Tandori Dezső

Nyomtatóbarát változat

Mini csak abban jó, amiben, amin. Cenciák
legyenek maxik. Ehhez jó Pest.
Aki mindenféléket mond nekem, mert bepiált,
így mond asztali áldást, írkál kritikát,
lássa, valós helyzetem hogyan fest.
Miként tartok hova? Ez nem oda, nem Buda.
   (Nekem a józanságomtól süketül a fülduda.)

Testi épségem elvesztettem, de még egyre
ugyanazokkal a személyekkel nyűglődöm.
Fogalmam sincs, a választás mérlege merre billen
– megvan preferenciám, maxi –, de ebben
a kérdésben, amiről írok, jó Pestem szemben
– sajnos – nem segít, köztünk a vízözön.
   (Jaj, a csatornalé a klotyón föl ne jöjjön.)

Ugyanabban a tömbben lapozok, csak üreseket,
mint Kondor Béla. Midőn ezt írtam, már fájó karommal
rövidebbre fogtam mindent, levelet,
eszmét. Éreztem, mind, ami jó volt – hittem? –
sok elégedetlenségemben, hogy megy szét,
s hogy összeálljon, nem vágyom, nem vagyok böszme.
   (A sok szegény mindenféle ember, vígasza lesz-e?)

Se annyira. Egyszerre érintget az ördög kör alakú
mosogatókesztyűje és a négyszöges isten nyila.
Egyszerre mar a mai, a jövőhöz képest még alig bú,
s nem mondom már vígan, hogy mú, mint Dani bocija.
De szeretem, akik hozzám nem értőn
szavalnak szívemről féltőn. Hogy a gyulladás.
   (Sylvia Plath szerint szakma, mint akármi más.)

Sokat gondolok madaramra. Eltűnhettek (mégis megvannak!)
az emberek, hogy hozzájuk ellenjátékot madárban
nem keresek. Nincs jól az ember gyulladásban,
de az se jó, ha nagy begyulladás van. A józanság vicce
nem akárhány icce. Ah, éljünk! A meghalás
ne legyen szakma – mint bármi más –, begygyulladás.
   (Két gy-vel, így, gy, és Totyim, Cencim sincs e’!)
      Senkim.

Versillusztráció

• Vers

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges