bevigye egy efféle kalandba. Viszont egyre inkább izgatta az újrakezdés Tányával, és az, hogy őt bele tudja-e csábítani a többes szexbe. Amikor korábban efféle lehetőségre tett célzásokat, Tánya értetlenül, elutasítóan válaszolt. David elutazni készült, megkérte Nágyát, aki közben letette az államvizsgát, hogy az elutazása előtt költözzön el. Nágya ezt vita nélkül tudomásul vette, mint aki maga is erre készült. Viselkedése utólag azt igazolta, hogy az egész beköltözés Davidhoz valóban inkább Jurij bosszantására szolgált. David hazaérkezése után egyszer találkoztak, David megkérdezte, van-e kedve feljönni hozzá, de Nágya határozottan nemet intett. A legerősebb érzelmi reakciót az egész ügy talán mégis Jurijból váltotta ki. Feszülten figyelte Nágya csomagolását. Amikor a lány távozott a lakásból Jurij alaposan körülnézett, és az egyik sarokban felfedezett egy ott felejtett bugyit. Hát abba olyan dühvel rúgott bele, mintha magát Nágyát rúgná picsán.

Az újrakezdés Tányával zökkenőmentes volt, David is, Tánya is érezte, hogy a negyedéves szünet erősítette a kapcsolatukat. David nyomban szóba hozta a csoportszexet. Tánya húzódozott, kételyeket fogalmazott meg, de érezhető volt, tudja, a kapcsolata Daviddal csak akkor válhat tartóssá, ha nem frusztrálja a férfit a kívánsága visszautasításával. Nagy nehezen igent mondott hát. David pedig megbeszélte Grigorij Krasinszkijjal, hogy négyen fognak találkozni Grigorijnál: a negyedik Jelizaveta Vlaszova lesz, az a Jelizaveta, akivel David Iszakovics először megpróbálta a csoportszexet. Tánya és David David lakásának a közelében beszélték meg a találkozást, David a szokásától eltérően percre pontos volt, Tánya ellenben jócskán elkésett. A bizonytalan ellenszegülés jele volt ez a késés. David már fogadkozott magában, hogy ha Tánya most nem jön el, végleg szakít vele. De vagy húsz perccel a megbeszélt idő után Tánya megérkezett.

Jelizaveta már ott volt Grigorijnál, félig levetkőzve feküdt az ágyon. Grigorij feltette a szokásos kérdést: „Kávé, tea, alkohol?” Ittak egy pohárka vodkát, kávét senki sem kért. Mindannyian az ágyon ültek, más ülőalkalmatosság nem is volt a szobában. Tánya elszánta magát, levetkőzött, David követte a példáját, mellé bújt. Grigorijon eleve csak a szokásos fürdőnadrág volt. Négyüknek eléggé keskenynek tűnt az ágy. David úgy képzelte, hogy az idegen test ne ijessze el Tányát, ő kezd majd foglalkozni a lánnyal, aztán lassan átengedi Grigorijnak. De még egy mozdulatot sem tehetett, Jelizaveta szenvedélyesen átölelte Tányát, simogatta a mellét, az ágyékát, szájával rátapadt a szájára. David felült, integetni próbált Jelizavetának, hogy ne legyen olyan rámenős, még elrémíti Tányát azzal, hogy egy nő csókolja, simogatja. Jelizaveta azonban észre sem vette az integetést, egyre hevesebben ölelte magához Tányát, Tánya pedig ahelyett, hogy elrémült volna, szenvedélyesen hozzátapadt Jelizavetához, a mellét csókolgatta, a kezével benyúlt a két combja közé. Most már David is észre tért, csendesen arrébb húzódott, hogy ne zavarja a két lány boldog, önfeledt ölelkezését. Úgy érezte legizgalmasabb szexuális fantáziái válnak valóra. Jelizaveta a combját szorította Tánya csiklójára, Tánya a kezével simogatta Jelizaveta punciját, sóhajtoztak és elaléltak, megint összetapadtak, és megint elaléltak, aztán fáradtan és boldogan elengedték egymást, és csodálkozva néztek a két férfira, hogy azok hogy kerülnek ide. Tánya szólalt meg először:

– Ez az, amire mindig vágytam – mondta –, amiről annyit álmodtam, ez a puha test, ez a lágy érintés. Mostanáig szégyelltem, titkoltam, hogy mire vágyom. Jelizaveta, te megmutattad, mire van szükségem, nagyon hálás vagyok neked. Jelzaveta tárgyilagosan jelentette ki: még sosem volt ilyen jó partnere, de ez üresen, mesterkélten hangzott Tánya felszabadító vallomása után. A két nő udvarias és figyelmes volt, két pohárka vodka után felváltva lefeküdtek a két férfival is, de érezni lehetett, hogy az előző kielégülés után erre már nincs nagy szükségük. David azonban ezt csöppet se bánta, Tánya boldogsága Jelizavetával őt is tökéletesen boldoggá tette. Bár még sok hercehurca volt köztük, ott, azon az estén, abban az ágyban dőlt el, hogy Tányával marad.

– Persze a szerelmi mámornak ez az elsöprő ereje – summázta elbeszélését szokatlanul komoly, szinte megrendült hangon Fjodor Fjodorovics – halálos veszedelmeket is rejt, ahogy ezt már a görögök is tudták. Tánya számára a saját leszbikus-biszexuális énjének a felfedezése egyszerre világossá tette, hogy szenvedélyes, fájdalmas ragaszkodása az egyik barátnőjéhez nem barátság, hanem szerelem. Viszonylag magas nő lévén különös gyengédséget érzett a nála jóval kisebb, törékeny Antonyina Vinogradova iránt. De a vonzalmában benne volt az is, hogy az akkor még gyermektelen Tánya Antonyina családja, két tüneményes kislánya társaságában élte ki a maga gyerek utáni vágyát. És kedvelte Antonyina férjét, Vlagyimir Iszajevet is, az öntörvényű, nagyszerű festőt. Pedig tudnivaló volt, hogy Iszajev semmiképpen nem felel meg a Jurij Brodszkij körében elismert normáknak. Eszelősen féltékeny volt, ráadásul teljesen alaptalanul. Innia sem kellett hozzá, hogy a dühkitörései elvegyék az eszét. Ilyenkor többször is rátámadt a feleségére, érezhető volt, hogy Antonyina törékenysége, védtelensége csak fokozza az agresszivitását. Egy ilyen dühkitörése azzal végződött, hogy Vlagyimir eltörte Antonyina alkarját. Ekkor Antonyinának a bátyja és valamennyi barátjuk szinte követelte, hogy Antonyina hagyja ott az őrült férjét. Antonyina azonban nem hallgatott rájuk: szerette a férjét és az is szerette őt.

A Jelizavetával való találkozás után néhány nappal, ujjaiban Jelizaveta testének emlékével Tánya felment Antonyina lakására, ebben nem volt semmi különös, Tánya olykor hetente többször is Antonyináéknál töltötte az estét, Vlagyimir ilyenkor többnyire még a műtermében dolgozott. Egy-kétszer Tánya Davidot is elvitte magával, David és Vlagyimir jól megértették egymást, látható volt, hogy kölcsönösen rokonszenveznek egymással. Ezen az estén Vlagyimir nem volt otthon, a gyerekek már aludtak, Antonyina az ágyában feküdt, megfázott, lázas volt. Tánya leült az ágyra, Antonyina kezét simogatta, majd egyszerre ráborult, és szájon csókolta. Antonyina mindig érezte, hogy Tánya ragaszkodása hozzá több mint barátság, a csók mégis megdöbbentette. Tánya benyúlt a takaró alá, Antonyina apró mellét simogatta, majd kitakarta a lányt, végigcsókolta a láztól forró testét, szétfeszítette a combját, és szopta, nyalta a lány csiklóját, hüvelyét. Antonyina néhány jóleső sóhajtást hallatott, de Tánya érezte, hogy nem élvez el, hogy azt szeretné, legyen vége az egyoldalú szerelmeskedésnek.

Davidot persze rettenetesen felizgatta Tánya elbeszélése, és rögtön kapacitálni kezdte a barátnőjét, hogy szervezzen egy hármast Antonyinával. Eszébe sem jutott, hogy belegondoljon, milyen hatással lehet egy ilyen kaland Antonyina és Vlagyimir sebekkel és hegekkel borított kapcsolatára. Tánya korábban, még a Jelzavetával való találkozás előtt elutasítóan, szinte felháborodottan reagált David ötletére, ha annyira rajong a barátnőjéért, összejöhetnének hármasban is. Most korántsem volt ennyire elutasító. Részben talán azért nem, mert látta mennyire izgatja Davidot a csoportszex, és kedvére akart tenni a férfinak, de talán azért is, mert úgy érzékelte, hogy Antonyina szexualitása egyértelműen férfiakra orientált, és azt gondolhatta, ha David és Antonyina összejön, a lány talán vele is oldottabb lesz. Rövidesen alkalom is kínálkozott a próbálkozásra, Vlagyimir elutazott, Tanya pedig elhívta Antonyinát David lakására.

Bár az összejövetel célja eleve nyilvánvaló volt, elég sokat kellett inniuk, hogy a gátlások oldódjanak. Antonyina már az ágyon fekve is azt ismételgette, David és Tánya egymással foglalkozzanak, elégedjenek meg azzal, hogy ő nézi őket. De persze David is, Tánya is Antonyinát akarta, mindketten őt simogatták, őt csókolgatták. Tánya számítása azonban nem vált be, David jelenléte nem tette Antonyinát oldottabbá Tányával szemben, ehelyett a másik nő közeledése elől mintha inkább Davidhoz menekült volna. David pedig volt olyan önző, hogy ne törődjön Tányával: mindent beleadott, hogy kielégítse Antonyinát. Ennek ellenére az volt az érzése, hogy Antonyina csak megjátssza a kielégülést, valójában nem tud, de talán nem is akar feloldódni. Tányának viszont a csalódottságtól migrénes rohama támadt, amely napokig nem múlt el.

David a maga férfi-fafejűségében, a hármas nyilvánvaló sikertelensége ellenére, azt képzelte, csak ő tudja kielégíteni Antonyinát, és ha ez első nekifutásra nem is működött száz százalékos eredménnyel, másodjára minden rendben lesz. Gyorsan és kíméletlenül megfeledkezett az élményről, amely néhány hete Grigorij ágyában összeforrasztotta Tányával, randevút beszélt meg Antonyinával, és biztosra vette, hogy kettesben teljes sikerrel folytatják, amit hármasban kezdtek el. A kertvendéglőben, ahol találkoztak, megittak egy pohár bort, majd David azt ajánlotta, menjenek fel hozzá. Antonyina azonban a fejét rázta. Nem megy, a kapcsolatuknak nem lehet semmiféle folytatása.

– Tánya nagyon jó barátnőm – mondta –, de megdöbbentett, hogy annyi év barátság után hirtelen letámadott. Nem akartam elutasítani, úgy éreztem, egy tiltó mozdulat nagyon rosszul esne neki. Inkább passzívan tűrtem, tegyen velem, amit akar. Ami köztünk történt, azt pedig el kell mondanom Vlagyimirnak.

David rémülten tiltakozott. Antonyina azonban elszántan megismételte:

– El kell mondanom, mert amikor alaptalanul vádolt azzal, hogy megcsaltam, mindig azt hajtogattam, hogy nem igaz, nem igaz. Ennek a hitelét venné el, ha nem ismerném be, hogy ezúttal tényleg megcsaltam. Így se leszek teljesen őszinte, Tányát és a hármast nem merem elmondani.

Vlagyimir nem bántotta Antonyinát, sőt megköszönte az őszinteségét. De a művész-érzékenységével ráérzett, hogy a történtekben Tányának is része volt. Kijelentette, hogy sem Daviddal, sem Tányával nem akar többé találkozni, és Antonyina se találkozzon velük. David egyszer felhívta Vlagyimirt, hogy beszéljék meg az ügyet, Vlagyimir azonban azt felelte, nincs miről beszélniük, és letette a kagylót. A távolból úgy tetszett, Vlagyimir és Antonyina házassága akkor siklott félre, Vlagyimir beleszerett egy kolleganőjébe, Antonyina öngyilkosságot kísérelt meg, hajszálon múlt, hogy meg tudták menteni. Hogy ez a házassági válság összefüggött-e Antonyina úgy nevezett hűtlenségével, David sosem tudta meg. Antonyina betegségben halt meg, fiatalon. David soha többé nem találkozott vele, Tánya is csak véletlenül, futólag.

Ami a nők közötti szexet illeti, David mindig úgy vélte, hogy Antonyina viselkedése volt a kivételes. A férfiak a csopotszexben, állította David, többnyire lehetetlenül viselkednek, képtelenek feladódni, vigyáznak, nehogy egymáshoz érjenek, úgy udvariaskodnak, mint egy fogadáson: – Parancsoljon, kérem! – Csak Ön után… A nők ellenben a csoportszexben is szabadok, kedvesek, ha egyszer belementek, nagyon kevés kivétellel, élvezik a helyzetet, a szexet a másik nővel, még akkor is, ha utóbb azt mondják, hogy ez nem az ő világuk. Tánya pedig nagyon tudott hatni a nőkre, ha éppen kedve támadt valakire. David erre a könnyed, erőfeszítés nélküli hódításra sosem volt képes. Ha tetszett neki egy nő, és spontánul nem jöttek össze, márpedig éppen azokkal, akik a leginkább tetszettek neki, semmi sem jött össze spontánul, mindig érezte a saját nehézkes erőlködését. Egy későbbi szerelme, Larisza azt mondta neki, nem bánja, ha lefekszik egy másik nővel, de azt nem bírja elviselni, hogy az ő pasija liheg egy másik nő után. David már korábban is így látta magát, esetlen lihegőnek. Ezért figyelte olyan elbűvölt irigységgel Tánya hódításait. Az akkoriban gyakori táncos mulatságokon Tánya olykor táncolni kezdett egy lánnyal, aztán David csak nézte, hogyan fűzi, hogyan bolondítja magába, kedvesen, lágyan, minden erőlködés nélkül. Olyanok is beleszédültek, akik korábban arról beszéltek Tányának, milyen viszolygással utasították el egy közismerten leszbikus nő közeledését. Ezeket a saját hódításait Tánya többnyire nem is vitte be a közösbe, csak akkor engedte át őket Davidnak, ha menet közben rájött, hogy olyan nagyon nem is érdekesek a számára. Más esetekben viszont Davidnak be kellett érnie azzal, hogy Tánya elmesélte, hogyan fűzte be az új partnerét, és mit csináltak egymással. Tánya elbeszéléseit David izgalmasabbaknak találta, mintha maga is részt vett volna a szerelmeskedésben.

(Folytatjuk.)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon