Skip to main content

Pest

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Vörösmarty- és Berzsenyi-reminiszcenciák

Mini csak abban jó, amiben, amin. Cenciák
legyenek maxik. Ehhez jó Pest.
Aki mindenféléket mond nekem, mert bepiált,
így mond asztali áldást, írkál kritikát,
lássa, valós helyzetem hogyan fest.
Miként tartok hova? Ez nem oda, nem Buda.
   (Nekem a józanságomtól süketül a fülduda.)

Testi épségem elvesztettem, de még egyre
ugyanazokkal a személyekkel nyűglődöm.
Fogalmam sincs, a választás mérlege merre billen
– megvan preferenciám, maxi –, de ebben
a kérdésben, amiről írok, jó Pestem szemben
– sajnos – nem segít, köztünk a vízözön.
   (Jaj, a csatornalé a klotyón föl ne jöjjön.)

Ugyanabban a tömbben lapozok, csak üreseket,
mint Kondor Béla. Midőn ezt írtam, már fájó karommal
rövidebbre fogtam mindent, levelet,
eszmét. Éreztem, mind, ami jó volt – hittem? –
sok elégedetlenségemben, hogy megy szét,
s hogy összeálljon, nem vágyom, nem vagyok böszme.
   (A sok szegény mindenféle ember, vígasza lesz-e?)

Se annyira. Egyszerre érintget az ördög kör alakú
mosogatókesztyűje és a négyszöges isten nyila.
Egyszerre mar a mai, a jövőhöz képest még alig bú,
s nem mondom már vígan, hogy mú, mint Dani bocija.
De szeretem, akik hozzám nem értőn
szavalnak szívemről féltőn. Hogy a gyulladás.
   (Sylvia Plath szerint szakma, mint akármi más.)

Sokat gondolok madaramra. Eltűnhettek (mégis megvannak!)
az emberek, hogy hozzájuk ellenjátékot madárban
nem keresek. Nincs jól az ember gyulladásban,
de az se jó, ha nagy begyulladás van. A józanság vicce
nem akárhány icce. Ah, éljünk! A meghalás
ne legyen szakma – mint bármi más –, begygyulladás.
   (Két gy-vel, így, gy, és Totyim, Cencim sincs e’!)
      Senkim.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon