Skip to main content

Borítók

2011. november
2011. november
2011. december
2011. december
2011. október
2011. október
2011. június
2011. június
2011. szeptember
2011. szeptember
2011. július–augusztus
2011. július–augusztus
2011. május
2011. május
2011. április
2011. április
2011. január–február
2011. január–február
2010. július–augusztus
2010. július–augusztus
2010. szeptember-december
2010. szeptember-december
2010. február-március
2010. február-március
2010. április
2010. április
2010. május-június
2010. május-június
2010. január
2010. január
2009. november–december
2009. november–december
2009. október
2009. október
2009. szeptember
2009. szeptember
2009. április
2009. április
2008. március
2008. március
2008. január
2008. január
2007. szeptember
2007. szeptember
2006. július–augusztus
2006. július–augusztus
2006. szeptember
2006. szeptember

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon