Skip to main content

Demokrácia

Üzenet, vagy hadüzenet?

David Cameron, rövidlátó belpolitikai céljain túl „üzenni” is akart Brüsszelnek, és ezzel katasztrófába kormányozta az Egyesült Királyságot. A brit választók szűk többsége ugyanis a kormányfő feje fölött hivatalos „hadüzenetet” nyújtott át az Európai Uniónak, amit Brüsszel látható sietséggel nyugtázott is, még mielőtt esetleg megváltozna a nagy britanniai politikai közhangulat. A hazug és sunyi kérdést megfogalmazó októberi magyarországi népszavazás is olyan folyamatokat indíthat el, amelynek következményeit valójában csak nagyon kevesen akarják, ám senki nem tudhatja, hogy hol van az a pont, ami után már nincs visszaút. A „hadüzenet” ebben az esetben is olyan közjogi automatizmus, ami átgázolhat a szemforgató politikai szándékon.

Egyszerű ez

Lement a nap nyugaton,
Följött a nap keleten.
Egyszerű ez.

(József Attila)

Nem is bonyolult az, amit mondunk.
(Kövér László)

A valóság bonyolult...
(Dr. Brian Nosek)

Krétahiány vagy trendváltozás? – A pedagógus rebellió dilemmái

Lehet, hogy a pedagógus-tiltakozások vezetői nem akarják megdönteni a poszt jogállami autoriter rezsimet, de ha sután megfogalmazott követeléseiknek csak a legfontosabb pontjai megvalósulnának, az Orbán rezsim – nem egyszerűen csak a „köznevelési” kurzus, hanem maga a rezsim – gerincét törné. Nem az a kérdés, hogy felmorzsolja-e a kormány a tiltakozó mozgalmat – egy idő után nyilván felmorzsolja majd – hanem, hogy a mozgalom vezetői visszahőkölnek-e attól, hogy levonják saját követeléseik logikai, illetve közpolitikai következtetéseit.

Horváth G. György: Egy földhözragadt megközelítés

A liberalizmus gyengesége a 21. század elején, avagy mi szól a szabadelvűség és piacgazdaság mellett

Az elvi, tudományos leírást igénylőinek Kis János műveit ajánlom.

Borzasztó, de normális. Normális, de borzasztó.

1 hozzászólás

Hogyan legyen a demokrata demokrata, ha a demosz nem az? Bárhogy is kerülgetik (he kerülgetik) – végső soron ez a kérdés kínozza azokat, akik liberális demokráciában szeretnének élni Magyarországon.

Horváth G. György: Demokrácia értelmezése, köz(ös)jó

2 hozzászólás

Melyek demokráciánk legsúlyosabb bajai, hogyan lehet ezeket gyógyítani? Milyen kihívásokkal kell szembesülnie a demokráciáknak a XXI. században? Hogyan illeszthető a közvetlen- és a parlamenti demokrácia? Milyen államszervezet, önkormányzatiság, választási rendszer szolgálja az értékeket?

1. Demokráciánk betegségei

Ádám Zoltán: Demokrácia és (de)ligitimáció

A kurrens kormányzati kurzus egyik kitüntetett ideológiai jelentőségű hazugsága, hogy a tavalyi parlamenti választásokat megelőző négy, nyolc, tizenhat vagy éppen húsz év nem része a magyar demokratikus hagyománynak, mivel a hatalom gyakorlói és/vagy a hatalomgyakorlás intézményi keretei nem ütötték meg a demokratikus körülmények között elvárható minimumot.

Hack Péter: Demokrácia fékhibákkal

A lap szerkesztői augusztus elején kerestek meg azzal a kéréssel, hogy októberre írjak cikket arról, hogy „miként szorulnak ki a köz legfontosabb ügyei a választások körüli diskurzusból, miként, miért romlanak a közügyek nyilvános pertraktálásának esélyei”.

A felkérés bizonyítja, hogy azok a problémák, amelyek a szeptemberi eseményekben eszkalálódtak, nagyon jól érezhetően jelen voltak a magyar társadalomban, és a kérdés csupán az volt, mikor és milyen intenzitással törnek felszínre.

Claus Offe: Demokrácia és bizalom

Rendszerváltás, demokrácia, értelmiségiek


Nehéz megmondani, hogyan fogják a jövendő történészek korunkat elnevezni. Talán a hidegháború végéről fognak beszélni, bár negatív meghatározásokkal (mint például a „posztmodern” vagy a „posztindusztriális társadalom” címkével) gondolatilag nem sokra lehet menni. A „globalizációban” is tetten lehet majd esetleg érni azt, ami a korban tipikus volt – ha inkább ironikus értelemben is: azt fogják találgatni, hogyan volt képes egy ilyen asszociációkkal megpakolt nem fogalom a kortársak képzelőerejét lebilincselni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon