Skip to main content

demokrácia

Charles Bukowski

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

a problémát természetesen nem a demokratikus berendezkedés
jelenti, hanem
annak élő kis fogaskerekei.
egy utcán szembejövő ember,
legyen férfi
vagy nő,
megszorozható
3 vagy 4 vagy 30 vagy 40 millióval,
és belátod
rögtön,
miért maradnak a dolgok
többnyire használhatatlanok
számunkra.

ha meg lehetne gyógyítani az
embernek nevezett bábokat…

de átestünk már számtalan politikai
kúrán,

és elég ostobák maradtunk mindannyian
ahhoz, hogy mindig és újra azt reméljük,
MOST
épp ez a megfelelő
gyógymód
mindenre.

honfitársam,
a problémát sohasem a demokratikus
berendezkedés jelenti, a probléma

te vagy.

K. Kabai Lóránt fordítása

 
 

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2011. január–február, Évfolyam 16, Szám 1


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon