Skip to main content

tigris

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

mindig a kevés örvendeztet meg,
a jóformán semmi, tar hegyvonulatok
fakó színben pompázó látványa,
alkonyatkor egy ragadozó futása
ezért kerültem mindig a barokk templomokat
meg rómát, a jóformán semmi szín,
valami, bármi, csak csupaszon – ez vonz
ha kevésnek örülhetek, amilyen
egy elválás előtti búcsúzás, az összeérő
majd egyre távolodó ujjhegyek,
hogy átadják helyüket a távolság ihlette
érzések képzelt gazdagságának
miért pazarolná báját és kedvességét rám,
talán mert nem ismer, csak képzelete dús,
ahogy én is felruházom minden szépséggel
a szem fájdul belé agrigentóban ősszel
s csak a csalódás elkerülése kedvéért képzelem
sötétkék kosztümben feszítő kövérkés nőnek
tigrismintás táskával vagy sállal, nyakában pánt
(végülis tigris), hogy fojtogató jelenléte vésődjön
emlékezetembe, ne pedig róma, akinek már
régen megbocsátottam tudatlanságomat, sőt

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon