Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2007. május, Évfolyam 12, Szám 5

Vers

Tandori Dezső: Pest

Vörösmarty- és Berzsenyi-reminiszcenciák

Kistotál

Magyar László András: Tolvajok

Beszélő-beszélgetés

Ónody-Molnár Dóra: „Mindenki beásta magát a maga kis ideológiai szegletébe”

Kerényi Györggyel, a Kossuth rádió főszerkesztőjével Ónody-Molnár Dóra beszélgetett

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán: Reformok ideje

Vendégkönyv

Seres László: Unokáink is bánni fogják

Játéktér

Papp László Tamás: …álmában zsidózik egy picit

Bálvány a tudatküszöb alatt

Bajomi-Lázár Péter: Népszerűtlen népszerűség

Érvek a kereskedelmi média tartalomszabályozása ellen

Befejezetlen múlt

Tamási Miklós: Menekülő magyarok

A Szabad Európa Rádió tudósítójának grazi telefonjelentései 1956 novemberéből

Roma-dosszié

Pócsik Andrea: Közszolgálatiság és diskurzus

Az olasz­liszkai tragédia a médiában

Messzelátó

Galántai Zoltán: Tudatpolitika, emberi faj, jövő

Kultúra

Ambrus Judit - Várady Szabolcs: Levelek Várady Szabolcshoz

Várady Szabolcs és Ambrus Judit levélváltása

Várady Szabolcs: Költők, sírok

Petri György: Kiadatlan verseiből

Forgách András: 1111 szó

Tandori Dezső: Egykori sakkozók

Csengery Kristóf: Lehet-e oly hibátlan

Szabó T. Anna: Itt

Dérczy Péter: Távolodóban a metaforától

Orbán Ottó költészete az 1960–70-es években

Turczi István: O. O. mester átengedi helyét a démo­­noknak

Ambrus Judit: Lábjegyzet

Szijj Ferenc: Növényszöveg

regénydarab (f)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon