Skip to main content

Gazdaság-politika

Irány: Bizánc – Még egyszer a Hernádi-ügyről

Az utóbbi napok, hetek, hónapok gazdasági híradásainak jelentős része Hernádi Zsoltról és az általa irányított magyar olajmultiról, a Molról szólt. November végén előbb arról olvashattunk, hogy a Mol nemzetközi választott bírósági eljárást indít a horvát kormány, mivel az szerinte nem teljesítette szerződéses kötelezettségei egy részét, több milliárd kunás veszteséget okozva a Mol és a horvát állam közös tulajdonában álló INÁ-nak. Ezután Hernádi egy brit PR-cég honlapján közölt videó-interjúban fejtette ki, hogy pontot kell tenni a Mol-INA-ügy végére, és ki kell derülnie, hogy a Mol és a horvát állam képes-e társtulajdonosokként irányítani a horvát olajcéget. A Hernádi-saga legutóbbi fordulójában a Mol-elnök egy korábbi Mol-vezető által kezdeményezett pótmagánvádas eljárás keretében, vádlottként jelent meg a Fővárosi Törvényszék előtt, ami azonban – egyelőre legalábbis – nem tűnik veszélyesnek sem a Molra, sem Hernádira nézve. Ahogyan a társaság közleménye hangsúlyozza: „A Legfőbb Ügyészség döntése, mely szerint nem történt bűncselekmény, továbbra is hatályban van.”

Ádám Zoltán: Értelmezés-vázlatok

A magyarországi posztkommunista átalakulás politikai-gazdaságtani és intézményi közgazdasági perspektívában

I. Bevezetés: A rendszervisszaváltás programja

Magyarország a kilencvenes évek élenjáró posztkommunista reformországából mára az egyik legproblematikusabb, az Európai Unióval és a nyugati világ meghatározó intézményeivel gyakran konfliktusba kerülő, a liberális demokrácia és a versenyelvű piacgazdaság szabályait megkérdőjelező állammá vált. A 2010-es politikai fordulat óta az ország külső politikai és gazdasági megítélése nagymértékben romlott. A nyugati irányú diplomáciai kapcsolatokban elhidegülés tapasztalható, miközben az Európai Unió és az Európa Tanács intézményei számos alkalommal vizsgálták a magyar jogalkotási és jogalkalmazási gyakorlatot, több esetben elmarasztalva az országot.

Ádám Zoltán: Autoriter kormányzás, európai válság, politikai hitelesség

Ádám Zoltán

Dolgozatom1 első részében a jelenlegi magyarországi gazdasági és gazdaságpolitikai helyzettel foglalkozom. Ezt a helyzetet nagyfokú bizalomhiány, romló növekedési esélyek és bedugult mobilitási csatornák jellemzik. Számba veszem a kialakuló Orbán-rendszer gazdasági-intézményi jellegű elemeit, majd a folyamatok makrogazdasági következményeit elemzem. Ezt követően a magyar gazdaság fejlődési lehetőségeit külsődlegesen meghatározó euró-övezet finanszírozási és intézményi válságával foglalkozom. Végül a piacgazdaság-párti, demokratikus politikai erők által ebben a helyzetben követendő gazdaságpolitika néhány összetevőjére teszek javaslatot.

Tardos Károly: A gradualizmus politikája – Interjú Oblath Gáborral

Oblath Gáborral, a Költségvetési Tanács tagjával Tardos Károly beszélgetett

Tardos Károly: A polgári Magyarország gazdasági műhelyében – Interjú Matolcsy Györggyel

Matolcsy Györggyel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet igazgatójával Tardos Károly beszélgetett

Tardos Károly: Ejtőernyőzés Kelet-Európában – Interjú Török Ádámmal

Török Ádám akadémikussal Tardos Károly beszélgetett a magyar gazdaságpolitikáról és a kelet-európai gazdaságfejlődésről

Ádám Zoltán: A közrossz természetéről

Ami itt van, az minden, csak nem költségvetési fegyelem, mondhatnánk Horn Gyulát parafrazálva, ám ezzel aligha ráznánk fel az olvasóban szunnyadó fiskális tudatosságot.

Jankovics László: Hitelesség a gazdaságpolitikában

Nemzetközi trendek és hazai deficitek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon