Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2011. január–február, Évfolyam 16, Szám 1

Vers

Rácz Péter: tigris

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán: Demokrácia és (de)ligitimáció

Mink András: Húsz év liberáluralom?

Mink András: A törvény szövedéke

Kerekasztal-beszélgetés a sajtószabadságról

Mink Júlia: A cenzúra áldozatai

Játéktér

Heindl Péter: Az új oktatási törvény koncepciójának esélyegyenlőségi szempontú vizsgálatáról

Eörsi László: A Csengery utcai csoport, 1956

Császár Ivett: Aprócska folt Orwell tarkóján

George Orwell és Eileen O’Shaughnessy kapcsolata

Kovai Cecília: Négy futam

Kultúra

Spiró György: Hetvenkilenc augusztusa

Szvoren Edina: Kétszáz­kilenc­ven­egy

Ács Pál: Bandiera rossa

Charles Bukowski: demokrácia

Krusovszky Dénes: Folytatás

Perecz László: A filozófusok és ellenségeik

Rémtörténeti adalékok

Szegő János: A zavar ereje

Mestyán Ádám Az együttérzés tökéletes hiánya című kötetéről

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon